Dél-Argentínában, a Los Glaciares Nemzeti Parkban az észveszejtő robajjal széthasadó hatalmas jégtömbök és a rohanó vízfolyások két- vagy háromévenként egyszer a világvégét idézik. A színtér, ahol ez a jégvilági dráma lejátszódik, az Argentíno-tó, a dráma főszereplője pedig a Moreno-gleccser.
Az Argentíno-tó Patagónia vastag jégpáncéljának az aljában, az Andok legdélibb csücske közelében fekszik. Felső részén a vízfolyások rovarcsápokként szétágazva tűnnek el a hegyek között. A Moreno-gleccser – a patagóniai jégtakaró egyik képződménye – a tó egyik „karja” felé kúszik le a hegyoldalon. A víz partjára érve a mélyen barázdált gleccser megállás nélkül folytatja útját, keresztül a tavon, egészen a túlsó partig. A gleccser homloka helyenként betört a tóparti erdőbe is: fákat döntött ki és sziklákat forgatott ki a földből.
A60 m magas, kékesfehér jégfal eltorlaszolja a tavat, lezárva a beömlő víz útját. A jégfal felső két oldalán a vízszint napról napra nő, s amikor az a gát alatti szintnél 37 m-rel magasabbra emelkedik, a jéggát többé nem tud a nyomásnak ellenállni, és a feltorlódott víztömeg hatalmas erővel és fülsiketítő robajjal áttör rajta. Az 1972-es gáttöréskor olyan sok víz gyülemlett már fel a gát mögött, hogy hetekig tartott, míg kiegyenlítődött a vízszint a két oldalon.
A gleccserek szülőföldje
A Moreno a Los Glaciares kilenc gleccserének egyike. Patagónia jégtakarója, ahonnan mind a kilenc ered, hatalmas, végeláthatatlan jégmezőt alkot Argentína és Chile déli határán.
A gleccserek részben az Atlanti-, részben a Csendes-óceán felé tartanak. Közülük a 48 km hosszú Upsala a legnagyobb, amely az Argentíno-tó északi karjához fut és folyamatosan ontja belé hatalmas kék jégtömbjeit.
1893-ban Herman Eberhardt helybeli földbirtokos átkutatott egy mély barlangot a jégtakaró közelében, és egy 1 m-nél hosszabb, szőrös bőrdarabot talált; a bőrdarab, mint kiderült, egykor egy milodon – erős karmú, hosszú nyelvű, kipusztult földi lajhár – testét borította.
Az itt talált milodon az elefánt méretű óriási föld lajhár, a Megatherium kisebb rokona volt. A 3 magas állat bőre olyan jó állapotban maradt meg, hogy először jelenkori állat bőrének gondolták.
A Los Glaciares Nemzeti Park, benne a 3375 m magas Fitz Royjal az alpinisták kedvelt célpontja. A csábító hegycsúcs meredeken tornyosul a füves síkság fölé a nemzeti park északi részén. Látványa vetekszik a Moreno-gleccserrel, a nemzeti park déli részének ékességével.
 |
| A Moreno-gleccer óriási jégnyelve utat tör magának. |
A60 m magas, kékesfehér jégfal eltorlaszolja a tavat, lezárva a beömlő víz útját. A jégfal felső két oldalán a vízszint napról napra nő, s amikor az a gát alatti szintnél 37 m-rel magasabbra emelkedik, a jéggát többé nem tud a nyomásnak ellenállni, és a feltorlódott víztömeg hatalmas erővel és fülsiketítő robajjal áttör rajta. Az 1972-es gáttöréskor olyan sok víz gyülemlett már fel a gát mögött, hogy hetekig tartott, míg kiegyenlítődött a vízszint a két oldalon.
A gleccserek szülőföldje
A Moreno a Los Glaciares kilenc gleccserének egyike. Patagónia jégtakarója, ahonnan mind a kilenc ered, hatalmas, végeláthatatlan jégmezőt alkot Argentína és Chile déli határán.
 |
| A LOMHA FÖLDI LAJHÁR A milodon, amelynek maradványai a Los Glaciares területén kerültek elő. |
1893-ban Herman Eberhardt helybeli földbirtokos átkutatott egy mély barlangot a jégtakaró közelében, és egy 1 m-nél hosszabb, szőrös bőrdarabot talált; a bőrdarab, mint kiderült, egykor egy milodon – erős karmú, hosszú nyelvű, kipusztult földi lajhár – testét borította.
Az itt talált milodon az elefánt méretű óriási föld lajhár, a Megatherium kisebb rokona volt. A 3 magas állat bőre olyan jó állapotban maradt meg, hogy először jelenkori állat bőrének gondolták.
 |
| JÖN A GLECCSER A gleccser felületét és oldalait mély repedések barázdálják. |