Kína és a Földközi-tenger térsége között, a selyemúton haladó karavánok elkerülték a világ egyik legkiterjedtebb homokpusztaságát.
A nyugat-kínai Takla-Makán sivatagot az év legnagyobb részében szélfútta homok borítja. A piramis alakú dűnék akár 150 m magasak is lehetnek, de a hurrikán erejű szelek ennél még háromszor magasabb homoktorlaszokat is emelnek. A Takla-Makán türk eredetű név, és azt jelenti: Aki egyszer ide belép, többet nem jut ki.
 |
| VIGASZTALAN PUSZTASÁG A sivár Takla-Makán sivatag akkora területen fekszik, mint Új-Zéland. |
A karavánok utasai, akik a Kínát Levantával – a Földközi-tenger keleti térségével – összekötő ősi selyemutat járták, igencsak megörültek, amikor elérték Turpan vagy Kashi (másik nevén Kaxgar) oázisát.
Turpan a Takla-Maklán sivatag keleti szélén fekvő Turfáni-mélyedésben, a tengerszint alatt 154 m mélyen fekvő hatalmas, csészealjszerű, kiszáradt, sziklás vidéken épült. Ez a Föld egyik legmélyebben fekvő és legmelegebb pontja; eső ritkán hull, és heteken át tart a tikkasztó 40 °C körüli hőség.
Szerencsére megterem itt a dinnye és a szőlő, amely évszázadokon át felüdülést nyújtott az utazóknak. Turpan a Tian Shanból kapja a vizet, amelyet a kutak és a föld alatti csatornák ötletes rendszerén keresztül vezetnek el a városba. A kareznek nevezett föld alatti vízelvezető rendszert még a régi perzsák találták fel.