A térképek azóta a manipuláció kedvelt eszközei, amióta a Kr. e. 6. században a babilóniaiak saját hazájukat a világ középpontjába helyezték, a többi területet pedig a peremekre szorították. Később, ha a katonai érdek úgy kívánta, utcák, hegyek, erdők és tengerek helyét változtatták meg a kartográfusok, vagy akár egész nagyvárosokat tüntettek el a térképekről.
Csütörtök, 1989. november 9. Ez a nap nemcsak a német nép számára jelentett sorsdöntő fordulatot a berlini fal leomlásával, hanem a térképészek nemzetközi szervezetének napjaként is bevonult a történelembe.
A keletnémet területekre utazó nyugatiaknak sokszor kellett szembesülniük azzal a ténnyel, hogy az általuk beszerzett térképek az egykori NDK-ról gyakran pontatlanok vagy egyszerűen hibásak voltak.
A fehér foltok, a rosszul bejelölt utak, a nem létező kereszteződések vagy a magassági vonalak megtévesztő árnyékolása nem a véletlen művei voltak. A keletnémet térképészek megbízóinak célja az volt, hogy az ország saját lakosait és a látogatókat egyaránt tudatosan félrevezessék. A nyugatnémet határterületekre vezető utakat csak pontatlanul jelölték, hogy a tájékozódást minél inkább megnehezítsék ezeken a vidékeken, Nyugat-Berlin helyén a tankönyvekben pedig csak egy fehér folt éktelenkedett.
A család oka kézenfekvő volt: a térképészeti hivatalok az államtól kapták a megbízást arra, hogy álcázzák a katonai objektumokat, megtévesszék a potenciális kémeket, és egész katonai gyakorlóterepeket tüntessenek el a térképekről.
A környezet ábrázolása
A látványos térkép-manipuláció ilyen és ehhez hasonló esetei tulajdonképpen nem tekinthetők különösnek, hisz a hamisítás egyidős az emberiség történelmével. Már az ősi népek is próbálkoztak környezetük ábrázolásával. Ez egyszerű okra vezethető vissza. A korai népek számára nem az idő, hanem a tér leírása jelentette a problémát. Az égitestek ciklikus mozgása alapján ugyanis biztonsággal meg tudták határozni az időt. A tér esetében azonban más volt a helyzet. Az emberi szem csak a horizontig lát el, ezen a határon túl minden az ismeretlenbe vész.
Ugyanakkor az embereknek – különösen a hatalmas állatcsordák után vonuló vadászó népeknek – alkalmasint akár több mint 1000 km-t is meg kellett tenniük, hogy céljukat elérjék. A tudósok még ma is csodálattal adóznak a Missourinál élt ősi észak-amerikai népek tájékozódási képessége előtt. De ugyanilyen biztonsággal jutottak el célállomásukra már évezredekkel ezelőtt a déli tengerek hajósai, akár 1000 tengeri mérföldnél is nagyobb utat megtéve.
„Szigetugrók” a Csendes-Óceánon
Az ismeretek szájhagyomány útján történő átadása mellett a navigációban segítségre volt a különböző természeti jelenségek széles tárháza: a csillagos égbolt, az évszakok változása, különböző nyomok, szagok és természetesen a térképek, illetve a térképhez hasonló tájékozódási eszközök.
A nem is olyan távoli múltban a csendes-óceáni szigetvilágot felfedező „szigetugrók” használtak egy szögletes, pálmalevél bordázatából és rostjaiból kialakított navigációs eszközt. Ennek a tárgynak a segítségével és a hullámzás, a vízhőmérséklet, az áramlások, a Nap és a csillagok mozgásának pontos megfigyelésével hihetetlen felfedezőutakat sikerült megtenniük Tahititől egészen a Hawaii-szigetekig.
Ez a rendkívüli közelség a természethez hasonlóképpen jellemző volt, és nagyrészt jellemző még ma is Ausztrália őslakóira. Legendás hírű a kontinenst behálózó „álomösvényük”, amely egy láthatatlan, de a beavatottak számára biztonságos, a képzelet által és a tradíció birtokában felismerhető ösvényrendszer. A szakrális helyszíneken hátrahagyott, szinte szőnyegszerűen kialakított, térképként értelmezhető sziklafestményeik pedig az emberiség legnagyobb kulturális teljesítményei közé tartoznak.
Miniatűr modellek
Az ausztrál őslakosok alkotásaival szemben teljesen racionális alapokon nyugvónak, célirányosnak mutatkozik az észak-kanadai és kelet-szibériai inuitok kultúrája.
F. W. Beechey kapitány 1826-ban, a Kotzebue-szorosnál történt első kapcsolatfelvétel után számolt be azokról az inuitokról (eszkimókról), akik a partvidék pontos domborzati képét készítették el a homokos tengerparton. A dombok láncolatát és a sziklaformákat homok- és kőhalmokból alakították ki, a tengerpart vonalát bottal húzták meg, és berajzolták a kajakkal egy nap alatt megtehető távolságokat. Precízen ábrázolták az előttük fekvő szigeteket is, míg végül összeállt egy háromdimenziós helyrajzi-domborzati térkép.
Méretre szabott térképek
Mint ahogyan a legtöbb történelem előtti időkben keletkezett térképet, az első megmaradt világtérképet is kőbe vésték. Egy kis babilóni tábláról van szó, amelyet a Kr. e. 6. században készítettek, és amely a Földet korong alakban, tengerben úszó szigetként ábrázolta. Az akkor ismert világ középpontjába pedig természetesen Babilónt helyezte.
Ezzel a babilóniaiak azt tették, amit akkoriban minden más nép: a világ „köldökének” tartották magukat. Minden, ami a látókörükön és befolyásukon kívül esett, érdektelen volt számukra: a világ peremén barbárok laktak. A Földet ábrázoló térképeket mindig saját világképüknek megfelelően alakították ki – és tulajdonképpen így van ez mind a mai napig.
Mindez az idegenbe utazók számára valódi veszélyt is jelenthetett. Az olasz jezsuita szerzetes, Matteo Rcci 1601-ben Pekinbe érkezett. A zsebében lapuló térkép Kínát a civilizált vilg peremterületeként ábrázolta, ami halálos sértés volt vendéglátóira nézve. Ricci egyszerű trükkhöz folyamodott: hosszában kettészakította a térképet, majd újra összeillesztette a darabokat: a külső rész így belülre került, Kínával a középpontban.
A Mercator-vetület
A reneszánsz korában megváltozott a helyzet: az addigi allegorikus képek helyett már lehetőleg pontos világtérképek összeállításával próbálkoztak. A 16. századi Duisburgban a holland Gerhard Kremer – aki Mercator néven vált ismertté – azon törte a fejét, hogyan lehetne egy sík papírlapon a Föld természetes görbületét ábrázolni. 1569-ben mutatta be a megoldást, a máig használt fokbeosztásos világtérképet. A róla elnevezett Mercator-vetület azonban nem valósághű, mert alkalmazása során a földterületek alakja torzul – így például Grönland mindig nagyobb méretben jelenik meg, mint a valóságban. Ám segítségével végre megvalósulhatott a biztonságos navigáció, a földrajzi helyen pontos meghatározása.
Városok tűnnek el
A térképek mindig is nagy jelentőséggel bírtak a katonaság szempontjából. Hamisításukkal jelentős számú hivatali apparátus foglalkozott, akik – mint ahogy például Oroszországban is – alkalmasint egész városokat tűntettek el, vagy mád módon vezették félre az ellenséges hadseregeket. A második világháborúban az angolok hamis térképet játszottak a német Erwin Rommel vezértábornagy kezére: ahol kősivatag volt bejelölve, ott valójában mély homok terült el, amelyben a német páncélosok megrekedtek.
Egyszerű tájékozódás
Létezik azonban olyan térképhamisítás is, amelyet jobbító szándék vezérel. A természet kincseinek védelme érdekében a térképkészítők az amerikai nemzeti parkok esetében lemondtak a régészeti lelőhelyek ábrázolásáról, mivel a kíméletlen ereklyevadászok ezeken a helyeken jelentős és visszafordíthatatlan károkat okozhatnak.
Ezenkívül sok térképen a városcentrumot nagyobb méretben ábrázolják, mint annak környékét. Az ok egyszerű: mivel a belváros iránt az érdeklődés általában nagyobb, ezért itt minden célpontot egyértelművé és könnyen felismerhetővé kell tenni. Néhány várostérképen felnagyítva ábrázolják a látnivalókat, hogy a turisták a térkép tanulmányozása, és az ezt követő városnézés során jobban el tudjanak igazodni.
A föld burgonya alakú?
Arisztotalész már a Kr. e. 4. században azt a nézetet vallotta, hogy a Föld gömb alakú. Az újkor kezdetéig ez a tézis teljesen elfogadott volt. Földünk ekként való ábrázolása azonban nem teljesen pontos. A forgás következtében ugyanis ez a „gömb” a pólusokon enyhén lapulttá válik, míg az Egyenlítő mentén kidomborodik. Ráadásul a Hold és a Nap olyan erővel vonzza a Földet, hogy Európa az árapály jelenség ritmusában minden alkalommal 1 cm-t emelkedik, illetve süllyed. Végezetül bolygónk egyenetlen tömegeloszlása is jelentős deformációt idéz elő, ezért mondhatjuk, hogy Földünk tényleges formája sokkal inkább egy óriási burgonyához hasonlítható, mintsem szabályos gömbhöz
 |
| TÉRKÉP HELYETT ŰRFELVÉTEL Hagyományos térképek helyett a katonaság széles körben használ műholdfelvételeket, amelyek rendkívül pontosan és megbízhatók, ahogy azt a szicíliai Etna vulkánról készült felvétel is bizonyítja. |
A keletnémet területekre utazó nyugatiaknak sokszor kellett szembesülniük azzal a ténnyel, hogy az általuk beszerzett térképek az egykori NDK-ról gyakran pontatlanok vagy egyszerűen hibásak voltak.
A fehér foltok, a rosszul bejelölt utak, a nem létező kereszteződések vagy a magassági vonalak megtévesztő árnyékolása nem a véletlen művei voltak. A keletnémet térképészek megbízóinak célja az volt, hogy az ország saját lakosait és a látogatókat egyaránt tudatosan félrevezessék. A nyugatnémet határterületekre vezető utakat csak pontatlanul jelölték, hogy a tájékozódást minél inkább megnehezítsék ezeken a vidékeken, Nyugat-Berlin helyén a tankönyvekben pedig csak egy fehér folt éktelenkedett.
A család oka kézenfekvő volt: a térképészeti hivatalok az államtól kapták a megbízást arra, hogy álcázzák a katonai objektumokat, megtévesszék a potenciális kémeket, és egész katonai gyakorlóterepeket tüntessenek el a térképekről.
A környezet ábrázolása
A látványos térkép-manipuláció ilyen és ehhez hasonló esetei tulajdonképpen nem tekinthetők különösnek, hisz a hamisítás egyidős az emberiség történelmével. Már az ősi népek is próbálkoztak környezetük ábrázolásával. Ez egyszerű okra vezethető vissza. A korai népek számára nem az idő, hanem a tér leírása jelentette a problémát. Az égitestek ciklikus mozgása alapján ugyanis biztonsággal meg tudták határozni az időt. A tér esetében azonban más volt a helyzet. Az emberi szem csak a horizontig lát el, ezen a határon túl minden az ismeretlenbe vész.
 |
| AUSZTRÁLIA NEM LÉTEZETT Jodocus Hondius (1563-1611) világtérképe. A portrék a térkép sarkaiban a nagy földrészre utalnak. |
„Szigetugrók” a Csendes-Óceánon
Az ismeretek szájhagyomány útján történő átadása mellett a navigációban segítségre volt a különböző természeti jelenségek széles tárháza: a csillagos égbolt, az évszakok változása, különböző nyomok, szagok és természetesen a térképek, illetve a térképhez hasonló tájékozódási eszközök.
A nem is olyan távoli múltban a csendes-óceáni szigetvilágot felfedező „szigetugrók” használtak egy szögletes, pálmalevél bordázatából és rostjaiból kialakított navigációs eszközt. Ennek a tárgynak a segítségével és a hullámzás, a vízhőmérséklet, az áramlások, a Nap és a csillagok mozgásának pontos megfigyelésével hihetetlen felfedezőutakat sikerült megtenniük Tahititől egészen a Hawaii-szigetekig.
Ez a rendkívüli közelség a természethez hasonlóképpen jellemző volt, és nagyrészt jellemző még ma is Ausztrália őslakóira. Legendás hírű a kontinenst behálózó „álomösvényük”, amely egy láthatatlan, de a beavatottak számára biztonságos, a képzelet által és a tradíció birtokában felismerhető ösvényrendszer. A szakrális helyszíneken hátrahagyott, szinte szőnyegszerűen kialakított, térképként értelmezhető sziklafestményeik pedig az emberiség legnagyobb kulturális teljesítményei közé tartoznak.
Miniatűr modellek
Az ausztrál őslakosok alkotásaival szemben teljesen racionális alapokon nyugvónak, célirányosnak mutatkozik az észak-kanadai és kelet-szibériai inuitok kultúrája.
 |
| A TÁJOLÓ KÍNÁBÓL ÉRKEZETT Ennek a régi tájolónak a segítségével a kínai tengerészek már 3000 évvel ezelőtt is pontosan és biztonsággal tudtak navigálni. |
Méretre szabott térképek
Mint ahogyan a legtöbb történelem előtti időkben keletkezett térképet, az első megmaradt világtérképet is kőbe vésték. Egy kis babilóni tábláról van szó, amelyet a Kr. e. 6. században készítettek, és amely a Földet korong alakban, tengerben úszó szigetként ábrázolta. Az akkor ismert világ középpontjába pedig természetesen Babilónt helyezte.
Ezzel a babilóniaiak azt tették, amit akkoriban minden más nép: a világ „köldökének” tartották magukat. Minden, ami a látókörükön és befolyásukon kívül esett, érdektelen volt számukra: a világ peremén barbárok laktak. A Földet ábrázoló térképeket mindig saját világképüknek megfelelően alakították ki – és tulajdonképpen így van ez mind a mai napig.
 |
| ÚSZÓ TÉRKÉPEK A grönlandi inuitok a hegyekkel, fjordokkal és szigetekkel tagolt tengerpart vonalot olyan fabotokba vésték, amelyeket evezőlapátként is használtak. "Térképük" úszni is tudott. |
A Mercator-vetület
A reneszánsz korában megváltozott a helyzet: az addigi allegorikus képek helyett már lehetőleg pontos világtérképek összeállításával próbálkoztak. A 16. századi Duisburgban a holland Gerhard Kremer – aki Mercator néven vált ismertté – azon törte a fejét, hogyan lehetne egy sík papírlapon a Föld természetes görbületét ábrázolni. 1569-ben mutatta be a megoldást, a máig használt fokbeosztásos világtérképet. A róla elnevezett Mercator-vetület azonban nem valósághű, mert alkalmazása során a földterületek alakja torzul – így például Grönland mindig nagyobb méretben jelenik meg, mint a valóságban. Ám segítségével végre megvalósulhatott a biztonságos navigáció, a földrajzi helyen pontos meghatározása.
Városok tűnnek el
A térképek mindig is nagy jelentőséggel bírtak a katonaság szempontjából. Hamisításukkal jelentős számú hivatali apparátus foglalkozott, akik – mint ahogy például Oroszországban is – alkalmasint egész városokat tűntettek el, vagy mád módon vezették félre az ellenséges hadseregeket. A második világháborúban az angolok hamis térképet játszottak a német Erwin Rommel vezértábornagy kezére: ahol kősivatag volt bejelölve, ott valójában mély homok terült el, amelyben a német páncélosok megrekedtek.
Egyszerű tájékozódás
Létezik azonban olyan térképhamisítás is, amelyet jobbító szándék vezérel. A természet kincseinek védelme érdekében a térképkészítők az amerikai nemzeti parkok esetében lemondtak a régészeti lelőhelyek ábrázolásáról, mivel a kíméletlen ereklyevadászok ezeken a helyeken jelentős és visszafordíthatatlan károkat okozhatnak.
Ezenkívül sok térképen a városcentrumot nagyobb méretben ábrázolják, mint annak környékét. Az ok egyszerű: mivel a belváros iránt az érdeklődés általában nagyobb, ezért itt minden célpontot egyértelművé és könnyen felismerhetővé kell tenni. Néhány várostérképen felnagyítva ábrázolják a látnivalókat, hogy a turisták a térkép tanulmányozása, és az ezt követő városnézés során jobban el tudjanak igazodni.
A föld burgonya alakú?
 |
| KRUMPLI AZ ŰRBEN A műholdfelvétel azt mutatja, hogy a Föld alakja valójában leginkább egy burgonyához hasonlítható. |