1923-ban a feltaláló Anton Flettner fejében megszületik egy ötlet, hogy saját tengelyük körül forgó hengerekkel hajtson meg hajókat. Ez az elv Magnus-hatásként ismert: a forgó csövet körbeáramló levegő a henger egyik oldalán alacsony, a másikon magas nyomást hoz létre.
A henger így a légáramlás irányát keresztező tolóerőnek van kitéve. Flettner egy átalakított háromárbocos hajóra szereli fel hengereit – és valóban a hajó megmozdul. Különböző teszteket követően 1926-ban Flettner rotor-hajója eléri New Yorkot. Egyedül az akkoriban alacsony dízelüzemanyag árak akadályozzák meg, hogy a német feltaláló találmánya érvényesüljön. Mivel a nyersolaj ma drágább, mint valaha, az ötlet újra időszerű: 2011 nyarának végén, Kielben négy Flettner-rotorral épülő teherhajó gördült le a gyártósorról.
A henger így a légáramlás irányát keresztező tolóerőnek van kitéve. Flettner egy átalakított háromárbocos hajóra szereli fel hengereit – és valóban a hajó megmozdul. Különböző teszteket követően 1926-ban Flettner rotor-hajója eléri New Yorkot. Egyedül az akkoriban alacsony dízelüzemanyag árak akadályozzák meg, hogy a német feltaláló találmánya érvényesüljön. Mivel a nyersolaj ma drágább, mint valaha, az ötlet újra időszerű: 2011 nyarának végén, Kielben négy Flettner-rotorral épülő teherhajó gördült le a gyártósorról.