A régi illemszabály, miszerint a szappant nem illik ajándékozni, már rég érvényét vesztette: egy-egy mutatós, színes papírba csomagolt aprósággal bárkinek örömet szerezhetünk.
A szappant már az i.e. III. évezredben ismerték a sumerok – mosáshoz, és gyógyító kenőcsök készítéséhez használták. A franciák elődei, a gallok tölgyfahamuból és birkafaggyúból készítettek szappant, a régi latinok ilyen keverékkel szőkítették a hajukat. Az i.e. II. században élt római orvos, Galenus fedezte fel, hogy a szappan tisztálkodásra is alkalmas.
Ma már rengetegféle szappan kapható. Magunk is könnyen elkészíthetjük, ahogy receptünkből is látható. A szappan használatáról érdemes tudni a következőket. Bőrünket általában egy vékony zsíros-vizes savköpeny védi, aminek pH-értéke 5,5. Mosakodáskor ez a védőréteg a víz hőmérsékletétől, az időtartamtól, a szappan minőségétől függően többé-kevésbé sérül, emiatt bőrünk átmenetileg ki van szolgáltatva a kórokozók támadásainak. Néhány órába telik, míg a savköpeny újratermelődik. Ezért is nagyon fontos, hogy bőrbarát szappant használjunk. Száraz bőrhöz az enyhén lúgos, zsíros bőrhöz pedig az enyhén savas szappan használata javasolt.
A színszappan alig károsítja a bőrünket. Tulajdonképpen ezt a házilag készült szappanok alapanyaga. Készen megvásárolhatjuk, de a következő, nagyanyáink jól bevált receptje alapján mi is elkészíthetjük. Öntsük 50 ml vizet egy üvegtálba, adjunk hozzá egy evőkanál marónátron-kristályt, majd olvasszunk 100 g sertészsírt egy lábosban, és lassan keverjük hozzá a folyadékot. Végül keverjük még lassan egy fél órán át, amíg meglehetősen sűrű masszát kapunk. Ez a további szappankészítés alapanyaga.
Így készül a gyógyszappan
150 g friss, még lágy színszappan vagy megkeményedett, lereszelt szappanpehely.
90 ml tea (kamilla, borsmenta, hársfavirág, vasfű stb.) tetszés szerint elkészítve. A teát és 40 ml citromlevet a szappannal együtt forrósítsunk fel, majd hűtsük ki.
Adjunk hozzá 1-11½ evőkanál friss rozmaringot, egy evőkanál zabpelyhet és hat csepp tetszés szerinti illóolajat. Öntsük formába.
A szappant már az i.e. III. évezredben ismerték a sumerok – mosáshoz, és gyógyító kenőcsök készítéséhez használták. A franciák elődei, a gallok tölgyfahamuból és birkafaggyúból készítettek szappant, a régi latinok ilyen keverékkel szőkítették a hajukat. Az i.e. II. században élt római orvos, Galenus fedezte fel, hogy a szappan tisztálkodásra is alkalmas.
Ma már rengetegféle szappan kapható. Magunk is könnyen elkészíthetjük, ahogy receptünkből is látható. A szappan használatáról érdemes tudni a következőket. Bőrünket általában egy vékony zsíros-vizes savköpeny védi, aminek pH-értéke 5,5. Mosakodáskor ez a védőréteg a víz hőmérsékletétől, az időtartamtól, a szappan minőségétől függően többé-kevésbé sérül, emiatt bőrünk átmenetileg ki van szolgáltatva a kórokozók támadásainak. Néhány órába telik, míg a savköpeny újratermelődik. Ezért is nagyon fontos, hogy bőrbarát szappant használjunk. Száraz bőrhöz az enyhén lúgos, zsíros bőrhöz pedig az enyhén savas szappan használata javasolt.
A színszappan alig károsítja a bőrünket. Tulajdonképpen ezt a házilag készült szappanok alapanyaga. Készen megvásárolhatjuk, de a következő, nagyanyáink jól bevált receptje alapján mi is elkészíthetjük. Öntsük 50 ml vizet egy üvegtálba, adjunk hozzá egy evőkanál marónátron-kristályt, majd olvasszunk 100 g sertészsírt egy lábosban, és lassan keverjük hozzá a folyadékot. Végül keverjük még lassan egy fél órán át, amíg meglehetősen sűrű masszát kapunk. Ez a további szappankészítés alapanyaga.
Így készül a gyógyszappan
150 g friss, még lágy színszappan vagy megkeményedett, lereszelt szappanpehely.
90 ml tea (kamilla, borsmenta, hársfavirág, vasfű stb.) tetszés szerint elkészítve. A teát és 40 ml citromlevet a szappannal együtt forrósítsunk fel, majd hűtsük ki.
Adjunk hozzá 1-11½ evőkanál friss rozmaringot, egy evőkanál zabpelyhet és hat csepp tetszés szerinti illóolajat. Öntsük formába.