A Venezuelában található, 1500 m magasan a környező erdők fölé tornyosuló tepuik úgy néznek ki, mintha a felhők tengerén sodródó lapos szigetek lennének. Az itt honos állatok és növények teljesen elszigetelve élnek.
Húsevő növények a felhők között
A tepuikon élő növények között sok a húsevő, amelyek a sovány talaj helyett inkább rovarokból szerzik be a szükséges tápanyagokat. A tepui harmatfű például apró legyek és más repülő rovarok csapdába ejtésére specializálódott, a levelein lévő ragadós végű szőrszálak segítségével. A rovarokat a növény élénkvörös színe vonzza, amely lehetséges táplálékforrást jelez számukra.
A tepui bromélia más módszert alkalmaz: függőleges levelei csomókban nőnek, és csúszós, folyadékkal teli tölcséreket alkotnak. Ezekbe a peremen mászkáló rovarok könnyen beleesnek, és megfulladnak.
A Roraima-hegy rejtélyes egere
Egy 1929-es expedíció új egérfajt fedezett fel a Roraima-hegyen, amely kizárólag a tepuin él, és rendkívül ritka. A zsebben elférő Roraima-hegyi rágcsáló napjainkban az egyetlen emlősállat, amit a magas hegycsúcson leltek. Az expedíció után újabb 60 évig nem látták, így mindmáig az egyik legrejtélyesebb egérfajnak számít. A terület megközelíthetősége még helikopterrel is veszélyes, így igen nagy fába vágja a fejszéjét, aki a tepui élővilágát akarja tanulmányozni.
Az ebihal nélküli varangy
A tepuin él egy szűkszájú béka, amely nem ebihalként, hanem teljesen kifejlett apró varangyként kel ki a petéből. Ez a faj élőhelyének megfelelő életmódot fejlesztette ki, hiszen nem egykönnyen talál táplálékot. Az alacsonyabban fekvő vidékek édesvízi tavai sok, ebihal számára is fogyasztható táplálékot rejtenek, a tepui csúcsán az esővízből felgyülemlő tócsák azonban alig valamit, így nem alkalmasak arra, hogy a szűkszájú béka utódai ott cseperedjenek fel.
A kifejlet szűkszájú béka jobb eséllyel keres magának táplálékot, így az ebihal stádium kihagyása növeli a túlélés esélyeit.
A tinamuk a repülésben
A tepui tinamu egy furcsa madárcsalád egyik legritkább tagja. Reménytelennek tűnik, hogy ezek a madarak valaha is megtanuljanak értékelhető távolságra gond nélkül elrepülni. Kétes hírnevüket annak köszönhetik, hogy folyton valami akadályba ütköznek, vagy lepottyannak a földre. A tinamuk csal Dél-Amerikában honosak, erdőkben és füves területeken egészen Patagóniáig megtalálhatók. Kicsi, kövér tyúkokra emlékeztetnek, rövid farkuk és erős , pikkelyes lábuk van. Ha veszély fenyegeti őket, inkább elfutnak, mintsem felszálljanak. Az 50 különböző tinamufaj közül a tepuin élőt tanulmányozták eddig a legkevesebbet. Mindössze két tepui tinamu él, és utoljára 20 évvel ezelőtt érkezett jelentés arról, hogy valaki látta.
A tinamu a talajon fészkel, és szemkápráztató tojásokat rak, amelyek úgy csillagnak, mint csiszolt porcelán.
Hogyan alakultak ki a tepuik?
A mai tepuik több mint 170 millió évvel ezelőtt még egy hatalmas, 1500 km széles homokkőfennsík részét képezték. A fennsík az Atlanti-óceán felé lejtett, amely akkoriban Afrika és Dél-Amerika szétválása révén éppen kialakulóban volt.
A Föld belsejében zajló mozgások hatására a kő széttöredezett, vetődések és repedések jöttek létre. Ezek mentén az eső évmilliók leforgása alatt szétmállasztotta a fennsíkot, és csak lapos tetejű „szigetek” maradtak belőle.
A Roraima-hegy az egyik legnagyobb tepui. Lapos csúcsa 14 km széles. Az Auyan Tepuiról, avagy „Ördöghegyről” zúdul le több mint ezer méteren át a világ legmagasabb vízesése, az Angel-vízesés.
A világtól elzárt tepuikon is kifejlődött néhány növény- és állatfaj, köztük 40-féle csak itt élő madár, több száz virágzó növény és egy emlős.
 |
| A félelmetes Angel-vízesés az Ördöghegy néven ismert venezulai Auyan Tepuiról zúdul a mélybe. |
A tepuikon élő növények között sok a húsevő, amelyek a sovány talaj helyett inkább rovarokból szerzik be a szükséges tápanyagokat. A tepui harmatfű például apró legyek és más repülő rovarok csapdába ejtésére specializálódott, a levelein lévő ragadós végű szőrszálak segítségével. A rovarokat a növény élénkvörös színe vonzza, amely lehetséges táplálékforrást jelez számukra.
A tepui bromélia más módszert alkalmaz: függőleges levelei csomókban nőnek, és csúszós, folyadékkal teli tölcséreket alkotnak. Ezekbe a peremen mászkáló rovarok könnyen beleesnek, és megfulladnak.
A Roraima-hegy rejtélyes egere
Egy 1929-es expedíció új egérfajt fedezett fel a Roraima-hegyen, amely kizárólag a tepuin él, és rendkívül ritka. A zsebben elférő Roraima-hegyi rágcsáló napjainkban az egyetlen emlősállat, amit a magas hegycsúcson leltek. Az expedíció után újabb 60 évig nem látták, így mindmáig az egyik legrejtélyesebb egérfajnak számít. A terület megközelíthetősége még helikopterrel is veszélyes, így igen nagy fába vágja a fejszéjét, aki a tepui élővilágát akarja tanulmányozni.
Az ebihal nélküli varangy
A tepuin él egy szűkszájú béka, amely nem ebihalként, hanem teljesen kifejlett apró varangyként kel ki a petéből. Ez a faj élőhelyének megfelelő életmódot fejlesztette ki, hiszen nem egykönnyen talál táplálékot. Az alacsonyabban fekvő vidékek édesvízi tavai sok, ebihal számára is fogyasztható táplálékot rejtenek, a tepui csúcsán az esővízből felgyülemlő tócsák azonban alig valamit, így nem alkalmasak arra, hogy a szűkszájú béka utódai ott cseperedjenek fel.
A kifejlet szűkszájú béka jobb eséllyel keres magának táplálékot, így az ebihal stádium kihagyása növeli a túlélés esélyeit.
A tinamuk a repülésben
A tepui tinamu egy furcsa madárcsalád egyik legritkább tagja. Reménytelennek tűnik, hogy ezek a madarak valaha is megtanuljanak értékelhető távolságra gond nélkül elrepülni. Kétes hírnevüket annak köszönhetik, hogy folyton valami akadályba ütköznek, vagy lepottyannak a földre. A tinamuk csal Dél-Amerikában honosak, erdőkben és füves területeken egészen Patagóniáig megtalálhatók. Kicsi, kövér tyúkokra emlékeztetnek, rövid farkuk és erős , pikkelyes lábuk van. Ha veszély fenyegeti őket, inkább elfutnak, mintsem felszálljanak. Az 50 különböző tinamufaj közül a tepuin élőt tanulmányozták eddig a legkevesebbet. Mindössze két tepui tinamu él, és utoljára 20 évvel ezelőtt érkezett jelentés arról, hogy valaki látta.
A tinamu a talajon fészkel, és szemkápráztató tojásokat rak, amelyek úgy csillagnak, mint csiszolt porcelán.
Hogyan alakultak ki a tepuik?
A mai tepuik több mint 170 millió évvel ezelőtt még egy hatalmas, 1500 km széles homokkőfennsík részét képezték. A fennsík az Atlanti-óceán felé lejtett, amely akkoriban Afrika és Dél-Amerika szétválása révén éppen kialakulóban volt.
A Föld belsejében zajló mozgások hatására a kő széttöredezett, vetődések és repedések jöttek létre. Ezek mentén az eső évmilliók leforgása alatt szétmállasztotta a fennsíkot, és csak lapos tetejű „szigetek” maradtak belőle.
 |
| Szinte egy külön világ: a Roraima-hegy. |
A világtól elzárt tepuikon is kifejlődött néhány növény- és állatfaj, köztük 40-féle csak itt élő madár, több száz virágzó növény és egy emlős.
A venezuelai tepui túránkról két összeállítás:
VálaszTörléshttps://www.youtube.com/watch?v=K5RDJ-vURLw
http://www.youtube.com/watch?v=eR6XvUPlsTg