A természet egyik leglátványosabb képződménye a dél-afrikai Swartberg-hegylánc alatt bújik meg: a barlangokban mészkőalakzatok, varázsos tavacskák, mély üregek és összekötő alagutak vannak. Ez a csillogó kristályokból épült tündérvilág a világ egyik legváltozatosabb barlangrendszere: a Cango Caves.
A barlangtermekben sztalagmitok „orgonasípjai” nyúlnak fel a mennyezetig, ahonnan a furulyaforma sztalaktitok csüngnek le. A fura formák árnyékokat vetnek a falakra, amelyeket vas-oxid színezett vöröses-narancsosra. A finoman csavarodó mészkőoszlopok sűrű kötegeket alkotnak, s a mennyezetről lágy redőkben csíkozott „függönyök” hullnak alá.
A Cango-barlangok bizarr mészkőképződményei több mint 150 ezer év alatt formálódtak ki, milliméterről milliméterre. Az építőanyag a résekből, hasadékokból alácsöpögő víz kalcittartalma.
A barlangokon keresztül kígyózó út ékes neveket viselő termeken vezet át: van itt Trónterem, Kristályerdő és Szivárványszoba. Az elnevezések a jellegzetes formák alapján születtek. A Menyasszonyszobában baldachinos ágyra emlékeztető sztalagmitalakzatok láthatók.
Kleopátra tűje
Ez a természeti csoda 1780-ban vált ismertté, amikor egy marhapásztor véletlenül a barlang bejáratához tévedt. A férfi munkaadója, Van Zyl gazda nyolc rabszolga kíséretében, lobogó fáklyákkal bemerészkedett a barlangba, s egy hatalmas, 100 m hosszú és 15 m magas teremben találta magát. Itt emelkedett a magasba egy 9 m magas sztalagmitalakzat, amelyet ma Kleopátra tűjének neveznek.
Az 1950-es években a tudósok vizsgálni kezdték a légáramlatokat, amelyek azt jelezték, hogy a látszólagos zsákutca mögött még további barlangok rejtőznek. 1972-ben két hivatásos barlangász egy keskeny hasadékon átjutva újabb csodákat fedezett fül. Azóta újabb termeket találtak, köztük egy 300 m hosszút. A közelmúltban feltárt barlangok, amelyek az eddigieknél még mélyebben fekszenek, egyelőre feltérképezésre várnak.
 |
| REFLEKTORFÉNYBEN A Cango-barlangok évezredes sötétségbe temetett, bizarr mészkőképződményei mesterséges megvilágítást kaptak. |
A barlangtermekben sztalagmitok „orgonasípjai” nyúlnak fel a mennyezetig, ahonnan a furulyaforma sztalaktitok csüngnek le. A fura formák árnyékokat vetnek a falakra, amelyeket vas-oxid színezett vöröses-narancsosra. A finoman csavarodó mészkőoszlopok sűrű kötegeket alkotnak, s a mennyezetről lágy redőkben csíkozott „függönyök” hullnak alá.
A Cango-barlangok bizarr mészkőképződményei több mint 150 ezer év alatt formálódtak ki, milliméterről milliméterre. Az építőanyag a résekből, hasadékokból alácsöpögő víz kalcittartalma.
A barlangokon keresztül kígyózó út ékes neveket viselő termeken vezet át: van itt Trónterem, Kristályerdő és Szivárványszoba. Az elnevezések a jellegzetes formák alapján születtek. A Menyasszonyszobában baldachinos ágyra emlékeztető sztalagmitalakzatok láthatók.
Kleopátra tűje
Ez a természeti csoda 1780-ban vált ismertté, amikor egy marhapásztor véletlenül a barlang bejáratához tévedt. A férfi munkaadója, Van Zyl gazda nyolc rabszolga kíséretében, lobogó fáklyákkal bemerészkedett a barlangba, s egy hatalmas, 100 m hosszú és 15 m magas teremben találta magát. Itt emelkedett a magasba egy 9 m magas sztalagmitalakzat, amelyet ma Kleopátra tűjének neveznek.
Az 1950-es években a tudósok vizsgálni kezdték a légáramlatokat, amelyek azt jelezték, hogy a látszólagos zsákutca mögött még további barlangok rejtőznek. 1972-ben két hivatásos barlangász egy keskeny hasadékon átjutva újabb csodákat fedezett fül. Azóta újabb termeket találtak, köztük egy 300 m hosszút. A közelmúltban feltárt barlangok, amelyek az eddigieknél még mélyebben fekszenek, egyelőre feltérképezésre várnak.