Általában John Boyd Dunlopot szokták az első levegővel töltött gumiabroncs feltalálójaként ünnepelni, pedig igazság szerint ő csupán Robert Thomson 42 évvel korábbi ötletét élesztette fel.
A felfújható gumiabroncs a skót Robert Thomson mérnök találmányának köszönhető, aki 1845. december 10-én kapott szabadalmat, a leírás szerint egy olyan kerékre, mely „a kocsikerék olyan fejlesztése, ami más forgó testekre is alkalmazható.” Thompson a következő éve nyarán mutatta be az abroncsot a nagyközönségnek. A Mechanic’s Magazine (Szerelők magazinja) is jelen volt az eseményen. Így számoltak be róla: „a lovaskocsi olyan halkan gurult, hogy csukott szemmel meg sem lehetett volna állapítani, hogy egy kocsi jár arra.” Azt is megírják, hogy az új találmányt „levegővel kellő mértékű feszességig fel lehet fújtatni.”
1947-ben eladta a gyártási jogokat Thomson a Whitehurst és Tsai. Társaságnak, akik meg is kezdték az ipari termelést, de eleinte a bonyolult és drága gumiabroncsos kerekek nem hoztak piaci sikert (az abroncsokat 70 db csavar fogta a kerékhez).
A felfújható gumiabroncsot elfelejtették, aztán a szintén skót John Boyd Dunlop, belfasti felcser 1887-88-ban továbbfejlesztette. Dunlopot, hogy fia triciklijének kereke milyen mély nyomokat hagy a kertben. Vízzel teli kerti locsolócsőből készített gumiabroncsot a háromkerekű kerékpárra. Orvosa, Sir John Fagan kitalálta, hogy az abroncsokat levegővel kéne megtölteni. Így született meg a felfújható gumiabroncs – másodszor. 1888. július 23-én Dunlop benyújtott egy szabadalmat: „Kerékpára-, tricikli és kocsikerék abroncsának továbbfejlesztése” címen, és decemberben már szerződése is volt egy belfasti kerékpárgyárral.
Az első sikereken felbuzdulva 1899-ben létrehozta saját gyárát, a Pneumatikus Abroncs társaságot, de a Sport and Play (Sport és játék) magazin a következő évben nyilvánosságra hozta, hogy Thomsonnak már szabadalma volt ebben a tárgyban, és ezzel beengedett mindenkit a piacra. Dunlop cége azonban sikeres vállalkozás maradt, jogutódja a mai napig szerepet játszik a világpiacon.
Tudtad?
Dunlop eredeti abroncsa a kerékhez volt ragasztva, így nagyon nehéz volt szerelni. Ezt a problémát a brit Charles Kingston Welch oldotta meg 1890-ben a „drótos” gumiabroncs feltalálásával, ami a mai napig használatban van.
A világ első gumiabroncsát a francia Edouard Michelin szerelte fel egy autóra 1895-ben.
 |
| Dunlop fia, Johnny Dunlop (kb. tízévesen) gumiabroncsos kerékpárját hajtja. |
1947-ben eladta a gyártási jogokat Thomson a Whitehurst és Tsai. Társaságnak, akik meg is kezdték az ipari termelést, de eleinte a bonyolult és drága gumiabroncsos kerekek nem hoztak piaci sikert (az abroncsokat 70 db csavar fogta a kerékhez).
A felfújható gumiabroncsot elfelejtették, aztán a szintén skót John Boyd Dunlop, belfasti felcser 1887-88-ban továbbfejlesztette. Dunlopot, hogy fia triciklijének kereke milyen mély nyomokat hagy a kertben. Vízzel teli kerti locsolócsőből készített gumiabroncsot a háromkerekű kerékpárra. Orvosa, Sir John Fagan kitalálta, hogy az abroncsokat levegővel kéne megtölteni. Így született meg a felfújható gumiabroncs – másodszor. 1888. július 23-én Dunlop benyújtott egy szabadalmat: „Kerékpára-, tricikli és kocsikerék abroncsának továbbfejlesztése” címen, és decemberben már szerződése is volt egy belfasti kerékpárgyárral.
 |
| Egy régi Dunlop-reklám |
Tudtad?
Dunlop eredeti abroncsa a kerékhez volt ragasztva, így nagyon nehéz volt szerelni. Ezt a problémát a brit Charles Kingston Welch oldotta meg 1890-ben a „drótos” gumiabroncs feltalálásával, ami a mai napig használatban van.
A világ első gumiabroncsát a francia Edouard Michelin szerelte fel egy autóra 1895-ben.