Nagy dolgokat úgy is fel lehet fedezni, hogy az ember beléjük botlik, miközben egészen másutt jár az esze. Gondoljunk csak arra, hogyan fedezte fel Kolumbusz az Újvilágot. Valami hasonló történt az első világháborúban szolgált amerikai pilótával és utazóval Jimmy Angellel is.
Angel 1935-ben Venezuela hatalmas fennsíkját, az Auyan Tepuít (Ördög-hegy) pásztázta. Egy folyót keresett, amelyre még évekkel hívta fel a figyelmét egy idős aranykereső, mondván, hogy ott sok aranyat lelhet, s amelyet azóta is próbált felkutatni. Kétfedeles gépéről lepillantva újabb és újabb folyócskákat látott alábukni a fennsík peremén s eltűnni odalent, az őserdők mélyén. Amint éppen egy magasba törő sziklafalat került meg gépével, egyszer csak mozdulatlanná dermedt.
Odafentről, úgyszólván a felhőkből egy egész folyó zuhant a mélybe, a sziklaszirt sötétrózsaszín pereméről leszakadó víztömeg a gép mellett zúdult alá a szakadékba, robaja teljesen elnyomta a repülőgép motorzúgását. Angel, miközben alábukott gépével, már tudta, hogy a világ leghatalmasabb zuhatagát fedezte föl.
Venezuela fővárosába, Caracasba visszatérve beszámolt a látottakról két hegykutatónak, Felix Cardonának és Gustavo Henynek, s felajánlotta, hogy az Auyan Tepui alatt lévő alaptáborából repülőn fölviszi őket a helyszínre. Míg Cardona a rádió adó-vevővel az alaptáborban maradt, Angel és felesége, Marie, valamint Heny felszálltak, hogy a fennsíkon leszállóhelyet keressenek.
Végül egy olyan helyen szálltak le, amely mocsarasnak bizonyult, s bár baj nélkül landoltak, reményük sem volt arra, hogy újból fölszállhassanak. Kegyetlen terep fogadta őket; a sűrű erdő alatt az évezredek folyamán a fennsíkban vájt vízmosások és hasadékok tátongtak. Nemhogy a zuhatag peremét nem lehetett megközelíteni, de a három elszánt utazó még azt sem tudta, hogyan fog kimászni a csávából. Végül csodával határos módon sikerült megmenekülniük: rongyokban, éhségtől elgyötörten érkeztek vissza az alaptáborba két héttel később, amikor már mindenki lemondott róla, hogy épségben megkerülnek.
Honnan ered a vízesés?
Angel és társai mindamellett választ kaptak a nagy kérdésre, hogy honnan ered a zuhatag vize. A mintegy 770 km2 kiterjedésű fennsík repedéseibe és hasadékaiba nagy mennyiségű – átlagosan évi 7620 mm – csapadék jut, s ez táplálja a vízesést. A lezúduló vizet a Churún folyó szállítja el, amely később a Carraóba ömlik.
Angel ama állítása, hogy az általa fölfedezett vízesés a legnagyobb a világon, csak 1949-ben nyert biztosítást, amikor egy hajdani amerikai haditudósító, Ruth Robertson expedíciója motoros kenukon tette meg az utat a Churún folyón. Amikor a holdfényben megpillantották a zuhatagot, úgy tűnt, hogy a narancsszín ragyogást átszelő ezüstszalag villan eléjük. Másnap felállították a műszereiket, s megállapították, hogy a vízesés 979 m magas – csaknem 18-szor magasabb, mint a Niagara. Vízhozama ezzel szemben igencsak változó. Az esős évszakban a zuhatag lábánál szétfröccsenő víz permetfelhőbe borítja az erdő nagy részét, a száraz évszakban viszont előfordul, hogy a megfogyatkozott vízmennyiség teljes egészében köddé válik, mielőtt elérné a folyót. Ilyenkor látszik igazán, milyen lenyűgöző amfiteátrumot vájtak a sziklafalba a vízcseppek az évmilliók során.
Jimmy Angel pedig bevonult az atlaszokba és a rekordok könyvébe. Amikor 1956-ban repülőszerencsétlenség áldozata lett, hamvait a nevét viselő vízesés fölött szórták szét. Gépét féltett kincsként őrzik a Ciudad Bolívar Múzeumban.
Angel 1935-ben Venezuela hatalmas fennsíkját, az Auyan Tepuít (Ördög-hegy) pásztázta. Egy folyót keresett, amelyre még évekkel hívta fel a figyelmét egy idős aranykereső, mondván, hogy ott sok aranyat lelhet, s amelyet azóta is próbált felkutatni. Kétfedeles gépéről lepillantva újabb és újabb folyócskákat látott alábukni a fennsík peremén s eltűnni odalent, az őserdők mélyén. Amint éppen egy magasba törő sziklafalat került meg gépével, egyszer csak mozdulatlanná dermedt.
 |
| AZ ANGEL ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT Az esővíz táplálta Angel-vízesés sűrű permetfelhő közepette, nagy robajjal zúdul a Churún medrébe. |
Odafentről, úgyszólván a felhőkből egy egész folyó zuhant a mélybe, a sziklaszirt sötétrózsaszín pereméről leszakadó víztömeg a gép mellett zúdult alá a szakadékba, robaja teljesen elnyomta a repülőgép motorzúgását. Angel, miközben alábukott gépével, már tudta, hogy a világ leghatalmasabb zuhatagát fedezte föl.
Venezuela fővárosába, Caracasba visszatérve beszámolt a látottakról két hegykutatónak, Felix Cardonának és Gustavo Henynek, s felajánlotta, hogy az Auyan Tepui alatt lévő alaptáborából repülőn fölviszi őket a helyszínre. Míg Cardona a rádió adó-vevővel az alaptáborban maradt, Angel és felesége, Marie, valamint Heny felszálltak, hogy a fennsíkon leszállóhelyet keressenek.
Végül egy olyan helyen szálltak le, amely mocsarasnak bizonyult, s bár baj nélkül landoltak, reményük sem volt arra, hogy újból fölszállhassanak. Kegyetlen terep fogadta őket; a sűrű erdő alatt az évezredek folyamán a fennsíkban vájt vízmosások és hasadékok tátongtak. Nemhogy a zuhatag peremét nem lehetett megközelíteni, de a három elszánt utazó még azt sem tudta, hogyan fog kimászni a csávából. Végül csodával határos módon sikerült megmenekülniük: rongyokban, éhségtől elgyötörten érkeztek vissza az alaptáborba két héttel később, amikor már mindenki lemondott róla, hogy épségben megkerülnek.
Honnan ered a vízesés?
Angel és társai mindamellett választ kaptak a nagy kérdésre, hogy honnan ered a zuhatag vize. A mintegy 770 km2 kiterjedésű fennsík repedéseibe és hasadékaiba nagy mennyiségű – átlagosan évi 7620 mm – csapadék jut, s ez táplálja a vízesést. A lezúduló vizet a Churún folyó szállítja el, amely később a Carraóba ömlik.
 |
| SZÉDÍTŐ ZUHANÁS A vízesés fölött készített rendkívüli felvételen jól látszik, hogy a víz a fennsík homokkőrétegébe vágott mély hasadékokból zúdul alá. |
Angel ama állítása, hogy az általa fölfedezett vízesés a legnagyobb a világon, csak 1949-ben nyert biztosítást, amikor egy hajdani amerikai haditudósító, Ruth Robertson expedíciója motoros kenukon tette meg az utat a Churún folyón. Amikor a holdfényben megpillantották a zuhatagot, úgy tűnt, hogy a narancsszín ragyogást átszelő ezüstszalag villan eléjük. Másnap felállították a műszereiket, s megállapították, hogy a vízesés 979 m magas – csaknem 18-szor magasabb, mint a Niagara. Vízhozama ezzel szemben igencsak változó. Az esős évszakban a zuhatag lábánál szétfröccsenő víz permetfelhőbe borítja az erdő nagy részét, a száraz évszakban viszont előfordul, hogy a megfogyatkozott vízmennyiség teljes egészében köddé válik, mielőtt elérné a folyót. Ilyenkor látszik igazán, milyen lenyűgöző amfiteátrumot vájtak a sziklafalba a vízcseppek az évmilliók során.
Jimmy Angel pedig bevonult az atlaszokba és a rekordok könyvébe. Amikor 1956-ban repülőszerencsétlenség áldozata lett, hamvait a nevét viselő vízesés fölött szórták szét. Gépét féltett kincsként őrzik a Ciudad Bolívar Múzeumban.
Nagyon szép lehet, a kép is szenzácios. / Transformers
VálaszTörlésNagyon szép,szivesen megnézném élőben! Ez tényleg fantasztikus!
VálaszTörlés