A Déli-sarkvidék tengereinek hőmérsékletingadozásai előre jelzik a globális klímafolyamatokat. A változások felismeréséhez azonban a tudósoknak pontos hőmérsékleti adatokra van szüksége, az Antarktisz lehető legtöbb pontjáról. Ezeket viszont nehéz beszerezni, ráadásul a munkát a kilenc hónapos antarktiszi tél is nehezíti: a jég távol tartja az amúgy is csak pontszerű adatokat begyűjteni képes kutatóhajókat.
Oceanográfusok most viszont segítőkre találtak, akik sokkal jobban alkalmazkodtak az Antarktiszhoz: az elefántfókák naponta több mint hatvanszor merülnek alá a sarki vizekben, átlagosan 600 méter mélyre.
Mindezért a SEasOS (Southern Elephant Seals as Oceanogaphic Samplers) projekt keretében egy nemzetközi oceanográfus-csapat 58 déli elefántfókát (Mirounga leonina) látott el érzékelőkkel, amelyek az állatok pozíciója mellett a víz hőmérsékletét és sótartalmát is rögzítik. A módszer elég egyszerű: ha felszínre jön az elefántfóka, a homlokára rögzített érzékelő – műholdon keresztül – egy fogadóállomásra továbbítja az adatokat. Ez lehetővé teszi a tudósok számára, hogy közvetlenül éghajlat-modelljeikbe táplálják az adatokat.
A SEaOS konzorcium kutatói közül néhányan eleinte kételkedtek az elefántfókák által összegyűjtött adatok minőségében. Elemzéseket követően azonban már biztos, hogy az akár 3,5 tonnás mélytengeri búvárok megbízható információkat szolgáltatnak.
A déli elefántfókák a Föld legnagyobb fókái. Az adatok értékelése azt is megmutatta, hogy télen a déli cirkumpoláris áramlatban vadásznak – ez a világ legerősebb tengeráramlata, amely különösen nagy hatással van az időjárásra és a világ éghajlatára. Úszó „kollégáik” segítségével a kutatók most még pontosabban vizsgálhatják ezt az áramlatot – és talán a klímaváltozást is pontosabban tudják majd jelezni.
 |
| Hasznos fejek: a jeladóval az elefántfókák a víz hőmérsékletét és sótartalmát rögzítik. |
Oceanográfusok most viszont segítőkre találtak, akik sokkal jobban alkalmazkodtak az Antarktiszhoz: az elefántfókák naponta több mint hatvanszor merülnek alá a sarki vizekben, átlagosan 600 méter mélyre.
Mindezért a SEasOS (Southern Elephant Seals as Oceanogaphic Samplers) projekt keretében egy nemzetközi oceanográfus-csapat 58 déli elefántfókát (Mirounga leonina) látott el érzékelőkkel, amelyek az állatok pozíciója mellett a víz hőmérsékletét és sótartalmát is rögzítik. A módszer elég egyszerű: ha felszínre jön az elefántfóka, a homlokára rögzített érzékelő – műholdon keresztül – egy fogadóállomásra továbbítja az adatokat. Ez lehetővé teszi a tudósok számára, hogy közvetlenül éghajlat-modelljeikbe táplálják az adatokat.
A SEaOS konzorcium kutatói közül néhányan eleinte kételkedtek az elefántfókák által összegyűjtött adatok minőségében. Elemzéseket követően azonban már biztos, hogy az akár 3,5 tonnás mélytengeri búvárok megbízható információkat szolgáltatnak.
A déli elefántfókák a Föld legnagyobb fókái. Az adatok értékelése azt is megmutatta, hogy télen a déli cirkumpoláris áramlatban vadásznak – ez a világ legerősebb tengeráramlata, amely különösen nagy hatással van az időjárásra és a világ éghajlatára. Úszó „kollégáik” segítségével a kutatók most még pontosabban vizsgálhatják ezt az áramlatot – és talán a klímaváltozást is pontosabban tudják majd jelezni.