Hatalmas méhkaskupolák útvesztője alkotja Nyugat-Ausztráliában a világ egyik legporlékonyabb hegységét.
 |
| CSÍKOS KŐZETEK A homokkő ásványi anyagainak hatására alakult ki a Bungle Bungle jellegzetes rétegződése. |
A Bungle Bungle-hegységnek a lenyugvó vagy a felkelő nap sugarai által megvilágított sziklatornyai és kanyonjai meseszerű tájat tárnak elénk, amely úgy izzik, mintha belülről hevítenénk. A lenyűgöző, tigriscsíkos kupolák szürrealista pompával emelkednek ki az Ord folyó síkságából. Nyugat-Ausztrália e varázslatos vidéke tenger alatti fantáziavilágra emlékeztet. Ám a repedezett sziklafalak és a fantasztikusan legömbölyített csúcsok olyan távoli vidéken emelkednek, hogy az 1980-as évekig csak néhány utazó jutott el idáig. Napjainkban is a legtöbben fentről, a levegőből gyönyörködnek a hegységben.
A gyéren lakott, hatalmas Kimberley-vidéken fekvő hegység területe 450 km². Az év nagy részében szinte elviselhetetlen a hőség, akár a 40 °C-ot is eléri árnyékban. A hosszú, száraz téli időszakban gyakorlatilag nem hull csapadék, és a folyók szórványos tócsákra zsugorodnak össze. Az esős időszakban (novembertől márciusig) aztán az egész hegyvidék zöldbe borul. Az Indiai-óceán felől betörő ciklonok annyi esőt hoznak, hogy a lépcsőzetesen elhelyezkedő, csillogó tavacskákból számos vízesés zúdul alá, a folyók kilépnek medrükből, és a varázslatos Bungle Bungle-hegységhez vezető út teljesen járhatatlanná válik.
Mállott homokkő
A Bungle Bungle-hegység története 400 millió évre nyúlik vissza, azokig az időkig, amikor az innen északra fekvő, napjainkra már eltűnt hegységekből lemálló üledék óriási rétegekben rakódott le. A lány kőzetben később a vízfolyások járatokat és csatornákat vájtak ki maguknak, amelyek egyre mélyültek, összekapcsolódtak, majd a szél és a víz tevékenységének hatására a ma is látható homokkőtornyokat hagyták hátra.
A kupolák legtöbbje a hegység déli és keleti oldalán található. A nyugati és az északi oldalt, 250 m magas, lenyűgöző kanyonokkal szabdalt, meredek sziklafalak alkotják. A mélyen fekvő szurdokokat és szakadékokat hőségtűrő növények, pl. a tüskés levelű, érdes sündisznófű (Spinifex), akácia és ernyőpálma borítja.
 |
| SZÜRREALISTA RAGYOGÁS A Bungle Bungle-hegység méhkaskupolái meredeken emelkednek ki a környező lapályból. |
Az élénk színű, csíkos kőzetek az időjárás okozta mállás eredményei. A frissen felszínre került homokkő fehéres színű, de a rétegződés mentén szivárgó víz folyamatosan újratermelődő és leváló kvarc- és agyag-„hártyát” képez rajta. A nyomokban előforduló vas a kőzetnek narancssárga árnyalatot kölcsönöz, a szürke vagy barna szín pedig a nap szárította zuzmók és algák elszaporodásának a következménye. A homokkő lágy, finom szemcsékre mállik szét.
Alexander Forrest perthi földmérő vezette azt az európai csoportot, amely először pillantotta meg a hatalmas labirintust 1879-ben. Senki sem tudja, miért kapta a hegység a Bungle Bungle nevet az 1930-as években. Az őslakók Purnululunak (homokkő) nevezik. Az ausztrál őslakók több mint 24 ezer éve élnek a kimberleyi térségben, és a Bungle Bungle-hegység az egyik szent helyük. Napjainkban az őslakók is részt vesznek az 1987-ben nemzeti parknak nyilvánított terület felügyeleti munkájában, ami abból áll, hogy védik a könnyen málló kőzeteket a látogatók pusztításaitól
Félénk ragadozó
A Bungle Bungle-hegységben élő, éjjel vadászó barna erdei kígyót csíkos bőre miatt éjszakai tigrisnek is nevezik. Közel 2 m hosszúra nő, és kisebb állatokkal, pl. gyíkokkal táplálkozik. Amint állkapcsába szorítja áldozatát, hátsó fogaiból mérget ereszt belé. Ez a méreg az emberre nem halálos. A kígyó igyekszik elkerülni az embereket, és csak akkor támad, ha vadászat közben megzavarják
 |
| ÉJSZAKAI TIGRIS A barna erdei kígyó kisebb állatokkal táplálkozik. |