Már az ókori római hadseregben is osztottak rágni való édesgyökeret a katonáknak, az újkorban pedig a 17. század óta ismerik édességként, de a medvecukrot csak 1899-ben találták fel, amikor Charlie Thompson utazóügynök elejtette az árumintás tálcáját.
Az édesgyökér egy növény (glycyrrhiza glabra), amelynek gyökere a glycyrrhizon nevű anyagot tartalmazza. Ez vegytiszta formában körülbelül ötvenszer édesebb a cukornál. Az édesgyökér édes ízét és gyógyító tulajdonságait már az ókorban is ismerték. A növény széles körű termesztése a 16. században megkezdődött Európában, a kontinensen és Angliában is. Ízesítőként és színezőként gyömbéres keksztől kezdve, a sörön át a barnasörig, egy sor ételben és italban használják. A világ teljes termésének 90%-át a dohány ízesítésére használják, de édességként ismertebb.
A világ első édesgyökér tartalmú édessége a Pontrefact sütemény, másnéven Pémfret vagy Yorkshire Penny volt, amit már 1614-ben gyártottak, és a mai napig kapható. 1760-ben George Dunhill pontrefacti cukrász tette meg az első lépést a modern medvecukor és a Liquorice Allsorts felé, amikor eszébe jutott, hogy lisztet és cukrot édesgyökérrel keverve színes kis édességeket készít. Aztán 1899-ben az angol Charlie Thompson, a Bassett’s nevű édességkészítő cég utazóügynöke találta fel a ma ismert Liquorice Allsorts-ot, amikor egy reménybeli vevő előtt elejtette a mintákat tartalmazó tálcát, amelynek tartalma szétszoródott és összekeveredett a pulton. Amikor a színes egyveleget meglátta, a vevő rögtön megrendelt az édességből egy kevert csomaggal, és megszületett a mai napig népszerű „Allsorts”.
A híres medvecukor eredeti összeállítása 1999-ig, a feltalálás századik évfordulójáig változatlan maradt, akkor viszont a hét típust kilencre egészítették ki.
Tudtad?
Yorkshire-ben a medvecukor népies neve „Spanish”, vagyis spanyol. Ez valószínűleg abból az időből maradt fenn, amikor a 19. században a növekvő kereslet kielégítésére Spanyolországból kezdték importálni az édesgyökeret. Ennél sokkal tetszetősebb történet, amely szerint egy pontefracti iskolamester a spanyol armada veresége idején talált néhány botot a tengerparton, melyet kivetett a víz, és magával vitte őket, hogy azokkal regulázza diákjait. A diákok a verésekkor a botokról lehullott szilánkokat rakták szájukban, hogy ne sírjanak hangosan az ütésektől, és észrevették, hogy ez a fa édes. A legenda szerint ez vezetett aztán a környéken kialakult medvecukor gyártáshoz.
A Bassett’s kezdte gyártani a zselébabás cukorkát is, az első világháború végén. A második világháború megszorításai miatt ennek gyártása a háború alatt szünetelt, de 1953-ban „Jelly Babies” márkanéven újra megjelenhetett a piacon.