Az állatok nem pusztán vérengző „gyilkosok”: a családokat, csoportokat az egymás iránti figyelem és a törődés kovácsolja össze.
Összebújó tigrispintyek
A Dél-Ázsiában és Indiában élő apró tigrispintyek idejük nagy részében szorosan egymás mellett üldögélnek a faágakon. E fekete-vörös madárkák olyan szorosan összebújnak, hogy szélsőknek a szárnyukkal kell megtámaszkodniuk.
SZÍVMELENGETŐ BARÁTSÁG Az ágon szorosan összebújó tigrispintyek meleget és biztonságérzetet nyújtanak egymásnak. |
Az afrikai törpepapagájok szintén párosan vagy csoportosan összesimulva pihennek. Ezek a színes madarak népszerű háziállatok – részben éppen a szeretetnyilvánítás e jelei miatt. A ketrecbe zárt papagájok néha órákig is összebújva gubbasztanak. Valószínűleg biztonságérzetet nyújt nekik a másik, s ha valamelyikük elpusztul, bánatában a párja is nemsokára követi.
A tigrispintyek nedves, füves-mocsaras vidéken élnek, érett fűmaggal táplálkoznak. Mikor összebújva pihennek, gyakorta tisztogatják egymás fején, nyakán a tollazatot. A kölcsönös „tollazás” a madárvilágban az ölelés megfelelőjének tekinthető. Bizonyára praktikus céllal alakult ki, hogy az egyed számára elérhetetlen testrészei is megszabadulhassanak az élősködőktől.
A tollazás azonban nem pusztán tisztogatási művelet: az agressziót is csökkenti. A pinty például jó szándéka kifejezéseként gyakorta tartja oda felborzolt tollú fejét a másik fajtársának.
A kurkászás a barátkozás jó módja
A majmok világában a kurkászás – egymás szőrének fésülgetése, bogarászása – nem pusztán a tisztálkodást szolgálja: ennek során barátságot köttetnek.
A majmok közössége finoman tagolt. A vezérállat agresszív viselkedést tanúsít alárendeltjeivel szemben, hogy hatalmát megőrizze, de a kölcsönös kurkászás, amelynek során eltávolítják egymás bőréről az elhalt részeket és a parazitákat, barátságos kapcsolatok létrejöttét segíti.
SEGÍTŐ KEZEK A fehérbarkójú cerkófmajmok közösségét azok a barátságok szilárdítják meg, amelyeket egymás bundájának tisztogatásakor kötnek. |
Egy fiatal hím zaklatásától szenvedő nőstény cerkóf például folyamodhat egy barát vagy rokon segítségéért. A rokonok általában minden körülmények között egymás mellé állnak, de nem családtagoktól segítség csak akkor várható, ha a segélykérő nemrégiben kurkászta a másik, nem rokon egyedet.
A szirtiborzok harmóniában élnek
Az Afrikában és Közel-Keleten honos szirtiborz üregi nyúl nagyságú, bundás jószág, kicsi fülekkel, egérforma fejjel. Népes családban élnek, akár húszan is lehetnek egy-egy csapatban, s közöttük kétszer annyi a nőstény, mint a hím. Vannak sziklák között, bokros vidéken és fán élő szirtiborzok. Afrikában, a Serengeti sziklás, dús növényzetű fennsíkján a sziklákon és a bozótban élő szirtiborzok békésen megférnek egymás mellett.
A kétféle szirtiborzfaj azért él ilyen harmóniában, mert nem kell versengeniük a táplálékért. A bozótlakó szirtiborz leveleket fogyaszt, a sziklán élő pedig leginkább füvet. Hasonlóságaik ellenére a két faj nem keveredik, utódokat csak saját fajtársaikkal nemzenek. Párzási viselkedésük eltérő, és anatómiailag sem illenek össze.
A delfinek szoros köteléke
Az a tény, hogy cetfélék sérült társaikat a felszínre segítik, hogy azok levegőhöz jussanak, arra utal, hogy éppoly gondoskodó módon, magasan fejlett kapcsolatok révén kötődnek egymáshoz, mint néhány szárazföldi emlősfaj.
Ma még keveset tudunk a cetek és a delfinek tenger mélyén zajló közösségi életéről, az egyedek viszonyairól, mert a megfigyelésük rendkívül nehéz és bonyolult. Az eddigi kutatások azonban megállapították, hogy olyan fajok, mint a palackorrú delfin és a kardszárnyú delfin – más néven gyilkos bálna – szoros kötelékben élnek.
A kardszárnyú delfinek akár 50 fős csoportjai egy-egy vezérhím és néhány domináns nőstény, valamint leszármazottaik alkotják. Ezek a delfincsapatok más csoportokkal is keveredhetnek, de csak akkor, ha egy közösséghez tartoznak, ha azonos az életterük.
Kutatások kimutatták, hogy az együtt élő csoportokat a közös „nyelv” fűzi össze: egyedei jellegzetes „dialektust beszélnek”.