A múlt század egyik legnagyobb vulkáni kitörése csonkította meg ezt a hegyet az alaszkai pusztaságban.
Kevés nevezetes esemény történt a XX. században, amelyről olyan hamar hírt adtak volna, mint az észak-amerikai Mt. Katmai esetében. A Dora nevű gőzhajó az alaszkai Kodiak-sziget azonos nevű kikötője felé haladt, amikor a kapitány 1912. június 6-án délután egy órakor a következőket jegyezte fel a hajónaplóba: „Sűrű füstoszlopot láttam az Alaszka-félszigetről felemelkedni, közvetlenül a tat irányából. Meghatároztam a helyet, s az a Mt. Katmainak felelt meg, körülbelül 88 km távolságra.”
Füst, hamu és robbanások
Heves széllökések és fényvillanások kíséretében a füst két órával később utolérte a hajót, s csakúgy, mint a tenger felszínét, fehér hamu lepte be. Hamuréteg rakódott Kodiak városára is, és súlya alatt háztetők szakadtak be.
Az Alaszkai-félszigeten, Cold Baynél (Hideg-öböl) súlyos földrengés volt, amelyet olyan erős robbanás követett, hogy azt az 1300 km-re eső brit columbiai határon is érezték. Éjszaka és másnap újabb vulkánkitörések rázták meg a földet, mígnem június-7-én este 10 óra 40 perckor éles, sárga színű fény villant fel a fehéren izzó vulkáni hamuból, szinte nappali fénnyel árasztva el a környéket. Másnap a távoli hegycsúcsok ismerős körvonalainak látványa igazolta egy szemtanú állítását, aki úgy vélte, hogy „a Mt. Katmai teteje eltűnt”.
Később kiszámították, hogy legalább 33 milliárd(!) tonna törmelék borította be por és hamu formájában Amerika északnyugati területeit, és jutott belőle a sztratoszférába is. A levegőbe került anyagok elnyelték a napenergia tíz százalékát, ezért a következő évben Amerika északi féltekén mindenütt hidegebb lett a nyár és a tél.
Robert F. Griggs amerikai botanikusnak csak 1915-ben sikerült expedíciójával eljutni a Katmai –völgybe. Agyagos futóhomokot és habkőport találtak a helyszínen, ahol egyetlen fa, de még egy fűszál sem maradt meg. A talaj üresen kongott lépteik alatt, és amikor erősebben dobbantottak rá, a repedésekből kénes gőzök törtek a felszínre. Emiatt, nagyon okosan, úgy döntöttek, hogy visszafordulnak. Egy év múlva azonban ismét felkeresték a helyszínt, és óvatosan haladva az újonnan keletkezett, tátongó szakadékok szélén feljutottak a Mt. Katmai tetejére.
A hegy csúcsa valóban eltűnt. A helyén 4 km hosszú és 600m mély kráter keletkezett. Az alján kékeszöld színű, kénes szagú tó vize csillogott. Az expedíció távolabb rábukkant egy völgyre, amelynek megrepedezett talajából vékony gőzoszlopok ezrei törtek magasan az égre. A megilletődött Griggs a Tízezer Füst Völgyének nevezte el. A völgy felső végén, a Mt. Katmaitól 10 km-re, Griggs felfedezett egy új, kisebb vulkánt, amelynek a Novarupta nevet adta.
Akkor még nem ismerték fel, hogy ez volt a korábbi katasztrófa oka. Nem a Mt. Katmai, hanem az új vulkán tört ki, és a föld alatti repedéseken keresztül a megolvadt kőzeteket kiszippantotta a Katmaiból, ezért a hegycsúcs beomlott. A Novarupta azután 215 m vastagon, izzó hamuval temette be a völgyben a hómezőket és a folyókat; a Tízezer füstoszlop pedig a forró víz gőzeként került a felszínre.
A völgy már nem füstölög. Pasztellszínű sivataggá változott, amelyet fantasztikus formákra pusztított le 80 év alatt a fagy, a szél és a jeges folyók vize. Ilyen lehetett a Föld az idők kezdetén.
Kevés nevezetes esemény történt a XX. században, amelyről olyan hamar hírt adtak volna, mint az észak-amerikai Mt. Katmai esetében. A Dora nevű gőzhajó az alaszkai Kodiak-sziget azonos nevű kikötője felé haladt, amikor a kapitány 1912. június 6-án délután egy órakor a következőket jegyezte fel a hajónaplóba: „Sűrű füstoszlopot láttam az Alaszka-félszigetről felemelkedni, közvetlenül a tat irányából. Meghatároztam a helyet, s az a Mt. Katmainak felelt meg, körülbelül 88 km távolságra.”
Füst, hamu és robbanások
Heves széllökések és fényvillanások kíséretében a füst két órával később utolérte a hajót, s csakúgy, mint a tenger felszínét, fehér hamu lepte be. Hamuréteg rakódott Kodiak városára is, és súlya alatt háztetők szakadtak be.
Az Alaszkai-félszigeten, Cold Baynél (Hideg-öböl) súlyos földrengés volt, amelyet olyan erős robbanás követett, hogy azt az 1300 km-re eső brit columbiai határon is érezték. Éjszaka és másnap újabb vulkánkitörések rázták meg a földet, mígnem június-7-én este 10 óra 40 perckor éles, sárga színű fény villant fel a fehéren izzó vulkáni hamuból, szinte nappali fénnyel árasztva el a környéket. Másnap a távoli hegycsúcsok ismerős körvonalainak látványa igazolta egy szemtanú állítását, aki úgy vélte, hogy „a Mt. Katmai teteje eltűnt”.
 |
| BEOMLOTT HEGY Miután a közeli vulkánkitörés az olvadt kőzeteket "kiszippantotta", a Mt. Katmai bemomlott, s helyén ún. kaldera keletkezett, amely megtelt vízzel. |
Robert F. Griggs amerikai botanikusnak csak 1915-ben sikerült expedíciójával eljutni a Katmai –völgybe. Agyagos futóhomokot és habkőport találtak a helyszínen, ahol egyetlen fa, de még egy fűszál sem maradt meg. A talaj üresen kongott lépteik alatt, és amikor erősebben dobbantottak rá, a repedésekből kénes gőzök törtek a felszínre. Emiatt, nagyon okosan, úgy döntöttek, hogy visszafordulnak. Egy év múlva azonban ismét felkeresték a helyszínt, és óvatosan haladva az újonnan keletkezett, tátongó szakadékok szélén feljutottak a Mt. Katmai tetejére.
 |
| NAGY NYOMÁSÚ TŰZHELY Griggs expedíciójának tagjai reggelit készítenek a vulkáni gőzökön. |
Akkor még nem ismerték fel, hogy ez volt a korábbi katasztrófa oka. Nem a Mt. Katmai, hanem az új vulkán tört ki, és a föld alatti repedéseken keresztül a megolvadt kőzeteket kiszippantotta a Katmaiból, ezért a hegycsúcs beomlott. A Novarupta azután 215 m vastagon, izzó hamuval temette be a völgyben a hómezőket és a folyókat; a Tízezer füstoszlop pedig a forró víz gőzeként került a felszínre.
KIETLEN TÁJ A Tízezer Füst Völgyének Panorámája
A völgy már nem füstölög. Pasztellszínű sivataggá változott, amelyet fantasztikus formákra pusztított le 80 év alatt a fagy, a szél és a jeges folyók vize. Ilyen lehetett a Föld az idők kezdetén.