Az Állatok Baráti Kötelékei

Az állatok nem pusztán vérengző „gyilkosok”: a családokat, csoportokat az egymás iránti figyelem és a törődés kovácsolja össze.


Összebújó tigrispintyek

A Dél-Ázsiában és Indiában élő apró tigrispintyek idejük nagy részében szorosan egymás mellett üldögélnek a faágakon. E fekete-vörös madárkák olyan szorosan összebújnak, hogy szélsőknek a szárnyukkal kell megtámaszkodniuk.

SZÍVMELENGETŐ BARÁTSÁG Az ágon szorosan összebújó
tigrispintyek meleget és biztonságérzetet nyújtanak egymásnak.

Az afrikai törpepapagájok szintén párosan vagy csoportosan összesimulva pihennek. Ezek a színes madarak népszerű háziállatok – részben éppen a szeretetnyilvánítás e jelei miatt. A ketrecbe zárt papagájok néha órákig is összebújva gubbasztanak. Valószínűleg biztonságérzetet nyújt nekik a másik, s ha valamelyikük elpusztul, bánatában a párja is nemsokára követi.

A tigrispintyek nedves, füves-mocsaras vidéken élnek, érett fűmaggal táplálkoznak. Mikor összebújva pihennek, gyakorta tisztogatják egymás fején, nyakán a tollazatot. A kölcsönös „tollazás” a madárvilágban az ölelés megfelelőjének tekinthető. Bizonyára praktikus céllal alakult ki, hogy az egyed számára elérhetetlen testrészei is megszabadulhassanak az élősködőktől.

A tollazás azonban nem pusztán tisztogatási művelet: az agressziót is csökkenti. A pinty például jó szándéka kifejezéseként gyakorta tartja oda felborzolt tollú fejét a másik fajtársának.


A kurkászás a barátkozás jó módja

A majmok világában a kurkászás – egymás szőrének fésülgetése, bogarászása – nem pusztán a tisztálkodást szolgálja: ennek során barátságot köttetnek.

A majmok közössége finoman tagolt. A vezérállat agresszív viselkedést tanúsít alárendeltjeivel szemben, hogy hatalmát megőrizze, de a kölcsönös kurkászás, amelynek során eltávolítják egymás bőréről az elhalt részeket és a parazitákat, barátságos kapcsolatok létrejöttét segíti.

SEGÍTŐ KEZEK A fehérbarkójú cerkófmajmok közösségét azok a
barátságok szilárdítják meg, amelyeket egymás bundájának
tisztogatásakor kötnek.
Az afrikai szavannák elszórt fái között nagy csapatokban élő cerkófmajmok általában csak saját rokonaikat kurkásszák. Előfordul azonban, hogy más csapatbeliek összebarátkoznak egymás fésülgetése révén, s ezek később a bajban kisegítik egymást.

Egy fiatal hím zaklatásától szenvedő nőstény cerkóf például folyamodhat egy barát vagy rokon segítségéért. A rokonok általában minden körülmények között egymás mellé állnak, de nem családtagoktól segítség csak akkor várható, ha a segélykérő nemrégiben kurkászta a másik, nem rokon egyedet.


A szirtiborzok harmóniában élnek

Az Afrikában és Közel-Keleten honos szirtiborz üregi nyúl nagyságú, bundás jószág, kicsi fülekkel, egérforma fejjel. Népes családban élnek, akár húszan is lehetnek egy-egy csapatban, s közöttük kétszer annyi a nőstény, mint a hím. Vannak sziklák között, bokros vidéken és fán élő szirtiborzok. Afrikában, a Serengeti sziklás, dús növényzetű fennsíkján a sziklákon és a bozótban élő szirtiborzok békésen megférnek egymás mellett.

CSALÁDBAN A szirtiborzok sziklás vidéken élnek, ahol sok
a búvóhely. Ennek a táplálékszerzés érdekében történő el-
hagyásakor, a fűevés közben a családfő őrt áll, s veszély -
például sas - esetén jelt ad.
Mindkét faj egyedei földbe vájt lyukakban alszanak, szorosan összebújva, hogy melegítsék egymást. Hívójeleik is hasonlóak. Az újszülött szirtiborzokat mindkét faj tagjai kölcsönösen jól megszaglásszák, és kicsinyeik játszanak egymással. Két emlősfaj között ritka az ilyen szoros kapcsolat. Csupán néhány majomfajnál figyeltek meg hasonlóan szívélyes viszonyt.

A kétféle szirtiborzfaj azért él ilyen harmóniában, mert nem kell versengeniük a táplálékért. A bozótlakó szirtiborz leveleket fogyaszt, a sziklán élő pedig leginkább füvet. Hasonlóságaik ellenére a két faj nem keveredik, utódokat csak saját fajtársaikkal nemzenek. Párzási viselkedésük eltérő, és anatómiailag sem illenek össze.


A delfinek szoros köteléke

Az a tény, hogy cetfélék sérült társaikat a felszínre segítik, hogy azok levegőhöz jussanak, arra utal, hogy éppoly gondoskodó módon, magasan fejlett kapcsolatok révén kötődnek egymáshoz, mint néhány szárazföldi emlősfaj.

Ma még keveset tudunk a cetek és a delfinek tenger mélyén zajló közösségi életéről, az egyedek viszonyairól, mert a megfigyelésük rendkívül nehéz és bonyolult. Az eddigi kutatások azonban megállapították, hogy olyan fajok, mint a palackorrú delfin és a kardszárnyú delfin – más néven gyilkos bálna – szoros kötelékben élnek.

SZOROS KÖTELÉKBEN A foltos delfinek több száz fős csoportokat
alkothatnak, ugyanakkor az Atlanti-óceánban élő faj kis csapataiban
az egyedek száma nem haladja meg a tízet. Közösségeik gyakran
feltűnnek a parttól távolabbi tiszta, mély vizekben.
A delfincsapat állhat mindössze két állatból, de akár ezren is lehetnek együtt. A csapat nagysága állandóan változik, kisebb-nagyobb csoportok csatlakoznak hozzá vagy éppen kiválnak belőle. Ennek számtalan oka lehet, mint például a táplálék mennyisége, a parttól való távolság vagy a ragadozók – cápák –fenyegető jelenléte. A nagyobb csapaton belül kisebb egységek igen szoros kapcsolatban vannak egymással. A legerősebb kötelék természetesen az anya és borja között van. A kicsinyiket az anyaállat 18 hónapon keresztül szoptatja.

A kardszárnyú delfinek akár 50 fős csoportjai egy-egy vezérhím és néhány domináns nőstény, valamint leszármazottaik alkotják. Ezek a delfincsapatok más csoportokkal is keveredhetnek, de csak akkor, ha egy közösséghez tartoznak, ha azonos az életterük.

Kutatások kimutatták, hogy az együtt élő csoportokat a közös „nyelv” fűzi össze: egyedei jellegzetes „dialektust beszélnek”.

Megjegyzés küldése (0)
Újabb Régebbi