Több ezer ember egy kilométernél is mélyebbre ásott a föld alá, annak érdekében, hogy napvilágra hozzák a Dél-Afrika legnagyobb kincsének számító gyémántokat.
A nagy jelentőséggel bíró dolgok esetében is olykor hosszú idő kell ahhoz, hogy fontosságukra fény derüljön. A 15 éves Erasmus Jakobsnak fogalma sem volt arról, mit tart a kezében, amikor a dél-afrikai Oranje folyó partján egy különösen csillogó követ emelt fel a földről. Erasmus, egy búr család sarja, húgának ajándékozta a követ, hadd játsszon vele. Ez 1866-ban történt, és két év is eltelt, míg a kő, amely a szülőknek egy idő után feltűnt, kerülő úton egy fokvárosi ásványszakértő kezébe került, aki megállapította, hogy 22 karátos gyémántról van szó. A párizsi világkiállítás látogatói még abban az évben megcsodálhatták a leletet. A gyémánt a Heuréka (görögül: „Megtaláltam”) elnevezést kapta.
Az óriási nyüzsgés azonban csak 1869-ben kezdődött, amikor Nicolaas de Beers családjának farmján, a Zandfontainon egy maréknyi ilyen drágakövet találtak. A szenzációs hír ezúttal már a világ legtávolabbi csücskébe is eljutott, és tömeghisztériát váltott ki: hamarosan több mint 30 000 ember tódult a barátságtalan, meglehetősen terméketlen térségbe, hogy gyémánt után kutasson.
Nem csinált jó üzletet
De Beers mindenesetre nagyon meg volt elégedve azzal, hogy rosszul jövedelmező farmjától 6300 akkori angol fontért megszabadult, ez az összes sokszorosa volt szántóföldje értékének. Végső soron azonban mégiscsak ostobaságot követett el, hiszen aprópénzért adta oda a csillagászati értékű gyémántlelőhelyet. Ami ekkor kezdetét vette, szinte hihetetlen látványt nyújtott: a világ minden tájáról érkező szerencselovagok egymás után verték fel sátraikat, és kövek után kutatva feltúrták a földet.
Colesberg Koppjét, ahol az első köveket találták, nemsokára teljesen elhordták a helyéről, és a gyémánt után kutatók csupán lapátot és csákányt használva ástak le egyre mélyebbre a földbe. Így jött lére 1914-ig – alig negyven év alatt – az emberi kéz alkotta legnagyobb gödör, a Big Hole („nagy lyuk”), amely 463 m átmérőjű és 1097 m mély. A gyémántvadászok 2700 kg gyémántot bányásztak ki, ez mai értékre átszámítva több mint 35 milliárd eurós összeget jelent. De a legnagyobb haszonra mégsem a bányászok tettek szert. Már két évvel a gyémántláz kitörése után felbukkant Dél-Afrikában egy bizonyos Barney Barnato. Az elszegényedett londoni színész első gyémántjait kölcsönpénzből vásárolta fel, és nagy haszonnal adta tovább a drágaköveket. Öt évvel később létrehozta a Central Mining Companyt, s már multimilliomosként uralta a piacot a viskókból álló Kimberleyben.
Nemsokára megjelent egy újabb vállalkozó bizonyos Cecil Rhodes is a városban, aki először mindössze három claimet („bányaterületet”) vásárolt fel, mielőtt ő is áttért volna a gyémántokkal való kereskedésekre. Rhodes és Barnato kegyetlen konkurenciaharcba kezdtek egymással, az árak pedig ennek következtében a mélypontra süllyedtek.
Végül Rhodes győzött, és az eredeti farmtulajdonosról elnevezett De Beers bányatársasága a piacot felvásárolva egyeduralkodó lett. Így jött létre a máig legjelentősebb gyémántbányász- és kereskedőtársaság, a világhírű De Beers Consolidated Mines.
 |
| 40 ÉVNYI FÖLDTÚRÁS EREDMÉNYE 1097 m mély az a gödör, amelyet négy évtized alatt ástak ki a gyémánt után kutatók. Itt már nem végeznek feltárásokat, de a térségben még három bánya üzemel. |
A nagy jelentőséggel bíró dolgok esetében is olykor hosszú idő kell ahhoz, hogy fontosságukra fény derüljön. A 15 éves Erasmus Jakobsnak fogalma sem volt arról, mit tart a kezében, amikor a dél-afrikai Oranje folyó partján egy különösen csillogó követ emelt fel a földről. Erasmus, egy búr család sarja, húgának ajándékozta a követ, hadd játsszon vele. Ez 1866-ban történt, és két év is eltelt, míg a kő, amely a szülőknek egy idő után feltűnt, kerülő úton egy fokvárosi ásványszakértő kezébe került, aki megállapította, hogy 22 karátos gyémántról van szó. A párizsi világkiállítás látogatói még abban az évben megcsodálhatták a leletet. A gyémánt a Heuréka (görögül: „Megtaláltam”) elnevezést kapta.
Az óriási nyüzsgés azonban csak 1869-ben kezdődött, amikor Nicolaas de Beers családjának farmján, a Zandfontainon egy maréknyi ilyen drágakövet találtak. A szenzációs hír ezúttal már a világ legtávolabbi csücskébe is eljutott, és tömeghisztériát váltott ki: hamarosan több mint 30 000 ember tódult a barátságtalan, meglehetősen terméketlen térségbe, hogy gyémánt után kutasson.
Nem csinált jó üzletet
De Beers mindenesetre nagyon meg volt elégedve azzal, hogy rosszul jövedelmező farmjától 6300 akkori angol fontért megszabadult, ez az összes sokszorosa volt szántóföldje értékének. Végső soron azonban mégiscsak ostobaságot követett el, hiszen aprópénzért adta oda a csillagászati értékű gyémántlelőhelyet. Ami ekkor kezdetét vette, szinte hihetetlen látványt nyújtott: a világ minden tájáról érkező szerencselovagok egymás után verték fel sátraikat, és kövek után kutatva feltúrták a földet.
Colesberg Koppjét, ahol az első köveket találták, nemsokára teljesen elhordták a helyéről, és a gyémánt után kutatók csupán lapátot és csákányt használva ástak le egyre mélyebbre a földbe. Így jött lére 1914-ig – alig negyven év alatt – az emberi kéz alkotta legnagyobb gödör, a Big Hole („nagy lyuk”), amely 463 m átmérőjű és 1097 m mély. A gyémántvadászok 2700 kg gyémántot bányásztak ki, ez mai értékre átszámítva több mint 35 milliárd eurós összeget jelent. De a legnagyobb haszonra mégsem a bányászok tettek szert. Már két évvel a gyémántláz kitörése után felbukkant Dél-Afrikában egy bizonyos Barney Barnato. Az elszegényedett londoni színész első gyémántjait kölcsönpénzből vásárolta fel, és nagy haszonnal adta tovább a drágaköveket. Öt évvel később létrehozta a Central Mining Companyt, s már multimilliomosként uralta a piacot a viskókból álló Kimberleyben.
 |
| DRÁGA LELET Így néz ki egy 900 karátos nyers gyémánt. Közismertebb formái, a csillogó szépségű briliánsok csak egy tapasztalt gyémántcsiszoló kezei közül kerülhetnek ki. |
Végül Rhodes győzött, és az eredeti farmtulajdonosról elnevezett De Beers bányatársasága a piacot felvásárolva egyeduralkodó lett. Így jött létre a máig legjelentősebb gyémántbányász- és kereskedőtársaság, a világhírű De Beers Consolidated Mines.