A Coto Doñana Ezerarcú Élővilága

Dél-Spanyolország hosszan elnyúló, néma mocsárvidéke és a környező erdőség gazdag és változatos élővilág otthona.

Számtalan folyócsatornával keresztül-kasul szelt mocsárvidék, bodorrózsával sűrűn benőtt bozótosok és vakító fehér homokdűnék együttese jellemzi Dél-Spanyolország e rendkívül változatos ősvadonát. Fenyőerdőivel, tavaival és paratölgyligeteivel együtt ez a vidék alkotja a Guadalquivir torkolatánál mintegy 500 km2 hosszan elterülő DoñanaNemzeti Parkot.

A Coto Doñana Európa egyik legjelentősebb vadrezervátuma. Ritka, veszélyeztetett állatfajok találnak itt otthonra, mint például a spanyol parlagi sas és a hiúz, és számtalan költöző madár, különösen a Skandináviából és Oroszországból érkező vadmadarak pihenőhelye.

A Doñana ott kezdődik, ahol az Atlanti-óceán hullámai aranyló homokpartot nyaldosnak. A part mögött fehérlő homokdűnék emelkednek, corraloknak nevezett mélyedésekkel tarkítva, melyek tavasszal megtelnek vízzel. Szakasztott úgy festenek, mint az oázisok a Szaharában, csakhogy a hajladozó pálmák helyét itt fenyőfák foglalják el.

A dűnék mögött terül el maga a Coto Doñana – erdők, tavak és cserjések – vidéke, mely egykor Medina-Sidonia hercegeinek és a spanyol királyoknak volt a vadászterülete. A vidék nevét a hetedik herceg feleségéről, Dona Anáról Kapta.

FENYŐERDŐ A Coto Donana madarakban gazdag mandulafenyveseiben egykor hercegek
és királyok vadásztak.

A festő Francisco Goya szintén járt a Donanán, pártfogójának – s állítólagos szeretőjének -, Alba hercegnőjének a vendégeként, aki a XVIII. század végén birtokolta ezt a vidéket. Alba hercegnője volt a modellje Goya két nagyszerű portréjának, s nincs kizárva, hogy a Meztelen Maya című festményének is.

A Doñana mandulafenyő-erdőségeiben az erős ágak között a pulykánál valamivel kisebb, fehér vállú parlagi sasok fészkelnek. Minden parlagi saspárnak mintegy 50 km2-nyi vadászterületre van szüksége. A közhiedelem szerint ez a vadéhség a többi madárban akkor rémültséget kel, hogy egy közeledő sas láttára öngyilkosságot követnek el. A flamingó például olyan pánikba esik, hogy szárnyait összecsukva aléltan zuhan a földre.

SZAHARAI LÁTVÁNY  Széltől fodrozott síkságok húzódnak az oázisszerű corralok között - 
a Donana dűnéinek e mélyedéseibe fenyőfák vertek gyökeret.

A fenyőerdők között különféle színű tavak húzódnak. A Charco del Toro vize szénfekete, a Santa Olalláé smaragdzöld. A tavakban élő rákfélék a fenséges flamingóknak szolgálnak táplálékául, s valamilyen, a rákfélékben lévő anyag festi rózsaszínűre e madarak tollazatát.

A Coto Doñana bozótosaiban a sárga virágú bodorrózsák dús szőnyegek helyenkint hanga- és szederbokrok sűrű dzsungele váltja fel. A „Doñana madárkalitkái”-nak hívott paratölgyligetekben csapatosan fészkelnek a gólyák, a kanalas és szürke gémek, az öregebb fák odvas törzseiben pedig hiúzok vernek tanyát.

Az erdőkön és bozótosokon túl terül el a Las Marisma, azaz a „lápvidék”, a végtelennek tűnő ingovány, ahol tömegével gyűlnek össze a madarak. Ősztől nyár elejéig az egész terület víz alatt áll, ez Európa egyik legnagyobb tava. A lápvidék több mint 200 madárfajnak szolgál átmeneti pihenőhelyül, amelyek Afrika és Észak-Európa közti vándorlásuk során a közeli Gibraltári-szoros felett haladnak át. Ez a keskeny vízsáv különösen az olyan nagy testű madaraknak előnyös, mint például a gólya. Lebegésszerű, vitorlázó repülésük amúgy is igényli a szárazföldről felszálló meleg légáramlatokat, és a hosszas tenger feletti repüléstől kimerülnének.

AZ ÉG KIRÁLYNŐI Lassú, méltóságteljes szárnycsapásokkal egy csapat kecses flamingó
vonul át a Coto Donana bozótos lápvidéke felett.

A tűző nyári nap később fokozatosan kiszárítja az ártéri vidéket, mígnem hatalmas foltokban csontkeménnyé töredezik a föld. A Coto Doñana vadvilágát veszély fenyegeti. A mocsár vizét öntözésre és ipari célokra szivattyúzzák el, s fennáll annak a veszélye, hogy a lápvidék hamarosan kiszárad. S akkor a végtelen ingovány feletti eget sűrűn ellepő költöző madarak látványa minden bizonnyal örökre a múlté lesz.