Föltehetően sehol a világon nincs annyi freskóval díszített homlokzat, mint az északnyugat-indiai Shakawatiban. A havelik (azaz magánházak), szentélyek, síremlékek, fogadók a művészet oázisaként díszelegnek a homokdűnék közt.
A Delhi-Jaipur-Bikanur háromszögön belül elterülő, mintegy egyharmad magyarországnyi félsivatagos terület a 19. században Rajahstan, sőt egész India leggazdagabb részei közé tartozott. A rajahstani kereskedők azonban a vidék infrastrukturális elmaradottsága miatt a század végén a nagyvárosokba költöztek. Legtöbbjük számítása be is vált: az itt szerzett vagyonból sokan házakat, templomokat építtettek szülővárosukban, Shekawatiban, s az épületek falára kívül-belül mindennapi életüket megörökítő freskókat készíttettek. Ezek a havelik így az indiai üzleti élet leggazdagabbjainak nevéhez kötődnek, ám az a körülmény, hogy pompás palotáikat nem lakják, ezeket a csodálatos festményeket lassú pusztulásra ítéli.
Fennmaradásuk a speciális festési technikának köszönhető. A háztulajdonosok a freskók elkészítésével a chiterákat, a fazekasok kasztjába tartozó kézműveseket bízták meg, akik egyszerre voltak festők és építőmesterek.
A festés technikája az ősi indiai falfestmények elkészítésének módszerein alapult. A színezésre növényi alapú festéket használtak. A nedves falra úgy vitték föl a mésszel összekevert színezőanyagot, hogy a külső rétegre kézzel ütögették rá, majd simították el a masszát. Egyszerre csak a fal egy részét tapasztották be három réteg nagyon finom agyaggal. A harmadik réteg átszűrt mészporrétegére még nedvesen vitték fel a kívánt motívumot. A mesternek igencsak sietnie kellett, hogy még a vakolat megszáradása előtt befejezze a művet. A legtöbb alkotót a hindu mitológia ihlette meg, de a freskókon megörökítettek történelmi eseményeket, népmesemotívumokat, portrékat és mindennapi eseményeket is.
„Néhány haveli magánfinanszírozású restaurálása elkezdődött. Hármat felújítottak és hotellé, múzeummá és kulturális központtá alakították. Igyekszünk erősíteni Shekawati épületeinek kulturális jelentőségét a köztudatban, viszont az állam eddig nem figyelt föl a kezdeményezésünkre” – mondja Krishan Sahal, aki talán a legjobban ismeri a shekawati festményeket. Pedig a falakat sok helyen grafitik, poszterek takarják, vagy egyszerűen átfestik őket. Néhány értékes freskótöredéket régiségkereskedőnél lehet viszontlátni, egyes épületeket pedig bevásárlóközpontok építése miatt bontanak le. Talán ezek az utolsó pillanatok a megmentésükre.