Az ország egyik legszebb épülete szinte „láthatatlan”. A Szent István-bazilikát a város sűrűjében épületek veszik körül, megakadályozva, hogy teljes szépségében megmutatkozzék.
Az Andrássy út és környéke a világörökség része, s méltán tartozik ide Budapest legnagyobb és hazánk harmadik legnagyobb temploma is. Építésének ideje egybeesett Magyarország 19. századi gazdasági fellendülésével. A reformkor végén és az 1838-as nagy árvíz után fejlődött Buda és Pest európai jellegű nagyvárossá. A népességszám növekedése, valamint a Habsburgok katolicizmust támogató politikája indokolttá tette egy gyorsan fejlődő városhoz méltó katolikus templom felépítését.
Pest növekedése rendkívüli mértéket öltött. A kor neves építészei palotákat, köz- és magánépületeket, bérházakat emeltek. Mivel a lemaradást gyorsan kellett behozni, az ebben az időszakban készült épületek klasszicista stílusúak. A székesegyház elhelyezkedése meghatározta a kiépítendő sugárút nyomvonalát, és ennek eredménye, hogy az ugyancsak ez idő tájban létesült Andrássy út nem az alagút-Lánchíd-vonal egyenes folytatásában fut ki a városközpontból a Városliget felé.
Hild József, a korszak legtermékenyebb mestere 1851-ben kapott megbízást egy lipótvárosi plébániatemplom felépítésére. Az épülő esztergomi és egri székesegyház alkotója egy centrális, görög kereszt alaprajzú, kupolás templomot tervezett, de 1867-ben bekövetkezett halálával az építkezés egy időre megszakadt.
A munkálatok folytatását a kor másik kiváló építészegyénisége Ybl Miklós vette át, aki a templomot a maga eklektikus – neoreneszánsz és barokk – stílusával egészítette ki. A magas lépcsősor és a középső, timpanonos homlokzat érzékelteti az eredeti klasszicista stílust, amelyet Ybl félkör alakú, hatalmas oszlopokkal övezett kápolnaívvel egészített ki. Ybl megjósolta a Hild-féle kupola várható beomlásának idejét, és ez – a hibás tervezés és alapozás miatt – menetrendszerűen be is következett.
Az építkezés történetében nevezetes dátum 1868. január 22. Ekkor a már 51 méteres kupola az egész városban hallható robajjal beomlott, mert az adományként kapott gyenge minőségű kövekből készült tartópillérek nem bírták el a rájuk nehezedő nyomást. Ezt követően a munkálatok több mint egy évig szüneteltek, majd a törmelék kihordása és a rosszul megépített része visszabontása hosszú évekig eltartott. Ez idő tájt született, és az építkezés elhúzódásával egyre jobban terjedt az a szólásmondás, hogy „majd megadja az adósságát, amikor készen lesz a bazilika”.
Ybl új terveket készített, szélesebb alapra helyezte a már új, neoreneszánsz kupolát. Az épületszerkezet tizenöt évvel később készült el. A belső díszítést tanítványa, Kauser József fejezte be 1905-ben, a mester halála után.
Az elkészült mű Európa legnagyobb templomai közé tartozik, méretei impozánsak: hossz 86 m, alapterülete 4147 m2, befogadóképessége 8500 fő, legnagyobb szélessége 55 m, a kupola 96 m magas. Sajnos a bazilikára az utcákból sehonnan sincs jó rálátás, mert elhelyezkedése a régi szokás szerint úgynevezett „keletelt” templom: a szentélye keleti tájolású. Így a templom háta és nem a homlokzata néz a főútvonalra, a forgalmas Bajcsy-Zsilinszky útra.
A főbejárat előtti Szent István tér a bazilika „igényeihez” képest szerfölött kicsit, a Zrínyi utca pedig nem elég széles, így a bazilika építészeti szépsége nem érvényesül kellőképpen, talán a Várhegyről érzékelhető a legjobban. Onnan viszont nem vehető ki a templomot díszítő sok-sok szobor (4 egyházatya, 4 evangélista, 12 apostol), amelyek mindegyike Feszler Leó műve. Az ő alkotása az előcsarnok timpanonjának szoborcsoportja is: Szűz Mária magyar szentek körében. Az alatta lévő latin felirat jelentése: „Én vagyok az út, az igazság és az élet”.
A bazilika belső díszítésében a magyar művészek színe-java közreműködött. A kupola, a főhajó és a mellékhajók mozaikkartonja Lotz Károly alkotása, az István királyt ábrázoló mozaikot Székely Bertalan festette. Az átvitt értelemben is hűvös templombelső főleg méreteivel hat lenyűgözően. A számos alkotás közül kiemelkedik a főoltáron lévő hófehér carrarai márvány szobor, amely természetesen névadó királyunkat, Szent Istvánt ábrázolja (Stróbl Alajos). Meglehetősen közismert a jobb oldali második oltár képe és annak témája: Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának (Benczúr Gyula).
A belső burkolására ötvenféle márványt használtak, a szobrok nagy része carrarai márványból készült. A templom jobb oldali tornyában található az ország legnagyobb harangja, amelynek súlya 9 tonna. Kincstára a többi egyházi gyűjteményhez képest szerény méretű, pécsi orgonája viszont az épület átadásakor az ország legrangosabb hangszerének számított. Legnagyobb sípja több mint 10 méter, míg a legkisebb mindössze 6 milliméter. Hangja egyedülállóan gyönyörű. A templom ünnepélyes zárókőletételén, 1906 decemberében a közélet szereplői mellett Ferenc József császár is részt vett.
A bazilika különleges „érdeme”, hogy bombabiztos pincéjében vészelte át a második világháborút a Magyar Országos Levéltár értékes gyűjteménye és sok menekült is.
A templom felújítása 1983-ban kezdődött, s 2003-ra fejeződött be. A fekete, kormos kövek helyére újak kerültek, a kupola restaurálása pedig technikai bravúrral készült el: a kupolából lefelé függesztett állványzat csak feleakkora súly jelentett, mintha alulról állványoztak volna, és ezt a tömeget is négy főpillér hordozta. A levéltár itteni helyének felszámolásával az altemplomban urnatemető létesülhetett, ezenkívül a Budapestre nem mindennapi kilátást biztosító nagy kupola – a londoni Szent Pál-székesegyházhoz hasonlóan – megnyílt a turisták számára.
A kupolába – a 300 lépcső megmászása helyett – ma már két lifttel is feljuthatnak a turisták. Magyarországon az esztergomi, az egri, a székesfehérvári, a veszprémi, a pécsi székesegyház, a budapesti Szent István-bazilika, valamint a pannonhalmi főapátság és a zirci apátsági templom, a máriapócsi és a máriaremetei kegytemplom viselheti a basilica minor (kis bazilika) nevet.
Tudtad?
1938-ban, Szent István király halálának 900. évfordulójára és a Szent István-+év tiszteletére a pápa „basilica minor” (kis bazilika) rangot adományozott a templomnak. A római katolikus egyház ugyanis a Rómában található öt nagy templomot nevezi bazilikának, minden más templom legfeljebb a „kis bazilika” rangot kaphatja meg.
A bazilika név eredetileg – görögül – „királyi csarnokot” jelentett, a középületek egyik típusát. Nevét a római katolikus egyház később átvette olyan – nagyméretű, 3-5 hajós – kultuszépületek megjelölésére, amelyek „különleges” ereklyékkel bírnak vagy kivételes funkciókat látnak el.
Az Andrássy út és környéke a világörökség része, s méltán tartozik ide Budapest legnagyobb és hazánk harmadik legnagyobb temploma is. Építésének ideje egybeesett Magyarország 19. századi gazdasági fellendülésével. A reformkor végén és az 1838-as nagy árvíz után fejlődött Buda és Pest európai jellegű nagyvárossá. A népességszám növekedése, valamint a Habsburgok katolicizmust támogató politikája indokolttá tette egy gyorsan fejlődő városhoz méltó katolikus templom felépítését.
Pest növekedése rendkívüli mértéket öltött. A kor neves építészei palotákat, köz- és magánépületeket, bérházakat emeltek. Mivel a lemaradást gyorsan kellett behozni, az ebben az időszakban készült épületek klasszicista stílusúak. A székesegyház elhelyezkedése meghatározta a kiépítendő sugárút nyomvonalát, és ennek eredménye, hogy az ugyancsak ez idő tájban létesült Andrássy út nem az alagút-Lánchíd-vonal egyenes folytatásában fut ki a városközpontból a Városliget felé.
Hild József, a korszak legtermékenyebb mestere 1851-ben kapott megbízást egy lipótvárosi plébániatemplom felépítésére. Az épülő esztergomi és egri székesegyház alkotója egy centrális, görög kereszt alaprajzú, kupolás templomot tervezett, de 1867-ben bekövetkezett halálával az építkezés egy időre megszakadt.
A munkálatok folytatását a kor másik kiváló építészegyénisége Ybl Miklós vette át, aki a templomot a maga eklektikus – neoreneszánsz és barokk – stílusával egészítette ki. A magas lépcsősor és a középső, timpanonos homlokzat érzékelteti az eredeti klasszicista stílust, amelyet Ybl félkör alakú, hatalmas oszlopokkal övezett kápolnaívvel egészített ki. Ybl megjósolta a Hild-féle kupola várható beomlásának idejét, és ez – a hibás tervezés és alapozás miatt – menetrendszerűen be is következett.
Az építkezés történetében nevezetes dátum 1868. január 22. Ekkor a már 51 méteres kupola az egész városban hallható robajjal beomlott, mert az adományként kapott gyenge minőségű kövekből készült tartópillérek nem bírták el a rájuk nehezedő nyomást. Ezt követően a munkálatok több mint egy évig szüneteltek, majd a törmelék kihordása és a rosszul megépített része visszabontása hosszú évekig eltartott. Ez idő tájt született, és az építkezés elhúzódásával egyre jobban terjedt az a szólásmondás, hogy „majd megadja az adósságát, amikor készen lesz a bazilika”.
Ybl új terveket készített, szélesebb alapra helyezte a már új, neoreneszánsz kupolát. Az épületszerkezet tizenöt évvel később készült el. A belső díszítést tanítványa, Kauser József fejezte be 1905-ben, a mester halála után.
Az elkészült mű Európa legnagyobb templomai közé tartozik, méretei impozánsak: hossz 86 m, alapterülete 4147 m2, befogadóképessége 8500 fő, legnagyobb szélessége 55 m, a kupola 96 m magas. Sajnos a bazilikára az utcákból sehonnan sincs jó rálátás, mert elhelyezkedése a régi szokás szerint úgynevezett „keletelt” templom: a szentélye keleti tájolású. Így a templom háta és nem a homlokzata néz a főútvonalra, a forgalmas Bajcsy-Zsilinszky útra.
 |
| Mivel a bazilika szentélye kelet felé néz, így az épület „háttal” áll a forgalmas Bajcsy-Zsilinszky útnak. Feszler Leó húsz szobra tekint le az épületről a forgalmas Bajcsy-Zsilinszky úton közlekedőkre. |
A bazilika belső díszítésében a magyar művészek színe-java közreműködött. A kupola, a főhajó és a mellékhajók mozaikkartonja Lotz Károly alkotása, az István királyt ábrázoló mozaikot Székely Bertalan festette. Az átvitt értelemben is hűvös templombelső főleg méreteivel hat lenyűgözően. A számos alkotás közül kiemelkedik a főoltáron lévő hófehér carrarai márvány szobor, amely természetesen névadó királyunkat, Szent Istvánt ábrázolja (Stróbl Alajos). Meglehetősen közismert a jobb oldali második oltár képe és annak témája: Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának (Benczúr Gyula).
A belső burkolására ötvenféle márványt használtak, a szobrok nagy része carrarai márványból készült. A templom jobb oldali tornyában található az ország legnagyobb harangja, amelynek súlya 9 tonna. Kincstára a többi egyházi gyűjteményhez képest szerény méretű, pécsi orgonája viszont az épület átadásakor az ország legrangosabb hangszerének számított. Legnagyobb sípja több mint 10 méter, míg a legkisebb mindössze 6 milliméter. Hangja egyedülállóan gyönyörű. A templom ünnepélyes zárókőletételén, 1906 decemberében a közélet szereplői mellett Ferenc József császár is részt vett.
A bazilika különleges „érdeme”, hogy bombabiztos pincéjében vészelte át a második világháborút a Magyar Országos Levéltár értékes gyűjteménye és sok menekült is.
 |
| A bazilika óriás kapuját bronz domborművek díszítik. |
A kupolába – a 300 lépcső megmászása helyett – ma már két lifttel is feljuthatnak a turisták. Magyarországon az esztergomi, az egri, a székesfehérvári, a veszprémi, a pécsi székesegyház, a budapesti Szent István-bazilika, valamint a pannonhalmi főapátság és a zirci apátsági templom, a máriapócsi és a máriaremetei kegytemplom viselheti a basilica minor (kis bazilika) nevet.
Tudtad?
1938-ban, Szent István király halálának 900. évfordulójára és a Szent István-+év tiszteletére a pápa „basilica minor” (kis bazilika) rangot adományozott a templomnak. A római katolikus egyház ugyanis a Rómában található öt nagy templomot nevezi bazilikának, minden más templom legfeljebb a „kis bazilika” rangot kaphatja meg.
A bazilika név eredetileg – görögül – „királyi csarnokot” jelentett, a középületek egyik típusát. Nevét a római katolikus egyház később átvette olyan – nagyméretű, 3-5 hajós – kultuszépületek megjelölésére, amelyek „különleges” ereklyékkel bírnak vagy kivételes funkciókat látnak el.