Egy kígyófaj egészen különös mozgása érdekes felismeréshez segítette a repülés biomechanikájával foglalkozó kutatókat.
A Délkelet-Ázsiában honos, fán élő pompás repülő-kígyó képes magát úgy a levegőbe vetni, hogy testét S alakban meggörbítve „átröpül” egyik ágról a másikra. „Ez siklórepülés – magyarázza Jake Socha biomechanika-kutató, aki éveket töltött a kígyók mozgásánál filmezésével és beható vizsgálatával. – Fölfelé nem képesek haladni, de jókora távolságra eljuthatnak, sőt a levegőben irányt is tudnak változtatni.” Minél magasabbról rugaszkodik el a kígyó, annál messzebbre tud siklani.
A kutató megfigyelte, hogy az állat repüléskor szétterpeszti a bordáit, így a hasoldala homorúvá válik, testének szélessége pedig megduplázódik. Ez a „torzulás” javítja a testfelületnek a testtömeghez viszonyított arányát, és ezzel a test aerodinamikai mutatóit.
A siklórepülés különösen a magas fákból álló erdőkben hasznos, ott a lombkoronaszinten kevesebb energia árán lehet vitorlázni, mint a fák magas törzsén folyvást le-meg fölmászni.
A gyakorlott siklórepülők közé tartozik a repülőmókus, néhány hüllő- és bákafaj meg egy trópusi szárnytalan hangyafaj. „A repülőkígyó más, szélsőséges példája annak, hogy mire képes az evolúció. Azt bizonyítja, hogy egy élőlény alakjából nem mindig jósolható meg a viselkedése. Hiszen például a repüléshez nemigen tudok alkalmatlanabb formát elképzelni egy hosszú hengeres testnél.” – mondja.