A tornai vértő (Onosma tornense Jáv.) csengettyűhöz hasonló, halványsárga virág. Élőhelye a magyar-szlovák határ mentén, a Gömör-Tornai-karszton található. A világon csupán itt honos tornai vértő e táj egykori, jégkorszakok közötti növénytakarójának tanúja. Hazánkban az Alsó-hegy déli lejtőin. 3000 körüli tőszámmal fordul elő. Sziklás letöréseken, bokorerdő-sztyepplejtő mozaikokban él. A fajt Jávorka Sándor írta le a múlt század elején.
A 23-26 cm hosszú száron keskeny, kihegyesedő levél, a levéllemez széleinek visszahajlása és a növény szőrözöttsége jelzi szárazságkedvelő tulajdonságait – szára, napos déli lejtőkön találja meg a kedvező életfeltételeket.
Élőhelye sokat változott az elmúlt évszázadban. A legeltetés felhagyásával a nyílt területeket újra cserjék és erdők nőtték be, az értékes gyepeket pedig a talajvédelmi okokból beültetett tájidegen bálványfa agresszív terjedése és allelopátiás hatása – mellyel a bálványfa vegyületei egyes növényfajok csírázását gátolják – veszélyezteti. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság irányításával már több éve folyik a bálványfaállományok felszámolása. A természetvédelmi kezelésre és utókezelésre még évtizedekig szükség van e növénytani ritkaság előhelyének fenntartásához. Védelmének jelentőségét mutatja, hogy hazánkban a fokozottan védett kategóriába kerül, az európai Vörös Könyvben pedig a kontinens legritkább előfordulású növényeinek egyike.