A teflonedényről gyakran mondják, hogy az űrverseny egyik mellékterméket. Igazság szerint azonban a teflont 1938-ban találták fel, a teflonbevonatú edényeket pedig 1954-ben, évekkel az űrtechnika megjelenése előtt alkották meg.
Az ételek leragadását meggátoló teflonbevonatot 1938-ban az amerikai Roy Plunkett találta fel – véletlenül. Plunkett egy nem mérgező hűtőanyagot próbált meg kifejleszteni. Ennek során egy fémtartálynyi tetrafluoretilén gázt hozott létre. Viszont amikor asszisztense Jack Rebok kinyitotta a tartályból kivezető csapot, nem jött belőle gáz. A tartály megnövekedett súlya elárulta, hogy valami van benne, így aztán szétfűrészelték és zsíros állagú, fehér port találtak benne, aminek lenyűgöző tulajdonságai voltak: nem hatott rá sem a hő, sem az elektromos áram, még a legerősebb savak és oldószerek sem oxidálták, és a tudomány által ismert legalacsonyabb súrlódási együtthatóval rendelkezett.
Plunkett véletlenül hozta létre a politetrafluoretilén, vagyis PTFE néven ismert polimert. 1939. július 1-én le is védette találmányát és az előállításának módszerét (a szabadalmat 1949-ben kapta meg). A szabadalom szerint a PTFE hasznos lehet „különböző korrozív anyagok, például hidrofluor-sav kezelésére, vagy az ilyen anyagokból felszálló gőzök elleni munkahelyi védelemben”. A PTFE először a Manhattan Projektben (1942-45) került gyakorlati felhasználásra. Az uránium-235 létrehozásában használt korrozív uránium hexafluoridtól védte a munkásokat az első atombomba gyártása során. A PTFE 1946-ig katonai titok volt, de aztán nyilvánosságra hozták, és Teflon néven kereskedelmi forgalomba került.
A szabadalom szerint a „PTFE önthető és formálható hasznos tulajdonságai kihasználására”, de az anyag alacsony súrlódási együtthatóját csak 1954-ben jutott eszébe kihasználni valakinek a teflonedények létrehozására. A francia Marc Grégoire mérnök és felesége, Collette találták fel az eljárást, amivel vékony teflonbevonatot lehet fémekre, például alumíniumra juttatni és Collette-nek jutott eszébe edényeket bevonni vele. Grégoire 1955-ben megalapította a Tefal céget, és 1956-ban gyártani is kezdte a teflon edényeket. Azóta a teflont használni kezdték a ruhaiparban, az építészetben, a gépiparban, az elektronikai iparban, az orvostudományban és az űrkutatásban is.
Tudtad?
A teflont sokkal, de sokkal több területen használják, mint gondolnánk. Eredeti, korrózióvédő rétegként történő felhasználásán kívül az elektronikában is használják kábelek és alkatrészek szigetelésre, az orvostudományban mesterséges ízületeket és vérereket gyártanak belőle (mivel a nem reagens anyagot nem vet ki a szervezet), a ruhaiparban foltmentes öltözékek gyártásában használják, az építészetben pedig időjárás- és tűzálló réteget képeznek belőle hidakra, épületekre és emlékművekre, többek közt a Szabadság-szoborra és a londoni Millennium-Dome-ra is.
Ronald Reagen, az Egyesült Államok egykori elnökét a teflon-elnök néven is előszeretettel emlegették, mert soha egyetlen kritika vagy vád „nem ragadt” meg rajta.
 |
| Legtöbb esetben elég csak áttörölni a teflonbevonattal ellátott edényt! |
Az ételek leragadását meggátoló teflonbevonatot 1938-ban az amerikai Roy Plunkett találta fel – véletlenül. Plunkett egy nem mérgező hűtőanyagot próbált meg kifejleszteni. Ennek során egy fémtartálynyi tetrafluoretilén gázt hozott létre. Viszont amikor asszisztense Jack Rebok kinyitotta a tartályból kivezető csapot, nem jött belőle gáz. A tartály megnövekedett súlya elárulta, hogy valami van benne, így aztán szétfűrészelték és zsíros állagú, fehér port találtak benne, aminek lenyűgöző tulajdonságai voltak: nem hatott rá sem a hő, sem az elektromos áram, még a legerősebb savak és oldószerek sem oxidálták, és a tudomány által ismert legalacsonyabb súrlódási együtthatóval rendelkezett.
Plunkett véletlenül hozta létre a politetrafluoretilén, vagyis PTFE néven ismert polimert. 1939. július 1-én le is védette találmányát és az előállításának módszerét (a szabadalmat 1949-ben kapta meg). A szabadalom szerint a PTFE hasznos lehet „különböző korrozív anyagok, például hidrofluor-sav kezelésére, vagy az ilyen anyagokból felszálló gőzök elleni munkahelyi védelemben”. A PTFE először a Manhattan Projektben (1942-45) került gyakorlati felhasználásra. Az uránium-235 létrehozásában használt korrozív uránium hexafluoridtól védte a munkásokat az első atombomba gyártása során. A PTFE 1946-ig katonai titok volt, de aztán nyilvánosságra hozták, és Teflon néven kereskedelmi forgalomba került.
 |
| Marc Grégoire, a "háztartási teflonbevonat" feltalálója, és a Tefal cég első hirdetése. |
Tudtad?
A teflont sokkal, de sokkal több területen használják, mint gondolnánk. Eredeti, korrózióvédő rétegként történő felhasználásán kívül az elektronikában is használják kábelek és alkatrészek szigetelésre, az orvostudományban mesterséges ízületeket és vérereket gyártanak belőle (mivel a nem reagens anyagot nem vet ki a szervezet), a ruhaiparban foltmentes öltözékek gyártásában használják, az építészetben pedig időjárás- és tűzálló réteget képeznek belőle hidakra, épületekre és emlékművekre, többek közt a Szabadság-szoborra és a londoni Millennium-Dome-ra is.
Ronald Reagen, az Egyesült Államok egykori elnökét a teflon-elnök néven is előszeretettel emlegették, mert soha egyetlen kritika vagy vád „nem ragadt” meg rajta.