Az alig három példányra csökkent endemikus hawaii madárfaj, a Po’ouli-gyapjasmadár (Melamprosops phaeosoma) egyedeit biológusok hada próbálja meg nehéz körülmények között befogni, hogy fogságban szaporodásra bírja őket.
Amikor a fajt 1973-ban felfedezték Maui szigetén Halekala tűzhányón, a populáció már csak pár száz egyedből állt. Feltehetően a szigetre behurcolt patkányok, macskák és mongúzok ritkították meg őket 1997-re csak két tojó és egy hím maradt. Ezeket rövid időre foglyul ejtették, hogy párosodjanak, majd elengedték őket. Tavaly a biológusok hálóval befogták az egyik tojót, és a hím revírjében szabadon engedték. Másnap a madár párosodás nélkül hazarepült.
A biológusok most ismét a három példány befogásán fáradoznak, hogy azután egy keltőhelyre vihessék őket. Ha a szállítás során bármelyik madár baleset vagy betegség áldozatául esne, annak katasztrofális következményei lennének. Ezt a kockázatot inkább vállalják a biológusok, minthogy ölbe tette kézzel, tétlenül nézni a faj kipusztulását…
Amikor a fajt 1973-ban felfedezték Maui szigetén Halekala tűzhányón, a populáció már csak pár száz egyedből állt. Feltehetően a szigetre behurcolt patkányok, macskák és mongúzok ritkították meg őket 1997-re csak két tojó és egy hím maradt. Ezeket rövid időre foglyul ejtették, hogy párosodjanak, majd elengedték őket. Tavaly a biológusok hálóval befogták az egyik tojót, és a hím revírjében szabadon engedték. Másnap a madár párosodás nélkül hazarepült.
A biológusok most ismét a három példány befogásán fáradoznak, hogy azután egy keltőhelyre vihessék őket. Ha a szállítás során bármelyik madár baleset vagy betegség áldozatául esne, annak katasztrofális következményei lennének. Ezt a kockázatot inkább vállalják a biológusok, minthogy ölbe tette kézzel, tétlenül nézni a faj kipusztulását…