A Kreml név hallatán mindenkinek a moszkvai épület jut eszében, noha kremlt, vagyis a középkori városmagot körülölelő erődítményt Oroszország más városaiban is építettek. Ám a történelem valamennyi közül a moszkvait tette a leghíresebbé. Méghozzá milyen történelem!
Hercegek, cárok, szentek és pátriárkák, az örök Oroszország történelme… Évszázadok alatt gomba módra szaporodtak a vörös téglából épült városfalak, a sokszínű hagymakupolás harangtornyok és a szürke vagy fehér kőcsipke oromzatok. A Megváltó tornyának (Szpasszkij-bástya) harangjátéka pedig a mindenkori politikai viszonyoknak megfelelően játszotta először a vári himnuszt. Majd az Internacionálét, ma pedig az orosz állami himnuszt.
A Kreml név említése az orosz történelem legdicsőségesebb és legsötétebb korszakait egyaránt felidézi: a nagy cárok hőstetteit, illetve azokat az időket, amikor egy olyan eszme – a kommunizmus – torzulásaival jelentett egyet, amelyben tömegek hittek azelőtt. A Kreml falai, a templomok hagymakupolái, a csipkés oromzat fölött magasodó tornyos palotatetők a híres Vörös térrel az előtérben egész Oroszország szimbólumaként alkotják Moszkva szívét.
A Kreml századok óta város a városban. A védekezés és a hatalom városa. Egy 200 éves megszakítástól (1711-1917) eltekintve, amikor is Moszkvával szemben Szentpétervár került előtérbe, a változásokkal dacolva mindig az orosz állam jogfolytonosságát testesítette meg.
A jelenlegi erődítményt a 15. században kezdték építeni: a munkálatok 1485-től 1516-ig tartottak. A 28 hektárnyi területet bekerítő fal hossza több mint 2 km, 19 toronybástya tagolja, a körülzárt területen valóságos várost találunk, paloták, templomok és székesegyházak lenyűgöző együttesét. Az eltelt századok folyamán a vallásnak kiemelkedő szerep jutott, ezt bizonyítják a III. Iván (1440-1505) által megkezdett nagy építkezések is.
III. Ivánnak, aki 1462-ben moszkvai nagyfejedelem lett, 43 évi uralkodása alatt sikerült saját fennhatósága alatt egyesíteni az orosz fejedelemségeket, majd magát egész Oroszország uralkodójának (minden oroszok cárjának) elismertetni, végül birtokait is felszabadította a mongol iga alól. Hatalmához méltó fővárost és rezidenciát akart. Az új erődfal mögött sorra épültek a kőépületek, amelyek sokkal szebbek és biztonságosabbak voltak, mint a hagyományos faépítmények.
Fennállása során a Kreml számtalan tűzvészt megélt. A fal védelmében épült paloták közül mára csak a Granovitaja-palota és a Tyerem-palota egy része maradt fenn. A korábbi épületek helyén több templomot emeltek, így a Mária elszenderedése székesegyházat (Uszpenszkij szabor), amely a legnagyobb és a legrégebbi a Kreml templomai közül, ez volt az orosz cárok koronázótemploma, az Angyali üdvözlet székesegyházat (Blagovescsenszkij szobor), a Szent Mihály arkangyal székesegyházat (Arhangelszkij szabor) és a Köntös levételének templomát (Riszpolozsenyije), melynek neve meglepő módon egy régi bizánci ünnepre utal. Iván a bizánci császárok örökében kívánt lépni, és azt akarta, hogy fővárosa az ortodox egyház fővárosa is legyen.
A Megváltó tornya kapu (Szpasszkij bástya)
A Megváltó tornya kapu, amely a Vörös térre, Moszkva legnagyobb középkori piacterére néz, a Kreml falának 19 bástyatornya közül a legnagyobb. A hivatalos vendégek még ma is ezen a kapun lépnek be a Kremlbe. Még maga a cár is csak fedetlen fővel és saját lábán mehetett át a kapun, mivel annak magassága nem tette lehetőév, hogy átlovagoljanak alatta.
Ezzel az alázatos gesztussal akarták kifejezni hódolatukat a Megváltó (Szpasszkij) Krisztus előtt, akiről a toronykaput elnevezték, és akit egy ikonon ábrázoltak a bejárat fölött. Az órát tartó piramisszerű építménnyel, amelyet fehér téglából készült csipkefüzérrel díszítettek, a 17. században megemelték az 1491-ből származó, a ticinói Pietro Antonio Solari építőmester által készített középkori alapot és ezzel a torony magassága elérte a 71 m-t.
A jelenlegi óramechanizmus, amelyet a 19. században szereltek fel, 25 t tömegű, négy óralapaja van, melyek mindegyikének átmérője 6 m. A tornyot sokáig az orosz cárok jelképe, a kétfejű sas díszítette, de a szovjetkorszak óta egy nagy vörös csillag világít a tetején az éjszakába. A 3 m magas csillag Moszkva és a létező szocializmus szimbóluma lett. 1996 óta a toronyóra harangjátéka az orosz nemzeti himnuszt játssza.
Hercegek, cárok, szentek és pátriárkák, az örök Oroszország történelme… Évszázadok alatt gomba módra szaporodtak a vörös téglából épült városfalak, a sokszínű hagymakupolás harangtornyok és a szürke vagy fehér kőcsipke oromzatok. A Megváltó tornyának (Szpasszkij-bástya) harangjátéka pedig a mindenkori politikai viszonyoknak megfelelően játszotta először a vári himnuszt. Majd az Internacionálét, ma pedig az orosz állami himnuszt.
A Kreml név említése az orosz történelem legdicsőségesebb és legsötétebb korszakait egyaránt felidézi: a nagy cárok hőstetteit, illetve azokat az időket, amikor egy olyan eszme – a kommunizmus – torzulásaival jelentett egyet, amelyben tömegek hittek azelőtt. A Kreml falai, a templomok hagymakupolái, a csipkés oromzat fölött magasodó tornyos palotatetők a híres Vörös térrel az előtérben egész Oroszország szimbólumaként alkotják Moszkva szívét.
A Kreml századok óta város a városban. A védekezés és a hatalom városa. Egy 200 éves megszakítástól (1711-1917) eltekintve, amikor is Moszkvával szemben Szentpétervár került előtérbe, a változásokkal dacolva mindig az orosz állam jogfolytonosságát testesítette meg.
A jelenlegi erődítményt a 15. században kezdték építeni: a munkálatok 1485-től 1516-ig tartottak. A 28 hektárnyi területet bekerítő fal hossza több mint 2 km, 19 toronybástya tagolja, a körülzárt területen valóságos várost találunk, paloták, templomok és székesegyházak lenyűgöző együttesét. Az eltelt századok folyamán a vallásnak kiemelkedő szerep jutott, ezt bizonyítják a III. Iván (1440-1505) által megkezdett nagy építkezések is.
III. Ivánnak, aki 1462-ben moszkvai nagyfejedelem lett, 43 évi uralkodása alatt sikerült saját fennhatósága alatt egyesíteni az orosz fejedelemségeket, majd magát egész Oroszország uralkodójának (minden oroszok cárjának) elismertetni, végül birtokait is felszabadította a mongol iga alól. Hatalmához méltó fővárost és rezidenciát akart. Az új erődfal mögött sorra épültek a kőépületek, amelyek sokkal szebbek és biztonságosabbak voltak, mint a hagyományos faépítmények.
A külsejét tekintve szigorúan klasszicista Nagy Kreml palota, amely Konsztantiny Ton építész munkája, faragott díszítéseivel szinte már a reneszánsz eleganciáját idézi. |
A Megváltó tornya kapu (Szpasszkij bástya)
A Megváltó tornya kapu, amely a Vörös térre, Moszkva legnagyobb középkori piacterére néz, a Kreml falának 19 bástyatornya közül a legnagyobb. A hivatalos vendégek még ma is ezen a kapun lépnek be a Kremlbe. Még maga a cár is csak fedetlen fővel és saját lábán mehetett át a kapun, mivel annak magassága nem tette lehetőév, hogy átlovagoljanak alatta.
A jelenlegi óramechanizmus, amelyet a 19. században szereltek fel, 25 t tömegű, négy óralapaja van, melyek mindegyikének átmérője 6 m. A tornyot sokáig az orosz cárok jelképe, a kétfejű sas díszítette, de a szovjetkorszak óta egy nagy vörös csillag világít a tetején az éjszakába. A 3 m magas csillag Moszkva és a létező szocializmus szimbóluma lett. 1996 óta a toronyóra harangjátéka az orosz nemzeti himnuszt játssza.