Az élő szervezet alapvető építőeleme a víz. A sejtek, a szövetek, a szervek zavartalan működése víz jelenlétéhez kötött.
Milyen feladatokat lát el a víz a szervezetben? A legkevésbé látványos, de mégis az egyik legfontosabb feladata a sejtek anyagcseréjében van: oldószer, és a reakciók aktív szereplője. Szerepe van az energiát felszabadító folyamatokban és a fehérjék, szénhidrátok, zsírok szintézisében.
A víz az emésztésben is részt vesz. A gyomor-bél traktusban az emésztőnedvek hígítják fel az elfogyasztott táplálékot. Ebben a vizes közegben történik- az emésztőenzimek segítségével - az összetett szerves vegyületek (szénhidrátok, fehérjék, zsírok) lebontása egyszerűbb anyagokra (hexózokra, peptidekre, aminosavakra, zsírsavakra és glicerinre).
A víznek szállító (transzportaló) szerepe is van. A vitaminok, az ásványi anyagok, a fehérjék, a szénhidrátok és a lipidek vizes közegben jutnak el az egyes sejtekhez.
Nagy mennyiségű víz felhalmozódása a szervezetben megterheli a szívet, felborul a keringés, zavart szenvednek a transzportfolyamatok. Ilyenkor a fölösleges víztől meg kell szabadítani a szervezetet.
A víz a szervezetben "kenőanyag" is, mint a nyál, a könny, az ízületek stb. folyadékaként az érintkező felületeket síkossá teszi.
A hőmérséklet szabályozásában is aktív szerepe van: a bőr felszínéről elpárolgó verejték segítségével csökken a test hőmérséklete.
A szervezet a fölösleges salakanyagokat a vizeletbe választja ki, ezért fontos szerepe van a kiválasztás folyamatában is.
A víz valamennyi szerv működéséhet nélkülözhetetlen; az emésztés, a felszívódás, a keringés és a kiválasztás folyamatának egyaránt aktív részese. A testösszetevők oldószere, a kémiai folyamatok közege. Mint a vér része tápanyagot szállít a sejtekhez, és elszállítja a salakanyagokat. Szerepet játszik a test hőmérsékletének szabályozásában. A verejték nedvesen tartja a bőrt, melegben, illetve lázas állapotban az izzadság párolgása következtében csökken a szervezet hőmérséklete.
A víz a benne oldott speciális anyagok segítségével síkossá teszi az érintkező felületeket. Fenntartja a szervezet folyadékterének fizikai és kémiai állandóságát. Nélkülözhetetlen az építő és a helyreállító folyamatokban is.
A víz megoszlása
A felnőtt ember tömegének mintegy 50-70%-a víz. Egy 70 kg tömegű férfi szervezete például 40 liter vizet tartalmaz. A víz százalékos aránya függ az életkortól és a test zsírtartalmától. A csecsemők, kisgyermekek szervezete lényegesen nagyobb százalékban tartalmaz vizet, mint a felnőtté. A zsírszövet víztartalma lényegesen kisebb, mint az izomé, így érthető, hogy két azonos tömegű egyén közül az elhízott szervezete tartalmazza a kevesebb vizet. (Mindannyian tudjuk, hogy az olaj vagy a vaj, tehát a zsírok a víz felszínén lebegnek, miután a zsírok kisebb sűrűségűek, azaz könnyebbek, mint a víz.)
A felnőtt testben mintegy 25 liter víz van a sejtekben, kb. 15 liter pedig a sejtes állományon kívül helyezkedik el. A keringő vér mennyisége 5 literre becsülhető.
A vízháztartásról
A szervezet víztartalmát, a belső környezet állandóságát igen hatékony rendszer tartja - viszonylag szűk határokon belül - egyensúlyban.
A vízháztartás szorosan összefügg az ozmoregulációval (a folyadékáramlás szabályozásával , illetve az elektrolitforgalommal. A víz háztartás akkor van egyensúlyban, ha a napi vízbevitel megközelítően azonos a vízveszteséggel. Az egyensúly kisfokú felborulását is jelzi a testtömeg változása. Átmeneti, kisfokú zavarnak nincs nagyobb jelentősége. Így például a nők többségének testtömege a menstruációt megelőző napokban enyhén nő, miután a szervezetük vizet tart vissza. A vízháztartás egyensúlya, ha kismértékben is, de hosszú időre megbomlik, vagy ha a zavar súlyos, az igen veszélyes következményekkel járhat. Mielőtt erről beszélnénk, nézzük meg, hogy a szervezet milyen módon veszít a vízből, illetve ennek pótlása milyen forrásból lehetséges.
Vízleadás
A napi átlagos vízleadás a bőrön, a tüdőn keresztül, továbbá a széklettel és a vizelettel kb. 2500 ml-re tehető.
A bőrfelületen keresztül naponta, kb. 500 ml vizet párologtatunk el. Száraz melegben, különösen nehéz fizikai munka végzése vagy sportolás közben - intenzív verejtékezéssel - óránként akár 3000 ml vizet is veszíthetünk.
A tüdőn keresztül, a kilégzett levegő útján 350-400 ml vízveszteséggel kell számolni. Könnyen meggyőződhetünk arról, hogy a tüdőn kilégzett levegő vizet tartalmaz, ha egy hideg üveg- vagy tükörlapra rálehelünk. A hideg felületen ugyanis pára formájában láthatóvá válik a kilégzett levegőben lévő víz.
A széklettel naponta mintegy 150-200 ml víz távozik el a szervezetünkből. Érdekes megemlíteni, hogy a gyomor-bél rendszerbe az emésztőnedvek (nyál, gyomornedv, epe, hasnyálmirigy, a vékonybél nyálkahártyájának váladékai) révén mintegy 7-9 liter folyadék kerül a szájon keresztül bejutó vízmennyiségen kívül. Ez a nagy mennyiségű folyadék zömmel visszaszívódik, de ebből mintegy 150 ml a széklettel eltávozik. Miután a szervezetből a bélbe kerülő folyadék mennyisége több mint kétszerese a vérplazmáénak, a vízvisszaszívódás bármilyen zavara - melynek tüneti megnyilvánulása a hasmenés - súlyos következményekkel járhat.
A vízleadás központi szabályozója a vese. Átlagos, vegyes táplálkozás mellett, a fölöslegesség vált salakanyagok eltávolítása érdekében legkevesebb 600 ml vizeletben kell kiürülnie szervezetünkből. Minél kevesebb a vizelet mennyisége, annál nagyobb a vese megterhelése, ezért célszerű annyi folyadékbevitelre törekedni, hogy a vizelet mennyisége kétszer-háromszor több legyen, mint amennyi elengedhetetlenül szükséges a különböző salakanyagok kiürítéséhez. Így a napi átlagos vizeletürítés, átlagos táplálkozási és életkörülmények és szokások között kb. 1500 ml. Ha a napi spontán vízbevitel nem látszik kielégítőnek, a folyadékbevitel úgy kell szabályozni, hogy a vizeletürítés az 500-600 ml-t meghaladja.
Vízbevitel
A vízbevitel szükséges minimuma az a vízmennyiség, amelyre a szervezetnek elkerülhetetlenül szüksége van a veszteségek pótlására. Ez 2500 ml körüli mennyiségnek felel meg. Ennyi víz pótolja a napi vízleadást. Az időjárási viszony a munka jellege, az étkezési és az ivási szokások, valamint az akaratlagos tényezők a folyadékbevitelt, illetve -leadást természetszerűleg messzemenően befolyásolhatják.
Ha megszeretnénk tudni, hogy mennyi víz kerül a szervezetünkbe, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy szilárd táplálékaink is jelentős mennyiségű vizet tartalmaznak. 100 g húsban például 50-75 g víz is lehet, a szalonnában, a száraz hüvelyesekben viszonylag kevés: 12-17 %. A gyümölcsök és egyes növényi eredetű táplálékok víztartalma viszont a 90%-ot is meghaladhatja. Átlagos, vegyes táplálkozás esetén kb. 1200 ml vízhez jutunk naponta.
Az egyes tápanyagok oxidációja során is keletkezik víz: 100 g zsír, 100 g keményítő, 100 g fehérje oxidációja 107 g, 55 g, illetve 41 g víz képződésével jár. Az így keletkező endogén vagy oxidációs víz mennyisége vegyes táplálkozás mellett átlagosan 300 ml-re tehető. Mint érdekességet említjük meg, hogy 100 g alkohol elégetésekor 117 g víz keletkezik. Ezek alapján a táplálékkal felvett és a tápanyagok égése során keletkező vízmennyiség 1000-1500 ml-re becsülhető. Ahhoz, hogy pótolni lehessen az elkerülhetetlen vízleadást, gondoskodni kell a folyadékfelvételről, ami elsősorban italok (víz, tej, gyümölcslevek stb.) formájában lehetséges.
A szervezet vízkészletét bonyolult szabályozó rendszerek révén a vízfelvételt serkentő szomjúságérzet és a vízkonzerválást, illetve a -leadást végző vese tartja állandó szinten. A szervezet összvízmennyiségének néhány százalékos hiánya vagy fölöslege káros az egészségre, nagyobb hiánya halált okozhat.
A vízhiány tünetei
Egy 70 kb testtömegű ember vízkészlete kb. 40 liternek felel meg, ennek kb. 0,5%-os csökkenése, ami kb 200 ml, azaz 1 pohár víz hiányát jelenti, már szomjúságérzetet okoz. 3%-os vízhiány esetén a szomjúságérzet még inkább fokozódik, a nyálelválasztás csökkenése következtében a száj és a garatnyálkahártya kiszárad, s a vese a víz "konzerválása révén csökkenti a további veszteséget. 5%-os vízhiányban élénkül a szívverés, kb. 1%-kal emelkedik a testhőmérséklet, miközben kifejezett fáradtság- és gyengeségérzés keríti hatalmába a szervezetet. 10%-os vízhiányban a test működése és a szellemi tevékenység látható zavara figyelhető meg, a testtömeg 15-20%-ának megfelelő vízhiány esetén pedig beáll a halál. Több emberi megfigyelés és beszámoló alapján tudjuk, hogy a szomjúság kínzóbb, mint az éhezés. Ennek oka az, hogy az emberi szervezetnek nincs vízraktára. Az éhezést napokig bírja az ember, mivel a szervezet csaknem teljes zsírkészletét és fehérjéinek mintegy felét el tudni égetni, mielőtt bekövetkezne a halál.
A vízháztartás egyensúlya mint a bevitel, mint a leadás oldaláról megbillenhet. Különösen nagy folyadékvesztés állhat elő nagyfokú izzadás, vérveszteség, hányás, hasmenés esetén. Ilyenkor a folyadék pótlására nagy gondot kell fordítani.
A csecsemők és az öregek különösen érzékenyek a vízveszteségre.
Vízmérgezés
Nagyfokú izzadáskor testünk nemcsak vizet, hanem sót is veszít. Ha ilyenkor csak a folyadék pótlásáról gondoskodunk, és nem pótoljuk az izzadással eltávozó ásványi anyagokat, akkor vízmérgezés jöhet lére. Ennek, csakúgy, mint a kiszáradásnak, jellegzetes tünetei vannak: fejfájás, hányinger, hányás, zavartság, látászavar, görcsös állapot, légzési zavarok. Ez az állapot a sóveszteség visszapótlásával megszüntethető.
A víz az emésztésben is részt vesz. A gyomor-bél traktusban az emésztőnedvek hígítják fel az elfogyasztott táplálékot. Ebben a vizes közegben történik- az emésztőenzimek segítségével - az összetett szerves vegyületek (szénhidrátok, fehérjék, zsírok) lebontása egyszerűbb anyagokra (hexózokra, peptidekre, aminosavakra, zsírsavakra és glicerinre).
A víznek szállító (transzportaló) szerepe is van. A vitaminok, az ásványi anyagok, a fehérjék, a szénhidrátok és a lipidek vizes közegben jutnak el az egyes sejtekhez.
Nagy mennyiségű víz felhalmozódása a szervezetben megterheli a szívet, felborul a keringés, zavart szenvednek a transzportfolyamatok. Ilyenkor a fölösleges víztől meg kell szabadítani a szervezetet.
A víz a szervezetben "kenőanyag" is, mint a nyál, a könny, az ízületek stb. folyadékaként az érintkező felületeket síkossá teszi.
A hőmérséklet szabályozásában is aktív szerepe van: a bőr felszínéről elpárolgó verejték segítségével csökken a test hőmérséklete.
A szervezet a fölösleges salakanyagokat a vizeletbe választja ki, ezért fontos szerepe van a kiválasztás folyamatában is.
A víz valamennyi szerv működéséhet nélkülözhetetlen; az emésztés, a felszívódás, a keringés és a kiválasztás folyamatának egyaránt aktív részese. A testösszetevők oldószere, a kémiai folyamatok közege. Mint a vér része tápanyagot szállít a sejtekhez, és elszállítja a salakanyagokat. Szerepet játszik a test hőmérsékletének szabályozásában. A verejték nedvesen tartja a bőrt, melegben, illetve lázas állapotban az izzadság párolgása következtében csökken a szervezet hőmérséklete.
A víz a benne oldott speciális anyagok segítségével síkossá teszi az érintkező felületeket. Fenntartja a szervezet folyadékterének fizikai és kémiai állandóságát. Nélkülözhetetlen az építő és a helyreállító folyamatokban is.
A víz megoszlása
A felnőtt ember tömegének mintegy 50-70%-a víz. Egy 70 kg tömegű férfi szervezete például 40 liter vizet tartalmaz. A víz százalékos aránya függ az életkortól és a test zsírtartalmától. A csecsemők, kisgyermekek szervezete lényegesen nagyobb százalékban tartalmaz vizet, mint a felnőtté. A zsírszövet víztartalma lényegesen kisebb, mint az izomé, így érthető, hogy két azonos tömegű egyén közül az elhízott szervezete tartalmazza a kevesebb vizet. (Mindannyian tudjuk, hogy az olaj vagy a vaj, tehát a zsírok a víz felszínén lebegnek, miután a zsírok kisebb sűrűségűek, azaz könnyebbek, mint a víz.)
A felnőtt testben mintegy 25 liter víz van a sejtekben, kb. 15 liter pedig a sejtes állományon kívül helyezkedik el. A keringő vér mennyisége 5 literre becsülhető.
A vízháztartásról
A szervezet víztartalmát, a belső környezet állandóságát igen hatékony rendszer tartja - viszonylag szűk határokon belül - egyensúlyban.
A vízháztartás szorosan összefügg az ozmoregulációval (a folyadékáramlás szabályozásával , illetve az elektrolitforgalommal. A víz háztartás akkor van egyensúlyban, ha a napi vízbevitel megközelítően azonos a vízveszteséggel. Az egyensúly kisfokú felborulását is jelzi a testtömeg változása. Átmeneti, kisfokú zavarnak nincs nagyobb jelentősége. Így például a nők többségének testtömege a menstruációt megelőző napokban enyhén nő, miután a szervezetük vizet tart vissza. A vízháztartás egyensúlya, ha kismértékben is, de hosszú időre megbomlik, vagy ha a zavar súlyos, az igen veszélyes következményekkel járhat. Mielőtt erről beszélnénk, nézzük meg, hogy a szervezet milyen módon veszít a vízből, illetve ennek pótlása milyen forrásból lehetséges.
Vízleadás
A napi átlagos vízleadás a bőrön, a tüdőn keresztül, továbbá a széklettel és a vizelettel kb. 2500 ml-re tehető.
A bőrfelületen keresztül naponta, kb. 500 ml vizet párologtatunk el. Száraz melegben, különösen nehéz fizikai munka végzése vagy sportolás közben - intenzív verejtékezéssel - óránként akár 3000 ml vizet is veszíthetünk.
A tüdőn keresztül, a kilégzett levegő útján 350-400 ml vízveszteséggel kell számolni. Könnyen meggyőződhetünk arról, hogy a tüdőn kilégzett levegő vizet tartalmaz, ha egy hideg üveg- vagy tükörlapra rálehelünk. A hideg felületen ugyanis pára formájában láthatóvá válik a kilégzett levegőben lévő víz.
A széklettel naponta mintegy 150-200 ml víz távozik el a szervezetünkből. Érdekes megemlíteni, hogy a gyomor-bél rendszerbe az emésztőnedvek (nyál, gyomornedv, epe, hasnyálmirigy, a vékonybél nyálkahártyájának váladékai) révén mintegy 7-9 liter folyadék kerül a szájon keresztül bejutó vízmennyiségen kívül. Ez a nagy mennyiségű folyadék zömmel visszaszívódik, de ebből mintegy 150 ml a széklettel eltávozik. Miután a szervezetből a bélbe kerülő folyadék mennyisége több mint kétszerese a vérplazmáénak, a vízvisszaszívódás bármilyen zavara - melynek tüneti megnyilvánulása a hasmenés - súlyos következményekkel járhat.
A vízleadás központi szabályozója a vese. Átlagos, vegyes táplálkozás mellett, a fölöslegesség vált salakanyagok eltávolítása érdekében legkevesebb 600 ml vizeletben kell kiürülnie szervezetünkből. Minél kevesebb a vizelet mennyisége, annál nagyobb a vese megterhelése, ezért célszerű annyi folyadékbevitelre törekedni, hogy a vizelet mennyisége kétszer-háromszor több legyen, mint amennyi elengedhetetlenül szükséges a különböző salakanyagok kiürítéséhez. Így a napi átlagos vizeletürítés, átlagos táplálkozási és életkörülmények és szokások között kb. 1500 ml. Ha a napi spontán vízbevitel nem látszik kielégítőnek, a folyadékbevitel úgy kell szabályozni, hogy a vizeletürítés az 500-600 ml-t meghaladja.
Vízbevitel
A vízbevitel szükséges minimuma az a vízmennyiség, amelyre a szervezetnek elkerülhetetlenül szüksége van a veszteségek pótlására. Ez 2500 ml körüli mennyiségnek felel meg. Ennyi víz pótolja a napi vízleadást. Az időjárási viszony a munka jellege, az étkezési és az ivási szokások, valamint az akaratlagos tényezők a folyadékbevitelt, illetve -leadást természetszerűleg messzemenően befolyásolhatják.
Ha megszeretnénk tudni, hogy mennyi víz kerül a szervezetünkbe, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy szilárd táplálékaink is jelentős mennyiségű vizet tartalmaznak. 100 g húsban például 50-75 g víz is lehet, a szalonnában, a száraz hüvelyesekben viszonylag kevés: 12-17 %. A gyümölcsök és egyes növényi eredetű táplálékok víztartalma viszont a 90%-ot is meghaladhatja. Átlagos, vegyes táplálkozás esetén kb. 1200 ml vízhez jutunk naponta.
Az egyes tápanyagok oxidációja során is keletkezik víz: 100 g zsír, 100 g keményítő, 100 g fehérje oxidációja 107 g, 55 g, illetve 41 g víz képződésével jár. Az így keletkező endogén vagy oxidációs víz mennyisége vegyes táplálkozás mellett átlagosan 300 ml-re tehető. Mint érdekességet említjük meg, hogy 100 g alkohol elégetésekor 117 g víz keletkezik. Ezek alapján a táplálékkal felvett és a tápanyagok égése során keletkező vízmennyiség 1000-1500 ml-re becsülhető. Ahhoz, hogy pótolni lehessen az elkerülhetetlen vízleadást, gondoskodni kell a folyadékfelvételről, ami elsősorban italok (víz, tej, gyümölcslevek stb.) formájában lehetséges.
A szervezet vízkészletét bonyolult szabályozó rendszerek révén a vízfelvételt serkentő szomjúságérzet és a vízkonzerválást, illetve a -leadást végző vese tartja állandó szinten. A szervezet összvízmennyiségének néhány százalékos hiánya vagy fölöslege káros az egészségre, nagyobb hiánya halált okozhat.
A vízhiány tünetei
Egy 70 kb testtömegű ember vízkészlete kb. 40 liternek felel meg, ennek kb. 0,5%-os csökkenése, ami kb 200 ml, azaz 1 pohár víz hiányát jelenti, már szomjúságérzetet okoz. 3%-os vízhiány esetén a szomjúságérzet még inkább fokozódik, a nyálelválasztás csökkenése következtében a száj és a garatnyálkahártya kiszárad, s a vese a víz "konzerválása révén csökkenti a további veszteséget. 5%-os vízhiányban élénkül a szívverés, kb. 1%-kal emelkedik a testhőmérséklet, miközben kifejezett fáradtság- és gyengeségérzés keríti hatalmába a szervezetet. 10%-os vízhiányban a test működése és a szellemi tevékenység látható zavara figyelhető meg, a testtömeg 15-20%-ának megfelelő vízhiány esetén pedig beáll a halál. Több emberi megfigyelés és beszámoló alapján tudjuk, hogy a szomjúság kínzóbb, mint az éhezés. Ennek oka az, hogy az emberi szervezetnek nincs vízraktára. Az éhezést napokig bírja az ember, mivel a szervezet csaknem teljes zsírkészletét és fehérjéinek mintegy felét el tudni égetni, mielőtt bekövetkezne a halál.
A vízháztartás egyensúlya mint a bevitel, mint a leadás oldaláról megbillenhet. Különösen nagy folyadékvesztés állhat elő nagyfokú izzadás, vérveszteség, hányás, hasmenés esetén. Ilyenkor a folyadék pótlására nagy gondot kell fordítani.
A csecsemők és az öregek különösen érzékenyek a vízveszteségre.
Vízmérgezés
Nagyfokú izzadáskor testünk nemcsak vizet, hanem sót is veszít. Ha ilyenkor csak a folyadék pótlásáról gondoskodunk, és nem pótoljuk az izzadással eltávozó ásványi anyagokat, akkor vízmérgezés jöhet lére. Ennek, csakúgy, mint a kiszáradásnak, jellegzetes tünetei vannak: fejfájás, hányinger, hányás, zavartság, látászavar, görcsös állapot, légzési zavarok. Ez az állapot a sóveszteség visszapótlásával megszüntethető.