A buddhizmus szent virága világszerte ámulatba ejti a tudósokat: levelein a legcsekélyebb szennyeződés sem képes megtapadni, a növény egészen egyszerűen lepergeti azt magáról. Ez a felfedezés forradalmasíthatja mindennapjainkat.
 |
| A víztökrön pompázó különleges virág A tündérrózsafélék családjába tartozó lótuszvirág átmérője elérheti a 30 cm-t is. A szirmok lazacrózsaszínűek vagy ritkábban fehérek. |
Minden mozgásban van, miként azt a buddhizmus tartja. Ezt az alapigazságot a szent virág, a lótusz esetében szó szerint is vehetjük. A korom, a gombaspórák, a baktériumok vagy az algák, a színező- és ragasztóanyagok ugyanis mind-mind leperegnek a virágról. A kosz úgy táncol rajta, mint vízcseppek a forró tűzhelyen, míg végül az eső lemossa. A hinduk szent növénye immunis a szennyeződésekkel szemben, így nem létezik piszkos lótuszvirág.
Ez az Ázsiából származó pompás növény már régóta ismeri annak titkát, hogyan maradhat mindig tiszta, de a német kutatók csak a véletlen folytán tették úttörő jelentőségű felfedezésüket. Az 1970-es években bonni botanikusok, köztük Wilhelm Barthlott, különböző növények leveleinek egész sorát vizsgálták az akkor még újnak számító eszköz, a pásztázóelektron-mikroszkóp alatt. Arra szerettek volna választ kapni, hogy a különböző növénycsoportok rokonsága visszatükröződik-e leveleik felületének struktúrájában. A kísérleti növényeket kihozva az üvegházból, mindig elcsodálkoztak azon, hogy a karalábé, a sarkantyúka vagy a lótusz olyanok voltak, mintha frissen mosták volna őket, más növények levelein ezzel szemben mész és agyagfoltok voltak láthatók.
Lepereg a piszok
A kutatók meglepő és váratlan felfedezésre jutottak: érdekes módon a sima felületű növények sokkal szennyezettebbnek látszottak a mikroszkóp alatt, mint az érdekesebb felületű kísérleti növények. Különösen feltűnő ez a jelenség a lótusznövény (Nelumbo nucifera) esetében. A mikroszkopikus méretű csomókkal tagolt felszínű levelek a vizet és a piszkot egyszerűen lepergetik. A „lótuszeffektus” jelensége így került felfedezésre.
 |
| A tiszta lélek és a tisztaság szimbóluma A lótuszvirág az érzékek világából kiemelkedő lélek jelképe, mivel a növény annak ellenére, hogy az iszapos vízből nő ki, megőrzi makulátlan tisztaságát, fehér virágát. A magyarázat a mikroszkóp alatt látható érdes és viaszos felszínben keresendő, amiről az eső minden szennyeződést lemos. |
A lótuszvirág titka a sűrűn álló, csomó formájú hámsejtekben és a vizet taszító viaszkristályokban rejlik. A szabályos mintázatot alkotó apró csomók csak kb. 20 mikrométer nagyságúak. Ezek a boltozatos kinövések olyan távolságra vannak egymástól, hogy a káros gombaspórák vagy a baktériumok fennakadnak köztük, és nem érintkeznek a növény felületével. Amikor víz éri a viaszos felszínű levelet, a folyadék cseppeket alkot és nagy szemekben pereg le, magával szállítva a port és a piszkot.
Ezt a fantasztikus biológiai jelenséget Barthlott 1989-ben további kutatások után, mesterséges felületen is alkalmazni tudta. Az iparban azonban nehezen fogadták el a felfedezését, mert abból indultak ki, hogy a sima felszín az egyetlen, amelyen kevésbé tapadnak meg a szennyeződések, és amely könnyebben is tisztítható. Barthlott a gyakorlatban is sikeresen alkalmazta a felismerést: ennek eredményeként modern homlokzatfestékek és tetőcserepek készültek, amelyek durva felületéről egyszerűen lepereg a víz és a szennyeződés.
 |
| Mint a vízcseppek, úgy peregnek le a koszrészecskék az új lótuszfesték felületéről. |
A „lótuszeffektus” nem az egyetlen rendkívüli teljesítmény, amire ez a szent növény képes. Három napon át nyílik ez a törékeny, lazacrózsaszín vagy fehér virág: reggelente teljes pompájában tündököl, este pedig ismét becsukja szirmait. Mindez teljesen normálisnak tűnhet. A negyedik napon azonban elnyílnak a szép virágok. A gyors elvirágzás tulajdonképpen nem meglepő, hiszen a lótuszvirágok maximális „erőbedobással” dolgoznak. Az ausztrál Adelaide Egyetem kutatói megállapították, hogy a növény képes arra, hogy testhőmérsékletét egészen 35 °C -osra felmelegítse, és ezt a hőmérsékletet még akkor is meg tudja tartani, amikor környezetének hőmérséklete 10 °C -ra csökken.
Egy kísérlet erejéig tudósok kábellel láttak el 19 lótuszvirágot. Így szerették volna megmérni a növények hőmérséklet-változását és anyagcseréjét. Hogy az eredményt ne befolyásolja a forró napsugárzás, a botanikus kertben a növények fölé hatalmas napernyőket feszítettek ki.
A kutatók meglepő felfedezést tettek. Röviddel a virágzás előtti éjszakákon a virág hőmérséklete hirtelen felszökik. Ha az éjszakai levegő lehűti a becsukódott sziromleveleket, a lótusz több oxigént vesz fel és több anyagcsereterméket (szén-dioxidot) ad le, miközben egyre több szénhidrátot (elsősorban keményítőt) alakít át energiává.
Mint az embereknél
A fagyoskodó ember vagy állat testében ugyanez a folyamat játszódik le a kihűlés megakadályozására. Az embernél és az állatoknál azonban a testhőmérséklet szabályozásáról bonyolult ideg- és hormonrendszer gondoskodik. Noha a lótusznak nincs ilyen hőszabályozó rendszere, mégis ugyanazt a hatást éri el.
A kísérletek során meghökkentő adatokra derült fény: egyetlen virág egy wattnak megfelelő energia előállítására képes, tehát „40 db növény annyi energiát állít elő, mint amennyit egy átlagos égő felhasznál” – állapították meg az ausztrál Adelaide Egyetem kutatói, Roger Seymour és Paul Schulze-Motel. 20 virág elég lenne egy szoba megvilágításához, s közben újságot is olvashatnánk!
 |
| Buddha lótusztrónja Ez a vietnami szobor kifejezi mindazt, amit a lótuszvirág szimbolizál: a vizet, a növényi energiát, a termékenységet és a bőséget. |
De térjünk vissza a lótuszvirág energiatermeléséhez. Az eddig még nem derült ki, miként szabályozza a növény saját hőháztartását. Csak az biztos, hogy a hő az energiatermelő mitokondriumokból ered, amelyeket a sejtek erőművének is neveznek. A lótusznak ebből sokkal több van, mint más növénynek. „ A lótuszvirág néhány grammnyi hőtermelő szövetében annyi mitokondrium található, mint 1 kg kukoricáéban.” – mondja Hanna Skubatz, a seattle-i egyetem növénybiológusa. A hő egy részét a kúp alakú termőtest, másik felét pedig a szirmok és a porzók termelik.
„A hőtermelés áldozatot követel a növénytől” – jegyzi meg Todd Dawson a New York állambeli ithacai Cornell Egyetem növényfiziológusa. Milyen célra áldoz ennyi energiát a lótusz? Dawson elmélete szerint a felmelegített szirmokkal a növény több illatanyag kibocsátására képes. Hasonló elven működnek a parfümök is, amelyek magasabb hőmérsékletű bőrön fejtik ki optimális hatásukat. A növény ezáltal teszi magát vonzóbbá a rovarok számára.
Meggyőző érvként fogadhatjuk el azt is, hogy a lótusz a megtermékenyítést végző rovarok számára kínál különleges gondoskodást. A meleget igénylő rovarokat itt kellemes hőmérsékletű virágkehely várja, ahol ide-oda futkosva táplálkozhatnak, miközben a növénypollenje rátapad testükre. Ezek a rovarok a levegő lehűltével merevvé, dermedtté válnak, és a repüléshez ismét hőfelvételre van szükségük, viszont a meleget biztosító lótuszvirágokból probléma nélkül tudnak nekivágni a hideg éjszakának.
Ehető magok
A sikeres megporzást követően a növény mogyoró nagyságú, ehető magokat terem. Cukorban megfőzve a lótuszmag Ázsia-szerte kedvelt gyermekcsemege. A magok a kiszáradt gyümölcskúpból kihullanak, majd a vízen tovasodródnak. A növény így gondoskodik a genetikai sokféleségről, tulajdonságai örökletes továbbviteléről.
Néhány mag rendkívül hosszú ideig életben marad, és ez tudományos szenzációként tartható számon. A Los Angeles-i Egyetem tudósainak sikerül egy 1228 éves lótuszmagból egészséges, új növényt nevelniük! Valószínű, hogy ez a Kínában található kiszáradt tóból származott maga a legrégebbi, amely valaha is kicsírázott. „Hihetetlen, hogy egy mag ezeréves nyugalom után, 4 nap alatt egy kicsi, zöld sarjait nevelt” – adott hangot csodálkozásának Jane Shen-Miller növényfiziológus.
Örök élet a lótuszvirágnak köszönhetően?
A fiziológusnő reméli, hogy a megtalált lótuszmag segítségével az örök élet titkához is közelebb kerülhetünk egy lépéssel. „Megöregszünk és meghalunk, mert a szervezetünk működésében folyton hibák lépnek fel, következményük pedig végzetes számunkra – mondja Shen-Miller. – Ha ismernénk a hibák korrigálásának módját, akkor ez kevesebb betegséghez és ezáltal hosszabb élethez vezethetne.”
Ilyen öngyógyító rendszerre bukkantak a kutatók a lótuszmagban; egy enzimről van szó, amely a sejtazonos fehérjéknél fellépő károsodást megszüntetni. Ez az enzim az idős magban ugyanolyan aktív volt, mint a fiatalokban. „Ha egyszer izoláljuk azt a gént, amely az öregedéssel járó károsodások regenerálásáért felelős enzimeket kódolja, akkor átvihetjük azt más kultúrnövényekbe is” – véli Shen-Miller. És ki tudja, talán egyszer még az emberbe is.