A tintahalak képesek saját erőből felemelkedni a levegőbe – és vitorláznak.
Ez a híresztelés már 1892 óta létezik. Azóta ugyanos mindig akad olyan szemtanú, aki azt állítja, hogy repülő tintahalakat látott, néha akár több mint száz állatot magában foglaló csapatokat.
Anthony Pierce fotográfus és Bob Hulse kutató 2011 őszén készített felvételeikkel mára eloszlatták az eddigi kétségeket – és a tények még a képzeletet is felülmúlják. Például Hulse egyik képsorozatán látható, ahogy nyílt tengeri tintahalak testük hosszának többszörösét teszik meg a levegőben. Ilyenkor a torpedó formájú testük végén található oldalsó uszonyaikat, valamint a szárnyként működő, a kitárt fogókarok közötti hártyát használják. Emellett az állatok erős vízsugarat is kibocsátanak a haladási sebesség eléréséhez.
A Hawaii Egyetem tintahalkutatója, Richard Young szerint mindenekelőtt ez a sugárhajtás tette ilyen látványossá a felvételeket. Míg a halaknak általában az uszonyaikkal való előrehaladáshoz kell a víz, addig a tintahalak esetében a vízben és a levegőben egyaránt érvényesül az ellenerő elve. A levegőben ráadásul , ahol hiányzik a víz ellenállása, ez a meghajtása még hatékonyabb. Ron O’Dor, a kanadai Halifaxben található Dalhousie Egyetem tintahalakat tanulmányozó szakembere is arra keresi a választ, hogy az állatok hogyan kerülnek a levegőbe.
Ez a híresztelés már 1892 óta létezik. Azóta ugyanos mindig akad olyan szemtanú, aki azt állítja, hogy repülő tintahalakat látott, néha akár több mint száz állatot magában foglaló csapatokat.
 |
| A tintahal mint a vitorlázórepülő - a kép az Atlanti-óceán déli részén készült. |
Anthony Pierce fotográfus és Bob Hulse kutató 2011 őszén készített felvételeikkel mára eloszlatták az eddigi kétségeket – és a tények még a képzeletet is felülmúlják. Például Hulse egyik képsorozatán látható, ahogy nyílt tengeri tintahalak testük hosszának többszörösét teszik meg a levegőben. Ilyenkor a torpedó formájú testük végén található oldalsó uszonyaikat, valamint a szárnyként működő, a kitárt fogókarok közötti hártyát használják. Emellett az állatok erős vízsugarat is kibocsátanak a haladási sebesség eléréséhez.
A Hawaii Egyetem tintahalkutatója, Richard Young szerint mindenekelőtt ez a sugárhajtás tette ilyen látványossá a felvételeket. Míg a halaknak általában az uszonyaikkal való előrehaladáshoz kell a víz, addig a tintahalak esetében a vízben és a levegőben egyaránt érvényesül az ellenerő elve. A levegőben ráadásul , ahol hiányzik a víz ellenállása, ez a meghajtása még hatékonyabb. Ron O’Dor, a kanadai Halifaxben található Dalhousie Egyetem tintahalakat tanulmányozó szakembere is arra keresi a választ, hogy az állatok hogyan kerülnek a levegőbe.