Az ókori Epheszosz egyik tömegsírjából gladiátorok maradványai kerültek elő. A felfedezés alátámasztotta mindazt, amit az antik római művekből, feliratokból már sejtettünk: a rabszolga harcosok élete tán nem is volt oly kegyetlen.
 |
| Szigonnyal és pajzzsal felszerelkezett gladiátor néz farkasszemet. |
A 3. századi csontvázak sérülései megerősítik, hogy az elhunytak gladiátorok voltak. Az egyik koponyán a két lyuk éppen olyan messze van egymástól, mint az epheszoszi kikötő feltárásakor talált szigonyon a fémfogak, s a további sérüléseket is már ismert fegyverek okozhatták. A küzdelem azonban nem mindig végződött halállal – a gladiátorok sebeit, a nyomok tanúsága szerint gondosan ellátták. Egyikük törött karcsontja olyan szépen forrt össze, hogy a Bécsi Orvosegyetem antropológusainak Ausztriába kellett szállítaniuk vizsgálatra, ellenőrizendő, valóban sérült volt-e.
A csontszövet laboratóriumi analízise megerősítette, hogy a harcosok ritkán fogyasztottak húst, ugyanakkor izomzatuk feltételezhető tömege kemény edzésekre utal. A költséges felkészítés után persze nem lett volna ésszerű hagyni, hogy a gladiátorok utolsó csepp vérükig küzdjenek. Népszerűek voltak, és ha elég okosak is, szép pénzt kerestek. A gladiátorok pályafutása akár évekig is eltarthatott, az ügyesebbje végül a szabadságát is elnyerhette.
