Ibafa, a zselici dombok közt megbúvó kis falu hírnevét a 19. század végén itt lakó katolikus plébánosnak, Hangai Nándornak köszönheti, aki szenvedélyesen szeretett pipázni. Ez adta az ötletet újságíró barátjának egy mondóka megírásához, amely már a 20. század eleji tankönyvekben is nyelvtörőként szerepelt, de végül egy 1931-es operett betétdalaként vált országos hírűvé: „Az ibafai papnak fapipája van, tehát az ibafai papi pipa papi fapipa. Az ibafai papnak mindene a fapipája, doktora és patikája az a fapipa. Tél vagy nyár, meg nem unja már, mindig ott lóg szájában a papi pipaszár. Mert az ibafai papnak fapipája van, tehát az ibafai papi pipa papi fapipa.”
Ezt követően kezdtek el az ibafai plébánosok pipákat és egyéb dohányzással kapcsolatos tárgyakat gyűjteni, amelyek ma már nyolc ország remekeiből álló kiállításon tekinthetők meg. Különlegességnek számítanak a dél-amerikai pipák, az indián közösségi (béke)pipák, a magyar „kötődésű” pipák közül pedig Károlyi Mihály vagy Deák Ferenc pipája – utóbbi 1865-ben készült.
Pipaszívók
Az úgynevezett lassúsági pipaszívó- versenyek különleges szabályok szerint folynak. A lényeg: ki tud patikamérlegen kimért 3 gramm dohányt újragyújtás nélkül tovább szívni. Az egyforma pipa és a dohány mellé két szál gyufát és egy tömőfát is kapnak a versenyzők, akik ez utóbbi segédeszközt csak akkor használhatják, ha a pipa a szájukban.
Minden versenyzőnek egy perc áll rendelkezésér arra, hogy a pipában elhelyezett dohányt meggyújtsa, s az nyer, aki a legtovább „füstölög”. A magyar versenyzők szép nemzetközi sikerekkel büszkélkedhetnek, a kaposvári dr. Zsákai Zsolt például 1998-ban Velencében több mint három órán át füstölte a 3 gramm dohányt (03:02:39 óra), s világbajnoki címet szerzett.
Egy kis dohánytörténelem
A dohány Amerika felfedezése után terjedt el Európában, a 17. század végéig azonban sok országban tiltották ezt az élvezeti cikket. Korántsem az egészségvédelem, mint inkább a dohányosok által okozott tűzvészek miatt. Svájcban még külön börtöne is volt a dohányosoknak, VIII. Orbán pápa pedig egyházi átokkal sújtotta a „sátán füstjét élvezőket”. Berlinben még 1846-ban is tilos volt az utcán dohányozni. Hazánkba a végvárakban szolgáló zsoldosok révén jutott el a pipaszívás „tudománya”.
 |
| Az ibafai fapipa másolata |
Ezt követően kezdtek el az ibafai plébánosok pipákat és egyéb dohányzással kapcsolatos tárgyakat gyűjteni, amelyek ma már nyolc ország remekeiből álló kiállításon tekinthetők meg. Különlegességnek számítanak a dél-amerikai pipák, az indián közösségi (béke)pipák, a magyar „kötődésű” pipák közül pedig Károlyi Mihály vagy Deák Ferenc pipája – utóbbi 1865-ben készült.
Pipaszívók
Az úgynevezett lassúsági pipaszívó- versenyek különleges szabályok szerint folynak. A lényeg: ki tud patikamérlegen kimért 3 gramm dohányt újragyújtás nélkül tovább szívni. Az egyforma pipa és a dohány mellé két szál gyufát és egy tömőfát is kapnak a versenyzők, akik ez utóbbi segédeszközt csak akkor használhatják, ha a pipa a szájukban.
Minden versenyzőnek egy perc áll rendelkezésér arra, hogy a pipában elhelyezett dohányt meggyújtsa, s az nyer, aki a legtovább „füstölög”. A magyar versenyzők szép nemzetközi sikerekkel büszkélkedhetnek, a kaposvári dr. Zsákai Zsolt például 1998-ban Velencében több mint három órán át füstölte a 3 gramm dohányt (03:02:39 óra), s világbajnoki címet szerzett.
Egy kis dohánytörténelem
A dohány Amerika felfedezése után terjedt el Európában, a 17. század végéig azonban sok országban tiltották ezt az élvezeti cikket. Korántsem az egészségvédelem, mint inkább a dohányosok által okozott tűzvészek miatt. Svájcban még külön börtöne is volt a dohányosoknak, VIII. Orbán pápa pedig egyházi átokkal sújtotta a „sátán füstjét élvezőket”. Berlinben még 1846-ban is tilos volt az utcán dohányozni. Hazánkba a végvárakban szolgáló zsoldosok révén jutott el a pipaszívás „tudománya”.