A Varázslatos Mont-Saint-Michel

Franciaország egyik leghíresebb turistalátványossága egyben ősi vallási központ. Mont-Saint-Michel szigetének sziklacsúcsát az építőművészet páratlan remeke – egy apátsági templom és gótikus kolostor – koronázza.

Több mint 1000 év óta zarándokok és utazók tömegei vándorolnak a Normandia délnyugati csücskében megbúvó kis szigetre, Mont-Saint-Michelre. Tiszta időben messzi kilométerekről jól látni a kúp alakú sziklát, melyre apátsági templom, kolostorépületek, lakóházak, kertek, teraszok és erődítmények zsúfolódnak; ha felhők borítják az eget, a tetők és tornyok sötét sziluettje kísértetvárként lebeg a gomolygó párában.

Évszázadokkal ezelőtt a sziget még a szárazföldhöz tartozott, a normandiai mocsaras erdőségekből kimagasodó sziklakiszögellés volt. A római időkben Mont Tombe néven ismerték; ez a név arra utal, hogy a szikla egykor ősi kelta papok – napimádó kultuszának színhelye lett, s ez a szerep a rómaiak idejében sem szűnt meg; ők Mithrász, a perzsa eredetű napisten misztériumkultuszát űzték a sziklán. Az e korból származó legenda szerint Julius Caesart arany saruban és arany koporsóba zárva a Mont Tombe alatt temették el. Az V. században a szárazföld megsüllyedt, 100 év múlva a szikla szigetté vált, amelyet a dagály teljesen elvágott a szárazföldtől, apály idején pedig csak magas cölöpökkel jelzett, ingoványos úton lehetett megközelíteni.

ÉVSZÁZADOS SZIKLA Napjainkban Mont-Saint-Michelt egy 1879-ben épült,
1,8 km hosszú töltésút kapcsolja a szárazföldhöz. Apálykor a szigetet homokzátonyok
veszik körül, évente két-három alkalommal azonban az utat elborító dagályhullámok
teljesen elvágják a parttól. A sziklás magaslatot melynek kerülete 900, magassága
90 m, Franciaország egyik legkáprázatosabb építészeti remeke koronázza.

A sziget elzártsága, meghitt békéje hamarosan egy csapatnyi szerzetest vonzott ide, akik kis kápolnát építettek maguknak, és a hely egyedüli lakosai maradtak egészen 708-ig. A hagyomány szerint Aubert-t, Avranches püspükét (későbbi Szent Aubert-t) ekkor kereste fel álmában Mihály arkangyal, és felszólította,  emeltessen kápolnát a Mont Tombe-on. Aubert először nem hitt az álomnak, nem is tett semmit, mire az arkangyal újból megjelent előtte és elismételte parancsát. Mihálynak azonban harmadszor is meg kellett látogatnia álmában a püspököt – ekkor ujjával állítólag erőteljesen a fejére koppintott –, mire a habozó Aubert végre nekilátott az építkezésnek a szigeten. A munkálatokat csodás események sorozata segítette: a tervezett épület alapját pl. világosan kirajzolták a reggeli harmatcseppek; egy elkötött tehén épp azon a helyen tűnt fel újra, ahová az első gránitkövet kellett lerakni; az építkezést akadályozó óriási sziklát egy csecsemő lába puszta érintésével elgörgette; és Szent Mihály is megjelent, hogy megmutassa egy tiszta vizű forrás helyét.

MIHÁLY ARKANGYAL                                                                                      
Évente kétszer, május első vasárnapján és szeptember 29-én a Szent Mihály-ünnepségek akár 60 000 zarándokot vonzanak Mont Saint-Michelbe, ahol az apátsági templom tornyát Mihály arkangyalnak, az égi seregek vezérének és a földi egyház védelmezőjének aranyszobra díszíti.
    Szent Mihály gyakran ábrázolják harcosként, karddal a kezében. A Berry herceg hóráskönyvéből származó miniatúrán - a festett imakönyvet a Limbourg testvérek készítették Jean de Berry burgundiai herceg számára a XIV. század végén - egy szárnyas sárkánnyal, a gonosz megtestesítőjével száll szembe a Moint-Saint-Michel felett.


A Mont-Saint-Michel névre keresztelt sziget hamar zarándokhellyé vált, csúcsára 966-ban 50 szerzetesnek otthont adó bencés apátságot emeltek. A szikla ormán magasodó apátsági templom építése 1020-ban kezdődött. A meredek, lejtős terep támasztotta építési nehézségek miatt a munkálatok több mint 100 évet vettek igénybe. Az évek során egyes részek többször összeomlottak, az eredeti templom nagy részét újjá kellett építeni, ennek ellenére szerkezete ma is alapvetően román stílusú, félköríves ablakokkal, vaskos falakkal és masszív boltozatokkal, míg a XV. században létesült szentély gótikus.

Az apátsági templom csak egyik Moint-Saint-Michel páratlan látnivalójának. Másik nevezetesség II. Fülöp francia király kezdte el építtetni kártérítésként , amiért a templom egy részét 1203-ban, a normandiai hercegekkel, a sziget hagyományos uraival a Mont-Saint-Michel birtoklásáért vívott harc során felgyújtotta. A La Merveille – „Csoda” – néven emlegetett gótikus kolostor 1211 és 1228 között épült a sziget északi oldalán.

ZARÁNDOKOK OLTALMAZÓJA A Mont-Saint-Michel körül hirtelen beálló dagály
évszázadokon át sok-sok zarándok vesztét okozta. Egyszer Szűz Mária (képünkön) segítségére
sietett egy bajbajutottnak, kimentvén őt a háborgó hullámokból.

A kolostor két fő részre tagolódik, mindkettő háromszintes. A keleti szárny földszintjén helyezkedik el az aumônière, ahol a szerzetesek alamizsnát osztogattak, és szállást adtak a zarándokoknak. Felette van a salle des hôtes, a fogadóterem, itt találkozott az apát az előkelő látogatókkal. Ebben a teremben két hatalmas tűzhely található. Az egyiket főzésre használták, a másik kályhaként szolgált. A legfelső szinten van a szerzetesek refektóriuma; a tágas terem vastag falaiba magas, keskeny ablaknyílásokat vágtak. A némán elfogyasztott étkezések alatt egy szerzetes részeket olvasott fel a Szentírásból.

A nyugati szárnyban található a vellier, azaz a raktár, felette volt a scriptorium, ahol valaha a szerzetesek másolták buzgón a kéziratokat. 1469-ben, mikor XI. Lajos megalapította a Szent Mihály lovagrendet, ez az oszlopsorokkal négy hajóra osztott csarnok lett a lovagrend tagjainak tanácskozóhelye. A nyugati szárny legfelső szintjén kapott helyet a kerengő, mely így, mintegy föld és ég között lebegve, békés menedéket nyújtott. A faragott növényi ornamentikával és emberarcok ábrázolásával díszített boltívek két sor karcsú oszlopon nyugszanak. A kerengő a tervek szerint egy káptalanterembe vezetett volna, ez azonban soha nem készült el.

GRÁNITTÜNEMÉNY Szállodák, ajándéküzletek (némelyikük a XV. századból való) és

lakóházak szegélyezik Mont-Saint-Michel kanyargó - helyenként lépcsős - főutcáját, mely

az apátsági templomhoz és a La Merveille-hez vezet. A turistalátványosságnak számító

szigeten mintegy 80 lakos és közöttük néhány szerzetes él.

Mont-Saint-Michel nem mindig volt a lelkek békés otthona. A középkor folyamán szakadatlan harcok dúltak ott, királyok és hercegek próbálták egymással versengve meghódítani. A XV. század elején, a százéves háború idején erődített falakkal vették körül, ily módon sikeresen átvészelte az angolok egymást követő támadásait, és a hugenották rohamát is kiállta 1591-ben. A szerzetesi közösség azonban bomlásnak indult, s mikor a kolostort a francia forradalom idején bezáratták, falai közt már csak 7 szerzetes lakott. Napóleon uralkodása alatt a Île da la Liberté (Szabadság szigete) névre átkeresztelt sziget börtönül szolgált, az is maradt egészen 1863-ig, amikor védett nemzeti értékké nyilvánították.

Az apátsági templomot és kolostort jelentős mértékben helyreállították, s napjainkban Mont-Saint-Michel Párizs és Versailles mellett Franciaország leghíresebb idegenforgalmi látványossága.

Mont-Saint-Michelen 1922 óta újra élénk vallási élet folyik, az apátsági templomban azóta ismét rendszeresen miséznek. Mi több, a szerzetesi élet hagyományát is képviseli legalább egy szerzetes, míg mások számára ez a világ zajától távoli hely átmeneti menedéket nyújt.