A vörös rókák titokzatos életet élnek, éjszaka vadásznak; hosszú ideig azt hitték, hogy magányos állatok. A rádiós nyomkövetés és az infravörös berendezések igazolták, hogy a rókák társas lények.
Bár előfordul, hogy a rókapár egyedül neveli kicsinyeit, másutt azonban a vezérhím akár 5 nősténnyel is élhet egy falkában. A csapat fiatalabb tagjai általában a korábbi alomból származó utódok. A fiatal hímek kiválnak a csapatból, a kis nőstények viszont olykor utódnevelés helyett a családban maradnak, s segítenek a már elválasztott kicsinyek táplálásában, a ragadozók - például a farkasok - elleni védelmében. Egyelőre keveset tudunk arról, mennyiben járulnak hozzá a segítők a család fennmaradásához.
Köztudott azonban, hogy a rókával rokon faj, az ezüsthátú sakál kicsinyeinek túlélési esélyeit nagyban növelik a családot segítő egyedek. Az első évben a fiatal sakálok a falkában maradnak, s együtt vadászva több zsákmányt szereznek, mint ha magányosan portyáznának