Az ausztráliai bennszülettek hite szerint őseik abban az alcsira („álomidő”) nevű időszakban éltek, melyek során az alaktalan Föld formát kezdett ölteni. Az alcsirának azonban semmi köze nincs a konvencionális értelemben vett álmokhoz vagy álmodozáshoz: ez a hit inkább egyfajta spirituális filozófiát rejt, továbbá a táj mitologikus értelmezését, amely a múltra és a jelenre egyaránt vonatkozik.
 |
| A festmény egy szivárványkígyót és farontólepke-lárvákat ábrázol az alcsira idején |
Az ősi alcsira idején a világot természetfeletti erőkkel rendelkező állat-emberek lakták, köztük a Jankunytjatjara, a szivárványkígyó, és a Pitjantjatjara, a nyúlkenguru népe. Mindkettő története szorosan összefonódik a sziklával. E népek hosszú utazásokra és küldetésekre vállalkoztak, és ahol megálltak vadászni, gyümölcsöt szedni vagy akár csak eldobtak egy halszálkát, ott megváltozott a táj: víznyerőhelyek jöttek létre és sziklaalakzatok bukkantak elő, amelyek mind szent helyekké váltak.
Ezeken a helyeken aztán különböző családok születtek, mindegyiknek saját nyelve és regéi voltak. Ugyanakkor a sivatagban ösvények bonyolult hálózata jött létre. Ezek az álomösvények valamikor létfontosságú szerepet játszottak az itt élő és vadászgató őslakosok fennmaradásában. Lakóhelyeik és titkaik nemzedékről nemzedékre szálltak dalaik, festményeik révén és rituális táncos-énekes szertartásaikban.