Zimbabwe félelmetesen kísérteties sziklavilága egy régi hadúr és egy gyémántmágnás számára nyújt végső nyughelyet.
Mintha egy óriásgyerek rakta volna egymásra építőkockáit, az egymás tetején fekvő gránittömbök vészjóslóan tornyosulnak felfelé. A gránitkupolák tetején gigantikus gránitkövek hevernek, s a szemlélő azt hihetné, hogy a legkisebb lökés is ledöntheti őket.
A Matopo-hegyek fölé sziklák tornyosulnak. |
Ez az elképesztő sziklavilág egy több mint 3300 millió évvel ezelőtt létrejött táj csontváza: keletkezése idején a Földnek még a légköre sem alakult ki. A tengernyi megolvadt kőzet kihűlt, megszilárdult, s közben megrepedezett. Az így keletkezett hasadékokat aztán évmilliók időjárása szélesítgette, míg végül megszülettek a zimbabwei Matopo-hegyek gránitformái.
Fekete sasok keringenek magasan a levegőben utolsó afrikai otthonuk fölött, mintha a hely ősi szellemeit vigyáznák.
Az ősi hegyek „kaotikus pompája” annyira megragadta Cecil Rhodes gyémántmágnást, hogy ezt a helyet választotta végső nyughelyéül. Rhodesról nevezték el Rhodesiát, Afrikának azt a hatalmas területét, amelyet az általa alapított társaság igazgatott. Az egykori Rhodesia helyén ma Zambia és Zimbabwe található.
Gránit síremlék
1902. április 10-én, bent a Matopo-hegyekben 12 fekete ökör vontatta föl ágyútalpon Rhodes koporsóját egy nagy gránittömb oldalában addig a helyig, amelyet Rhodes „Világpanorámá”-nak nevezett el. A matabelék ezt Malindidzimunak, vagyis az Ősi szellemek helyének hívtak.
Cecil Rhodesról, (ül, jobbról az első), 1897-ben a "Világpanorámánál" készült a felvétel. |
Innen 15 km-nyire, egy sziklahasadékban van Mzilikazinak, a zimbabwei matabele törzs első nagyfőnökének sírboltja. A XIX. század közepén Mzilikazi tiszteletlenül Ama Tobónak nevezte el a hegyeket, ami annyit jelent: Kopasz fejek; a látvány ugyanis idős tanácsadóira emlékeztette.
Képtárak
A Matopo-hegyek misztikus légköre megihlette a busmanokat, akik 20 ezer, de lehet, hogy csak 2000 évvel ezelőtt a hegy barlangjaiban éltek. A barlangok belseje és a sziklafelületek ma az ősi művészet természetbeli képtárai. A késő kőkorban a busmanok állati zsiradékból és a kutyatej levéből kevert anyaggal gránit „vásznaik”-ra állatfigurákat, tájakat, szimbolikus formákat és rejtélyes geometrikus alakzatokat festettek. Vörös, barna és sárga színekkel ábrázoltak íjas-nyilas vadászokat, orrszarvúkat, elefántokat, impalákat, oroszlánokat, zebrákat és repülő termeszeket.
A Bulawayótól délre fekvő Rhodes Matopos nemzeti parkot Cecil Rhodes ajándékozta a város lakóinak, hogy „szombattól vasárnapig élvezhessék a Matopo-hegyek nagyszerű látványát”.