Ősi lapp énekek szerint ez a 3000 erdős szigetecskével megtűzdelt kék vizű tó „éppolyan mély, mint amilyen hosszú”.
A finn Lappföld térképe ritka meglepetést tartogat. Bár jócskán az északi sarkkörön túl fekszik, nem a jég és a tundra uralja, hanem számtalan tó, folyó és patak, közöttük megannyi erdővel, láppal és mocsárral. A kékek és zöldek élénk mozaikjában a legkiterjedtebb és legkékebb folt az Inari-tó, melynek partját számtalan, mélyen benyúló keskeny öböl tagolja, víztükrében elszórtan több mint 3000 erdős sziget található, némelyikük egészen aprócska.
A tótól délre és nyugatra húzódó zsombékos dombok lejtőin vízfolyások csörgedeznek lefelé. Keletre meg északra a fenyő- és nyírfaerdők, mocsarak rengetege jávorszarvasoknak, hiúzoknak és rozsomákoknak ad otthont.
 |
| Az erdős szigetekkel tarkított Inari-tavat lassan uralma alá hajtja a tél. |
Minthogy a régió sarkvidéki klímáját a meleg Észak-Atlanti-áramlás (a Golf-áramlás keleti folytatása) enyhíti, a nyár az Inari-tónál, kellemes meleg. Bőven terem ott a narancsszínű törpemálna, amelyből a lappok dzsemet és Lakka likőrt készítenek, a tóban pedig számtalan halfaj tenyészik, köztük a fürge cselle, a pisztráng, a fehér húsú hal, a pénzes pér, a tavi szaibling és a sügér. Költöző madarak, például sarki csérek csatlakoznak a réce-, búvárfélék és gázlómadarak sokaságához, melyek szintén bő táplálékra lelnek itt. A nyár közepén idelátogató fecskék a felhőnyi szúnyograjokból lakmároznak.
Ezzel a repülős videó bemutatóval egy kicsit az Inari-tavon érezhetjük magunkat.
Az ősi lappok isteneiknek szánt áldozataikat egykor az Inari kikötőjétől északra fekvő kis Ukko szigeten (lent) hagyták. Manapság bizonyára hitetlenkedve bámulnák meg a modern kikötőt, de ismerősként üdvözölnék a varázslatos csöndet, mely az első hó lehulltával lepi el a szigeteket, miközben a tó vizén lassan a jég veszi át az uralmat.
 |
| A téli nap különös fénybe vonja Ukko-szigetét. |