Annak idején a perzsa mesemondók egy óriásmadárról szóltak, amely egy paradicsomi szigeten élt, annak buja erdeiben élvezte a természet adományait. A madarat rock, rukh vagy rok néven említették. Csőre akkora volt, hogy egy elefántot is képes volt elragadni, és Szinbád, a tengerész is repült vele. Marco Polo (1254-1324) a következő történeteket jegyezte föl, amelyeket a madagaszkáriaktól hallott: „Azt állítják, hogy szárnyai elsötétítik a napot, és egy olyan hatalmas méretű, magas és széles lomkoronájú fán költ, amelynek lombsátra alatt örök sötétség uralkodik. Az elefántmadár akár egy ökröt is képes széttépni.”
A csont- és tojáshéjleletek az igazolják, hogy Madagaszkáron egykor valóban élt egy óriásmadár. Az Aepyornis nevű ősmadár (madagaszkári strucc) nem tudott ugyan repülni, és nem is volt olyan hatalmas, mint a mesében, de mégis bármely más elő vagy már kihalt nagyobb volt. Magassága olykor a 3 métert is meghaladta, súlya megközelítette az 500 kilogrammot. Tojásainak űrtartalma 8-10 l is lehetett. A madagaszkári nyelven Vorombemahilala madár ártalmatlan volt, neve magyarul azt jelenti: „kedves, nagy madár”. Ennek ellenére a 17. század végére kiirtották. Egyetlen csontváz maradt épségben az utókorra belőlük.
 |
| A balról az első, a madagaszkári strucc jóval nagyobb volt, a ma létező legnagyobb struccnál. |