A világ nagyobb, mint hinnénk, és ez egyetemes igazságnak tűnik. Változnak az idők, az elméletek fejlődnek, a csillagászok újfajta dolgokat látnak távcsöveikkel. És az Univerzum mindig nagyobbnak és elképesztőbbnek bizonyul a vártnál. A legmeghökkentőbb új elmélet szerint a Világegyetem nemcsak nagy, hanem több is van belőle. Olyan, akár a buborék egy óriási kád sörben – melyben az összes többi buborék is egy-egy Világegyetem.
Takarosabb világképekhez szoktunk. Az ókori egyiptomiak úgy vélték, az eget a Föld sarkaiban álló hegyek tartják, és a csillagok sem oly távoliak. Ám a távcső a 17. században szétfoszlatta ezt az elképzelést – rengeteg csillag látszott benne, föltárultak a tér mélységei. A csillagokról kiderült, hogy Napok, s azért oly halványak, mert nagyon távoliak. Az égbolt rejtélyes, apró ködfoltjairól pedig Edwin Hubble 1923-ban kimutatta, hogy Galaxisunkon kívül fekvő, önálló csillagvárosok.
Újabb távcsövekkel azóta több galaxisra leltek, s lassan megszoktuk, hogy a kozmosz olyan amilyennek Carl Sagan leírta: galaxisok milliárdjai és milliárdjai, melyek mindegyike tömérdek csillagból áll. De számukat alighanem Sagan is alábecsülte.
A mikrohullámú sugárzás anizotrópiáját vizsgáló WMAP (Wilkinson Microwave Anisotropy Probe) űrszonda nemrégen a Világegyetem fiatal korából való háttérsugárzást érzékelt. Akkor még nem léteztek galaxisok – csak a fortyogó és táguló Világegyetem háborgásai. Az adatok megadták az Univerzum pontos életkorát is: 13,7 milliárd év (plusz-mínusz 200 millió). S ami talán még fontosabb, alátámasztják a „felfúvódó Világegyetem” – az ősrobbanás egyik változatának – elméletét. Eszerint a tágulás korai szakaszában hirtelen, a másodperc tört része alatt hihetetlenül nagyra nőtt „fölfúvódott” a világ.
Ha ez igaz, akkor a Világegyetem tényleg milliószor-billiószor-billiószor-billiószorta nagyobb annál a szemmel belátható (már amúgy is óriási) tartománynál. Gyakorlatilag végtelen méretű. Nincs is szó, mely érzékeltetné a nagyságát: a felfúvódási elmélet egyik változata szerint Világegyetemünk egy nyugodt buborék – egyfajta „inflációmentes zóna” a végtelen, kaotikus és folyvást felfúvódó „multiverzumon” belül. Maga a multiverzum pedig számtalan buborékuniverzumot tartalamaz, s szinte biztos, hogy ezek némelyikében értelmes megfigyelők próbálják megérteni saját bolond világukat.
Ám az a bibi, hogy a multiverzum elmélete bajosan igazolható. „Még nem igazán tudományos – figyelmeztet Michael Turner, a Chicagói Egyetem kozmológusa. – Nem tudjuk ellenőrizni.” A multiverzumbeli lét leginkább nyugtalanító kérdése: Ha a világ többé-kevésbé végtelen méretű, úgy a valószínűségszámítás törvényei alapján létezik valahol egy bolygó, mely éppolyan, mint a Föld – velünk egyező lényekkel, akik ugyanúgy élnek, mint mi.
Ezt nem veszem be! Létezhet egy másik világ, ahol Sylvester Stallone a filmek tündöklő csillaga?