A híres és harcias domonkos atya, Girolam Savonarola írta 1400-ban: „Szívesebben eszik a paraszt fokhagymát, mint olyan finom ételeket, amelyek bosszantják.” Nem kétséges, hogy a fokhagyma nem éppen „finom”: íze és illata sokak számára meglehetősen kellemetlen.
Ennek ellenére az „éles eszű” parasztok, mivel nem csináltak gondot abból, hogy csupán a leheletük révén rögtön felismerhetővé tették társadalmi helyzetüket és „kultúrájukat”, soha nem mondtak le a fokhagymáról, sem mint alapvető fűszerről, amely képes megízesíteni a legíztelenebb ételt is, sem mint valódi orvosságról, amely egészségügyi problémák végtelen sorát képes megoldani.
Azt a tényt, hogy ilyen feltűnő és töretlen közkedveltségnek örvend, nemcsak az évezredes tapasztalat, de a modern tudomány hivatalos felismerései is alátámasztják. A fokhagymát az egyiptomiak egyenesen istenítették, mert úgy vélték, hogy képes megvédeni a rabszolgákat a piramisépítés szörnyű fáradtságától, valamint nagyra becsülték a héberek, az antik Görögország orvosai és olimpiai atlétái, a római nép és a középkori néptömegek is. Az arisztokraták és a polgári osztály lekicsinylő ítélete miatt bekövetkező hanyatlás után, ma ismét a legjelentősebb fűszerek és természetes orvosságok sorába lépett.
Összetétel és hatóanyagok
Ez az értékes hagyma allilszulfidot (alliint) tartalmaz, amely egy enzim (allináz) által kiváltott hidrolízis következtében szétbomlik glukózzá és a fokhagyma illóolajává, amelynek összetételében fontos szerepet játszik a kén. Egyéb lényeges összetevői közé tartozik bizonyos mennyiségű fehérje, ásványok (a kénen kívül mangán, jód és szilícium), vitaminok (B- és C-vitamin) és antibakteriális elemek. A glukozidokra jellemző az a tulajdonság, hogy szelektíven hatnak az emberi test különböző szerveire és elemeire, és az allin sem viselkedik másként. Ezen okok miatt a fokhagyma, ha nem is éppen csodaszer, azonban számos célra felhasználható orvosság, amely képes meggyógyítani a legkülönbözőbb betegségeket is.
Gyógyító tulajdonságai
Elsősorban fertőtlenítő és baktériumölő hatású (elpusztítja a gombákat és a baktériumokat és megakadályozza elszaporodásukat). Kitűnően alkalmazható megelőző gyógymódként és hasznosnak bizonyul tüdő, légúti és bélfertőzések esetén, a legsúlyosabbtól a legközönségesebbig, mint amilyen például a kellemetlen megfázás.
Erősítő és kiegyensúlyozó tulajdonsága pozitívan érinti a szívizmot, valamint a keringési rendszer alapmechanizmusait (keringés, értágítás, nyomás). Ezen tulajdonságok alapján ajánlott a fokhagyma érelmeszesedés és magas vérnyomás elleni alkalmazása. Görcsoldó, a mirigyek működését kiegyensúlyozó, vizelethajtó hatása, valamint, köszvény és ízületi gyulladás elleni alkalmazása is közismert.
Sokak véleményével ellentétben, a fokhagymának van emésztést javító tulajdonsága, különösen mézgás és viszkózus élelmiszerekben, valamint szélhajtó hatása (megállítja a belekben zajló erjedést és eltávolítja a gázokat).
Illik utalunk a fokhagyma bélférgek és bélparaziták elleni hatására, melyet már nagyszüleink jól ismertek.
A modern kémia nem hagyhatta ki azt a lehetőséget, hogy kiaknázza ezeket a forrásokat, amelyen ebben az egyszerű és könnyen termeszthető növényben egyesülnek. Azonban az egyes elemek elkülönítése során megfosztották a fokhagymát a „források forrásától”: vagyis az élő tápláléktól, amely erényét nem ennek vagy annak az elemnek köszönheti, hanem a természetes állapotában lévő növény összetevőinek együttes hatásának.
A fokhagyma az asztalunkon
Aki nem szereti az ízét és úgy gondolja, hogy nem is tudja elviselni, nagyon lassan hozzászokhat a fogyasztásához, ha az ételeket látható nagyságú szeletekkel kezdi el ízesíteni, amelyeket étkezés közben félretehet. A fokhagyma fogyasztása utáni kellemetlen lehelet elkerülhető, ha elrágcsálunk egy kávészemet, egy szelet almát vagy átöblítjük a szánkat olyan vízzel, amelyhez előzőleg néhány csepp kellemes illatú citrom, cédrus vagy mentaolajat adtunk.
Ellenjavallatok
A szoptatós anyáknak tartózkodniuk kell a fokhagyma fogyasztásától, mert az értékes élelmiszer módosulva, görcsöket okozhat az újszülöttnek. Hasonlóképpen tartózkodjanak azok, akik gyomor- vagy nyombélfekélytől, esetleg súlyos májbetegségtől szenvednek.