Nem könnyű lencsevégre kapni eredeti élőhelyén – Szlovéniától Montenegróig húzódó elterjedésének keleti határán – a barlangi vakgőtét. Nem könnyű, mert ott az ezernyi kisebb-nagyobb barlang közül csak néhányban él e 30 centiméternyi, csökevényes, csak kevéssé fényérzékeny (bőrrel fedett) szemű, általában petéket rakó, ritkán eleven lárvákat szülő farkos kétéltű, az ottani barlangi vizek csúcsragadozója.
Merülésben is járatos magyar barlangászok egy nemzetközi projekt keretében évek óta kutatnak utána: „Azért fontos a karsztvidék emblematikusnak számító állatkájának a megtalálása, mert ahol e gőtefajt megleljük, ott egészséges az ökoszisztéma. Márpedig ennek nagy szerepe van a vidék lakóinak mindennapjaiban.”
A karsztvidék barlangi vakgőtéjét, lefényképezni nemcsak azért nehéz, mert ritka állat, hanem azért is, mert a közelmúltban, a boszniai háborúban a barlangok gyakorta fegyverek, lőszerek elrejtésére, raktározására szolgáltak. Nem túlzott óvatosság tehát, ha a gőtekutatók csapatához olykor tűzszerészek is csatlakoznak.