Az azték birodalom virágzása idején, úgy 500 évvel ezelőtt a felhőerdők egyik madarát, a quetzalt istenként tisztelték az őslakosok.
A hím quetzal hihetetlenül hosszú, zöldes szivárványos fényű farktollait különleges szertartásoknál használták. Ahelyett azonban, hogy megölték volna díszéért a madarat, hosszú idegi fogságban tartották, majd később szabadon engedték.
A nőstények is mutatósak, de párjuk pompájához nem mérhetők A 35 cm-es hímek alul selymesen csillogó vörös ruhát viselnek, mellényük és bóbitájuk zöld. Igazából azonban farktollaik érdemesek a megkülönböztetett figyelemre. A fürtösen leomló, közel 60 cm hosszú ékesség uszályszerűen lebeg a madár nyomában.
Nem csoda, hogy a lepkegyűjtők legféltettebb kincsei közé tartoznak ezek az elbűvölő teremtmények.
Mintha csak tudatában lenne méltóságának, a quetzal hím idejének nagy részét a lombsátorban, mozdulatlanul, egy faágon ülve tölti. Időről időre nekilendül és elvitorlázik pár lédús gyümölcsért, amelyeket megszokott ágára visszatérve fogyaszt el.