Az „utolsó nagy vadonként” emlegetik ezt a zabolázatlan, csipkézett, kopár hegycsúcsokban, mély völgyekben, jeges tavakban és folyókban bővelkedő tájat. A civilizáció még nem érte el a Brooks-hegység középső és keleti részeit, az Észak-Alaszkán 1000 km hosszan áthúzódó Sziklás-hegység túlsó végét. A hegyek lakói szürkemedvék (grizzlik), rozsomákok és jávorszarvasok, valamint alaszkai vadjuhok, sarki rókák és kanadai rénszarvasok.
A Brooks-hegység hatalmas falként emelkedik az USA északi végén. A déli lejtőket olyan csenevész fák borítják, amelyeknek 300 évre van szükségük, hogy törzsük átmérője 75 mm legyen.
Rövid nyarak
A falszerű hegységtől északra terül el a fagyott talajú, kopár alaszkai Északi-lejtő. A néhány melegebb hónapban a napfény előcsalogatja a növényvilágot, és kibomlanak a virágok, a mohák, a zuzmók, sások és törpefűzek között.
Ezen a kietlen vidéken kevés ember él. A tél közepén egész nap sötét van, és az általában -30 °C-os hőmérséklet akár -45 °C alá is csökkenhet. A települések ugyancsak elszigetelődnek. A Brooks-hegység déli oldalán lévő Arctic Village csal légi úton közelíthető meg, esetleg hójáróval vagy kutyaszánnal.
Az itt élő emberek Porcupine-rénszarvasokra vadásznak. Ezek a sarkvidéki állatok onnan kapták a nevüket, hogy a Brooks-hegység déli oldalán, a Porcupine folyóhoz vezető völgyekben telelnek. Tavasszal a 160 ezer főre becsült csordák elhagyják telelőhelyüket és a Brooks-hegységen keresztül a part menti síkságokra vándorolnak. Itt születnek meg a borjaik.
A rénszarvasok zuzmót és füvet legelnek, ezzel hizlalják fel magukat a kegyetlenül hideg télre. A területet az „amerikai Serengeti”-nek nevezik, mivel a rénszarvasok vándorlása emlékeztet arra, ahogyan a zebrák, a gazellák és az antilopok a kelet-afrikai Serengeti Nemzeti Parkban mozognak.
Természetvédelem
A Brooks-hegység középső és keleti részének jelentős területét, valamint az Északi-lejtő keleti szakaszát védett területté nyilvánították. A hegység szívében a Gates of the Arctic (a Sarkvidék kapuja) Nemzeti Park a Boreal-hegy és a Frigid Crags közötti hágóról kapta a nevét.
A területet a Sarkvidék kapujának Bob Marshall erdész és felfedező nevezte el, aki olyan helyekre vágyott leginkább, ahol még senki sem járt. Így jutott el az 1930-as években a Brooks-hegység völgyeibe és csúcsaira. „Felemelő érzés olyan vidékeken járni, amelyeket az ember még nem hódított meg” – mondta. Azóta is csak néhány elszánt ember fordult meg a Brooks-hegység egyedülálló vadonjában.
Túlélők egy kemény világban
A Brooks-hegység északi oldalának jeges, fagyott földjében megmaradó növények különleges tulajdonságaiknak köszönhetően viselik el a hideget, a szelet és a szárazságot. Ezek a növények alacsonyak, így kevésbé vannak kitéve a jeges, vad szeleknek. Közéjük tartozik a sarki fűz, amely a talajon laposan elterülve nő. A csoportosan burjánzó növények könnyebben megőrzik a meleget.
A szártalan habszegfű párnás telepének közepén a hőmérséklet 22 °C fokkal is magasabb lehet, mint a környező levegőé. A habszegfű keskeny levelei kevesebb nedvességet párologtatnak el, akárcsak a haranghanga szárhoz közeli levelei. A növényszárak csak virágzáskor emelkednek a tundra szőnyege fölé, s akkor is hajladoznak a szélben.
A Brooks-hegység hatalmas falként emelkedik az USA északi végén. A déli lejtőket olyan csenevész fák borítják, amelyeknek 300 évre van szükségük, hogy törzsük átmérője 75 mm legyen.
Rövid nyarak
A falszerű hegységtől északra terül el a fagyott talajú, kopár alaszkai Északi-lejtő. A néhány melegebb hónapban a napfény előcsalogatja a növényvilágot, és kibomlanak a virágok, a mohák, a zuzmók, sások és törpefűzek között.
 |
| ÉRINTETLEN TÁJ Az emberi élet semmilyen formája -sem rétek, sem termőföldek, de még utak vagy épületek - sem bolygatják meg a Brooks-hegység csendjét. |
Az itt élő emberek Porcupine-rénszarvasokra vadásznak. Ezek a sarkvidéki állatok onnan kapták a nevüket, hogy a Brooks-hegység déli oldalán, a Porcupine folyóhoz vezető völgyekben telelnek. Tavasszal a 160 ezer főre becsült csordák elhagyják telelőhelyüket és a Brooks-hegységen keresztül a part menti síkságokra vándorolnak. Itt születnek meg a borjaik.
 |
| Úton A rénszarvasok csoportokba verődve vándorolnak a tengerparti síkságokra, ahol a nőstények világra hozzák borjaikat. A legtöbb borjú egyazon héten születik meg. |
Természetvédelem
A Brooks-hegység középső és keleti részének jelentős területét, valamint az Északi-lejtő keleti szakaszát védett területté nyilvánították. A hegység szívében a Gates of the Arctic (a Sarkvidék kapuja) Nemzeti Park a Boreal-hegy és a Frigid Crags közötti hágóról kapta a nevét.
A területet a Sarkvidék kapujának Bob Marshall erdész és felfedező nevezte el, aki olyan helyekre vágyott leginkább, ahol még senki sem járt. Így jutott el az 1930-as években a Brooks-hegység völgyeibe és csúcsaira. „Felemelő érzés olyan vidékeken járni, amelyeket az ember még nem hódított meg” – mondta. Azóta is csak néhány elszánt ember fordult meg a Brooks-hegység egyedülálló vadonjában.
Túlélők egy kemény világban
A Brooks-hegység északi oldalának jeges, fagyott földjében megmaradó növények különleges tulajdonságaiknak köszönhetően viselik el a hideget, a szelet és a szárazságot. Ezek a növények alacsonyak, így kevésbé vannak kitéve a jeges, vad szeleknek. Közéjük tartozik a sarki fűz, amely a talajon laposan elterülve nő. A csoportosan burjánzó növények könnyebben megőrzik a meleget.
 |
| RÓZSASZÍN PÁRA Virágok borítják a habszegfű telepét. |