Az amerikai szürke róka – az egyetlen fára mászó rókafaj – sohasem ás magának lyukat, hanem egyszerűen más állatok tanyájába költözik. Ha szerencséje van, akkor egy fa tövében elhagyott vörösróka-lyukra talál. Egyébként meg kell elégednie az amerikai mormota odújával, netán egy üreges fatörzzsel.
Az állatvilág odúbérlői közé tartozik az afrikai törpemanguszta és a hiénakutya is. A törpemanguszta a Szaharától délre fekvő területeken, elhagyott termeszvárakban él, míg a hiénakutya a dél-afrikai szavannákon ver tanyát a földimalac elhagyott üregében.
Az észak-amerikai prérik lovasainak például ügyelniük kell azokra a lyukakra. amelyeket a feketefarkú prérikutyák ásnak. A mintegy 65 ha-os föld alatti üreglabirintus akár 3 m mélyen is húzódhat. Az ürge nagyságú földmunkások több ezer tagot számláló közösségeiknek keskeny alagutakból és tágas lyukakból egész „városokat” építenek.
Az üregi bagoly inkább betelepszik a prérikutya odújába, semmint hogy maga készítsen egyet, és így vannak ezzel bizonyos ürge-, szalamandra-, egér- és kígyófajok is. Az üregi bagoly ugyan nem elég nagy ahhoz, hogy elpusztítson egy kifejlett prérikutyát, de attól nem riad vissza, hogy felfalja vendéglátója kölykeit. A bagoly tápláléka egyébként a prérikutya többi „albérlője”: nagyobb rovarok, kisebb kígyók meg gyíkok. Az igazi veszélyt azonban a csörgőkígyók jelentik a prérikutya számára. Ha egy ilyen hüllő beköltözik az odújába, a prérikutya inkább lefalazza azt a részt, amelyet a kígyó otthonául választott.
Egy másik nem szívesen látott vendég Észak-Amerika legritkább emlőse, a feketelábú görény. Ezt a fekete álarcos vadászt a kihalás veszélye fenyegette, de fogságban sikerült szaporítani, és 1991-ben visszatelepítették a természetbe. A görény csak a prérikutya odúiban él, és egyetlen tápláléka maga az odútulajdonos.
Európában az üregi nyúl az állattársak leggyakoribb vendéglátója. Üreget épít, majd legalább olyan gyorsan elhagyja, mint amilyen gyorsan szaporodik. A menyét, a hermelin és a görény mind nyúlra vadászik, és szintén a nyúlodú lakója. Egymás után be- és kiköltöznek a területükön található nyúlodúkba. A görény területe például 6,5 km², jóval nagyobb, mint amennyit egy éjszakai vadászat során be tud járni. Hajnalban behúzódik a legközelebbi odúba, bárhol is legyen az. Csak a kölykeiket nevelő nőstények maradnak egy helyben kb. 2 hónapig a fészekben.
A viharmadarak több faja szintén elhagyatott üreginyúl-üregekben telepszik meg. Ezek a sirály nagyságú tengeri madarak az európai partok magányos és zord sziklatetőin költenek, és az odú mélyén lévő költőkamrákba rakják le tojásaikat. A fiókák körülbelül 10 hetes korukig maradnak a fészekben.
 |
| Vészmadarak az üregi nyúl fészkében |