Az emberek fákhoz láncolják magukat, bringások tüntetnek az autók ellen, a szomszéd sikítófrászt kap a Dunában lubickoló kölyöktől, így ideje összeszedni, hogyan lehetünk zöldebbek a konyhában is.
Ugyanis ebben a helyiségben szennyezzük legjobban a környezetet, hiszen itt használjuk a legtöbb gépet és vizet, ide naponta vásárolunk, itt csomagolunk, szemetelünk, és jobb esetben lelkiismeretesen sikáljuk tisztítószerekkel. Mindezt végezhetjük környezettudatosan, ráadásul (ami nekünk és a Földnek is jó) ettől hosszú távon a pénztárcánk is boldog lesz. Kezdjük is a bevásárlással!
Minél messzebbről jött az étel, annál több energiát használt el szállítóeszköze. Mivel az üzemanyagból keletkező üvegházhatású gázok és a globális felmelegedés között bizonyított a kapcsolat, jobb, ha hazai, szezonális termékeket veszünk. (A banánnal azért kivételt tehetünk.) Ha már hazai, akkor érdemes a háztáji és biotermelőket keresni, hátha ők kevesebb kemikáliával kenték össze a vacsorát. A legjobban persze azzal járunk, ha megpróbálunk magunk is termeszteni, azt ugyanis se szállítani, se csomagolni nem kell. Igaz, panelban ritkán burjánzik a paradicsom.
Az esőerdőkön és a vizeinken azzal is segíthetünk, ha kevesebb húst veszünk. Az ötvenes évek óta ugyanis a világban ötszörösére nőtt a húsfogyasztás, ami erősen megemelte a gabonaszükségletet is. Egy marha ugyanis tíz kiló gabonát eszik meg, hogy egy kiló húst adjon. A gabonának termőföld kell, a termőföldnek trágya. Az új földek az erdős területeket csökkentik, a műtrágya pedig szennyezi a folyókat.
Ha a karajt visszatoltuk a polcra, akkor már csak pontosan kell kiszámolnunk a család kajaszükségletét. A bontatlanul a szemétben landoló ételekkel ugyanis mindenki rosszul jár. Ahogy a mániákus csomagolással is. A hipermarketből négyszer annyi zacskóval távozunk, mint amire szükségünk van, a mélyhűtött ételek többszörösen csomagoltak, a félkészeken is túlteng a műanyag. A britek kiszámolták, hogy a boltban vett élelmiszerek árának csak 26%-a maga az étel, a többi szállítási, csomagolási és reklámköltség. A friss étel tehát nemcsak jobb, de jóval olcsóbb is. Ha már a spórolásról van szó, az alufóliát is érdemes többször használni, mert egy kiló alufólia előállításához tizennégy kiló bauxit, négy kiló különböző vegyi anyag és tizennégy kilowatt elektromos áram kell, ami alig kevesebb egy modern hűtő havi fogyasztásánál.
Hiába a lelkes tervezés, van, hogy a borsófőzelék odaég, a gyerek vegetáriánus lesz, a nyúl nem kéri a zöldséghéjat, így muszáj megszabadulni a maradéktól. Erre legalkalmasabb módszer a komposztálás, de ha nincs kertünk, ahol hasznosíthatnánk a tápanyagot, elvihetjük a legközelebbi kertészetbe is. Örömmel fogadják. Egyébként is az a jó, ha minél több konyhai hulladéknak találunk új funkciót, legyen az a régi befőttesüveg vagy a kapott lábos. Belőlük például mutatós virágtartó lehet. Amit mégis ki kell dobnunk, azt pedig gyűjtsük szelektíven!
A konyhában leginkább a jó minőségű konyhagépek ésszerű használatával tehetünk a Földért. A magyar konyhákban 35-40%-ban tíz évnél idősebb konyhagépeket találunk, melyek kétszer annyi áramot fogyasztanak, mint egy modern, A+ kategóriás masina. Persze nem olcsó lecserélni a robotflottát, de egy négyfős családnál az alacsonyabb villanyszámla néhány év alatt könnyedén behozza az új gép árát. Az új gép kiválasztásánál meghatározó a méret, hiszen a víz és energiafogyasztás szempontjából nem mindegy, hogy egy szingli csak tizenkét terítékes mosogatógépet járat-e félgőzzel, vagy megelégszik egy telepakolt kilencszemélyes példánnyal. Egyébként, ha alacsony hőfokon használjuk a telepakolt mosogatógépet, akkor kevesebb energiát és vizet használunk el, mint a kézi mosogatásnál. Ha jó fejek vagyunk, akkor a szárító funkciót kikapcsoljuk, és az utolsó munkafázist rábízzuk az időre és a levegőre.
Ahogy a gép az energiatakarékossági versenyben legyőzi a kézi mosogatást, úgy a mikró is fejhosszal vezet a hagyományos sütő előtt. Persze a vasárnapi piskótához elengedhetetlen a sütő – ilyenkor arra érdemes figyelni, hogy a modern gépek pillanatok alatt bemelegszenek, így az előmelegítésre sem kell tíz percnél többet szánni. Az elektromos főzőlapoknál pedig úgy spórolhatunk, hogy a platni méretéhez választunk lábost, mert így a meleg nem sugárzik ki a semmibe. Összességében a legenergiatakarékosabb, ha nyersen esszük a vacsorát. Akkor értékes tápanyagot sem vesztünk, és ki sem kell hűlnie, mielőtt a hűtőbe rakjuk a maradékot. A hűtőnél leginkább arra kell figyelni, hogy az ajtó rendesen zárjon. Ezt úgy ellenőrizhetjük, hogy papírpénzt dugunk a szigetelőgumi és az ajtó közé. Ha a pénzt könnyen kicsusszan a szobát is hűtjük. A mélyhűtő pedig akkor a legzöldebb, ha teljesen tele van.
Klassz gépeink és ételeink már vannak, a szemetünk kevés, és az is szelektíven gyűjtött, már csak azt kell elérnünk, hogy higiénikus konyhánkban ne spricceljük feleslegesen a tisztítószert. A leghatékonyabb általános környezetbarát tiszítóeszköz az ecet, a szódabikarbóna és a víz kombinációja. Negyed liter vízbe 4-5 kanál a kamrai szerekből, és máris takaríthatunk. Az ecetes víz (szódabikarbóna nélkül) remek kávéfőző-tisztító és vízkövesedés-gátló.
A házi kőzúzáshoz elég, ha háromhavonta vizes ecetet futtatunk át a kávéfőzőn, majd sima vízzel öblítjük. Hasonló eredményt érünk el a konyhamalacnál, ha egy kupac jeget öntünk bele, némi citromlével. A takarításhoz szükséges rongyokkal is lehet gondosan bánni, a szivacsokat például vizesen, kilencven másodpercig mikrózva fertőtleníthetjük, a munkalapokat pedig papír törlőkendő helyett mikroszálas konyhai törlővel tisztítsuk. Lehet, hogy nem lesz a legjobb barátnőnk, de legalább mosható.
Ugyanis ebben a helyiségben szennyezzük legjobban a környezetet, hiszen itt használjuk a legtöbb gépet és vizet, ide naponta vásárolunk, itt csomagolunk, szemetelünk, és jobb esetben lelkiismeretesen sikáljuk tisztítószerekkel. Mindezt végezhetjük környezettudatosan, ráadásul (ami nekünk és a Földnek is jó) ettől hosszú távon a pénztárcánk is boldog lesz. Kezdjük is a bevásárlással!
Minél messzebbről jött az étel, annál több energiát használt el szállítóeszköze. Mivel az üzemanyagból keletkező üvegházhatású gázok és a globális felmelegedés között bizonyított a kapcsolat, jobb, ha hazai, szezonális termékeket veszünk. (A banánnal azért kivételt tehetünk.) Ha már hazai, akkor érdemes a háztáji és biotermelőket keresni, hátha ők kevesebb kemikáliával kenték össze a vacsorát. A legjobban persze azzal járunk, ha megpróbálunk magunk is termeszteni, azt ugyanis se szállítani, se csomagolni nem kell. Igaz, panelban ritkán burjánzik a paradicsom.
Az esőerdőkön és a vizeinken azzal is segíthetünk, ha kevesebb húst veszünk. Az ötvenes évek óta ugyanis a világban ötszörösére nőtt a húsfogyasztás, ami erősen megemelte a gabonaszükségletet is. Egy marha ugyanis tíz kiló gabonát eszik meg, hogy egy kiló húst adjon. A gabonának termőföld kell, a termőföldnek trágya. Az új földek az erdős területeket csökkentik, a műtrágya pedig szennyezi a folyókat.
Ha a karajt visszatoltuk a polcra, akkor már csak pontosan kell kiszámolnunk a család kajaszükségletét. A bontatlanul a szemétben landoló ételekkel ugyanis mindenki rosszul jár. Ahogy a mániákus csomagolással is. A hipermarketből négyszer annyi zacskóval távozunk, mint amire szükségünk van, a mélyhűtött ételek többszörösen csomagoltak, a félkészeken is túlteng a műanyag. A britek kiszámolták, hogy a boltban vett élelmiszerek árának csak 26%-a maga az étel, a többi szállítási, csomagolási és reklámköltség. A friss étel tehát nemcsak jobb, de jóval olcsóbb is. Ha már a spórolásról van szó, az alufóliát is érdemes többször használni, mert egy kiló alufólia előállításához tizennégy kiló bauxit, négy kiló különböző vegyi anyag és tizennégy kilowatt elektromos áram kell, ami alig kevesebb egy modern hűtő havi fogyasztásánál.
Hiába a lelkes tervezés, van, hogy a borsófőzelék odaég, a gyerek vegetáriánus lesz, a nyúl nem kéri a zöldséghéjat, így muszáj megszabadulni a maradéktól. Erre legalkalmasabb módszer a komposztálás, de ha nincs kertünk, ahol hasznosíthatnánk a tápanyagot, elvihetjük a legközelebbi kertészetbe is. Örömmel fogadják. Egyébként is az a jó, ha minél több konyhai hulladéknak találunk új funkciót, legyen az a régi befőttesüveg vagy a kapott lábos. Belőlük például mutatós virágtartó lehet. Amit mégis ki kell dobnunk, azt pedig gyűjtsük szelektíven!
 |
| Szemetet szelektíven dobjunk ki! |
Ahogy a gép az energiatakarékossági versenyben legyőzi a kézi mosogatást, úgy a mikró is fejhosszal vezet a hagyományos sütő előtt. Persze a vasárnapi piskótához elengedhetetlen a sütő – ilyenkor arra érdemes figyelni, hogy a modern gépek pillanatok alatt bemelegszenek, így az előmelegítésre sem kell tíz percnél többet szánni. Az elektromos főzőlapoknál pedig úgy spórolhatunk, hogy a platni méretéhez választunk lábost, mert így a meleg nem sugárzik ki a semmibe. Összességében a legenergiatakarékosabb, ha nyersen esszük a vacsorát. Akkor értékes tápanyagot sem vesztünk, és ki sem kell hűlnie, mielőtt a hűtőbe rakjuk a maradékot. A hűtőnél leginkább arra kell figyelni, hogy az ajtó rendesen zárjon. Ezt úgy ellenőrizhetjük, hogy papírpénzt dugunk a szigetelőgumi és az ajtó közé. Ha a pénzt könnyen kicsusszan a szobát is hűtjük. A mélyhűtő pedig akkor a legzöldebb, ha teljesen tele van.
Klassz gépeink és ételeink már vannak, a szemetünk kevés, és az is szelektíven gyűjtött, már csak azt kell elérnünk, hogy higiénikus konyhánkban ne spricceljük feleslegesen a tisztítószert. A leghatékonyabb általános környezetbarát tiszítóeszköz az ecet, a szódabikarbóna és a víz kombinációja. Negyed liter vízbe 4-5 kanál a kamrai szerekből, és máris takaríthatunk. Az ecetes víz (szódabikarbóna nélkül) remek kávéfőző-tisztító és vízkövesedés-gátló.
 |
| A jó öreg természetes tisztítószerek: ecet, citrom, mikroszálas rongy! |