Vakító fehér, csillogó fogakat ígérnek a „whitening” fogkrémek reklámfilmjei. Ugyanakkor a fogorvosok nagy része szerint csak orvosi módszerekkel lehet értékelhető fogfehérítést elérni.
Fogaink egészsége nem függ attól, hogy milyen az árnyalatuk, a fogkrémcsaládok szinte mindegyike tartalmaz fogfehérítő terméket is, akár több félét. Igény tehát van rá. De hogyan is hatnak ezek a termékek, és van-e olyan dolog, amire különösen oda kell figyelnünk, illetve van-e valamilyen kellemetlen mellékhatása.
A fehérítő módszerek – legyenek azok otthoni vagy orvosi megoldások – mindegyike azon alapul, hogy a hatóanyag behatol a fogak porózus anyagába, és onnan kimossa, vagy kioldja a színező anyagokat. A „whitening” fogkrémek enyhe kémiai fehérítő hatással is bírnak, ám rendszeres használatuk mellett is legfeljebb 1-2 árnyalatnyi világosodásra számíthatunk. A fehérítő fogkrémek erőteljes dörzshatásával különösen óvatosan bánjunk, ha fogmosás előtt savas ételt, üdítőt fogyasztottunk, mert a felpuhult fogzománc durva felsértésével több bajt okozhatunk, mint amennyi előnyünk származna a fehérebb fogsorból.
Mi van a fehérítő fogkrémben?
1. A lepedék mechanikai eltávolítását, vagyis a fogkefe dörzsölő hatását erősítik az úgynevezett abrazív anyagok. Ezeket kis szemcsékként kell elképzelnünk, mint amikor a vízparton a homok dörzsöli a bőrünket. E szemcsék nagysága persze sokkal kisebb. Méretüket (és keménységüket) úgy alakítják, nehogy rendszeres használatuk túlságosan elkoptassa a fogzománcot (kalcium-karbonát, kalcium-foszfát, alumínium-oxid, szilikát, szilícium-dioxid, kaolin). Vannak olyan kímélő fogzselék, melyek nem tartalmaznak abrazív anyagokat, így különösen javasoltak ínygyulladás esetén amikor a fognyak szabadon lehet, ám ezek használatakor a fogelszíneződés erőteljesebb, gyorsabb.
2. A lepedék eltávolítását segítő felületaktív anyagok (nátrium-lauril-szulfát, zsíralkohol-szulfánátok, szappanok), melyek kémiai kötések révén távolítják el a szennyeződést.
3. Oldószerek, stabilizáló anyagok (víz, glicerin, propilén-alkohol, olajok, zselék, alginát), hogy krémes, pépszerű állaga legyen a fogkrémnek.
4. Ízesítő-, illatanyagok (citromolaj, gyümölcsaroma, mentol…) melyek a fogmosás után is hűs, frissítő érzést adnak, kellemes leheletet biztosítanak.
5. A zománc remineralizációját segítő, a fogszuvasodást gátló anyagok (nátrium-fluorid, nátrium-monofluorfoszfát, sztannin-fluorid, kálium-pirofoszfát, nátrium-pirofoszfát, nátrium-bikarbonát, nátrium monofluorofosfáttal és nátrium-fluoriddal).
6. Plakk-képződést (lepedékképződést) gátló anyagok (klórhexidin, triclosan, triglycerid, enzimek stb.).
7. A fogzománc fehérítését végző anyagok (nátrium-bikarbonát, karbamid-bikarbonát). A felszabaduló aktív oxigénmolekulák oxidálják az elszíneződést okozó anyagokat, így fehérítik a fogakat.
8. Alkalmaznak még egyéb kiegészítő anyagokat, például gyógynövényeket, vagy más gyógyhatású, baktirecid… vegyületeket.
Fogaink egészsége nem függ attól, hogy milyen az árnyalatuk, a fogkrémcsaládok szinte mindegyike tartalmaz fogfehérítő terméket is, akár több félét. Igény tehát van rá. De hogyan is hatnak ezek a termékek, és van-e olyan dolog, amire különösen oda kell figyelnünk, illetve van-e valamilyen kellemetlen mellékhatása.
A fehérítő módszerek – legyenek azok otthoni vagy orvosi megoldások – mindegyike azon alapul, hogy a hatóanyag behatol a fogak porózus anyagába, és onnan kimossa, vagy kioldja a színező anyagokat. A „whitening” fogkrémek enyhe kémiai fehérítő hatással is bírnak, ám rendszeres használatuk mellett is legfeljebb 1-2 árnyalatnyi világosodásra számíthatunk. A fehérítő fogkrémek erőteljes dörzshatásával különösen óvatosan bánjunk, ha fogmosás előtt savas ételt, üdítőt fogyasztottunk, mert a felpuhult fogzománc durva felsértésével több bajt okozhatunk, mint amennyi előnyünk származna a fehérebb fogsorból.
Mi van a fehérítő fogkrémben?
1. A lepedék mechanikai eltávolítását, vagyis a fogkefe dörzsölő hatását erősítik az úgynevezett abrazív anyagok. Ezeket kis szemcsékként kell elképzelnünk, mint amikor a vízparton a homok dörzsöli a bőrünket. E szemcsék nagysága persze sokkal kisebb. Méretüket (és keménységüket) úgy alakítják, nehogy rendszeres használatuk túlságosan elkoptassa a fogzománcot (kalcium-karbonát, kalcium-foszfát, alumínium-oxid, szilikát, szilícium-dioxid, kaolin). Vannak olyan kímélő fogzselék, melyek nem tartalmaznak abrazív anyagokat, így különösen javasoltak ínygyulladás esetén amikor a fognyak szabadon lehet, ám ezek használatakor a fogelszíneződés erőteljesebb, gyorsabb.
2. A lepedék eltávolítását segítő felületaktív anyagok (nátrium-lauril-szulfát, zsíralkohol-szulfánátok, szappanok), melyek kémiai kötések révén távolítják el a szennyeződést.
3. Oldószerek, stabilizáló anyagok (víz, glicerin, propilén-alkohol, olajok, zselék, alginát), hogy krémes, pépszerű állaga legyen a fogkrémnek.
4. Ízesítő-, illatanyagok (citromolaj, gyümölcsaroma, mentol…) melyek a fogmosás után is hűs, frissítő érzést adnak, kellemes leheletet biztosítanak.
 |
| A fehérítő hatású fogkrémek kétféle úton hatnak. Mechanikus: a fogzománc felszínéről ledörzsölik a plakkot, és az elszíneződést okozó felrakodásokat. Kémiai: a felszabaduló aktít oxigénmolekulák oxidálják az elszíneződést okozó anyagokat, így fehérítik a fogzománcot. |
5. A zománc remineralizációját segítő, a fogszuvasodást gátló anyagok (nátrium-fluorid, nátrium-monofluorfoszfát, sztannin-fluorid, kálium-pirofoszfát, nátrium-pirofoszfát, nátrium-bikarbonát, nátrium monofluorofosfáttal és nátrium-fluoriddal).
6. Plakk-képződést (lepedékképződést) gátló anyagok (klórhexidin, triclosan, triglycerid, enzimek stb.).
7. A fogzománc fehérítését végző anyagok (nátrium-bikarbonát, karbamid-bikarbonát). A felszabaduló aktív oxigénmolekulák oxidálják az elszíneződést okozó anyagokat, így fehérítik a fogakat.
8. Alkalmaznak még egyéb kiegészítő anyagokat, például gyógynövényeket, vagy más gyógyhatású, baktirecid… vegyületeket.