Európa legnagyobb és legfélelmetesebb szakadéka élesen szeli át a dél-franciaországi Provence napszítta mészköveit.
 |
| FOLYÓ A MÉLYBEN Messze lent, erdőktől szegélyezve, csillámlóan kígyózik a néha zöldes árnyalatú, csodálatos Verdon-folyó víze. |
Az Eiffel-toronynál kétszer magasabb sziklafalak közé beszorítva, a keskeny Verdon folyó kígyózva kanyarog a szédítően meredek szurdok alján Dél-Franciaországban. A mintegy 20 km hosszú Verdon-szurdok Európa legmélyebb szakadéka; mélysége meghaladja a 700 m-t. Legszélesebb pontján a falak egymástól való távolsága 1,6 km odafent, ám odalenn a szurdok alján ez a távolság jóval kevesebb: néhol egy átlagos szoba méretére zsugorodik.
A Verdon folyót az Alpokból jövő olvadó hó táplálja, s a szurdok úgy alakult, hogy sebesen hömpölygő víz az idők során egyre mélyebb járatot vájt magának a Haute-Provence mészkőfennsíkján. Az itt lehulló csapadék a föld alá szivárog, így a szurdok sziklafalát nem mállasztják és koptatják vízfolyások. Tavasszal, madulavirágzáskor a vidék rózsaszínbe öltözik; nyáron pedig mályvaszínben izzik a levendulától, melyet Grasse illatszergyárai hasznosítanak.
Sokáig nem akadt senki, aki végigmerészkedett volna a Verdon-szurdokon. 1905-ben Edouard Martel, a francia barlangkutatás úttörője, expedíciójával végigjárta a szakadékot. Útjuk három és fél napot vett igénybe, vászoncsónakjaik egy kivételével mind léket kaptak a sziklákon és elsüllyedtek. A szurdok Martel szemébe „egész Franciaország legfélelmetesebb látványá”-nak tűnt, ami turisták számára megközelíthetetlen.
Megállapítása szerencsére nem bizonyult helytállónak. Napjainkban a szurdok szélét két turistaút is szegélyezi, nagyszerű kilátóhelyekkel.