A csak mítoszokban élő, illetve a történelmi tényekkel is alátámasztott múlt tisztelete, az elődök vívmányainak megőrzése és tudatos alkalmazása jellemezte a fáraókori egyiptomi kultúrát. Ez a fajta „reneszánsz” attitűd mélyen gyökerezik az ókori Egyiptom 3000 évet átívelő történetében.
 |
| Az i.e. 4. században szobrásztanoncok számára szolgálta mintául ez a kősztéle. |
Az i.e. I. évezredének közepén az Újbirodalom végét követő, nagyjából 400 éves, politikai és gazdasági nehézségekkel teli időszak után egy újabb – utolsó – virágkor köszöntött a fáraókori Egyiptomra. A dicsőséges éra kezdetét a szakértők a XXV. dinasztiához kötik. E dinasztia uralkodói az i.e. 8. század végén meghódították és újraegyesítették az országot, székhelyüket pedig az ősi fővárosba, Memphiszbe helyezték vissza. Ezen időszak fáraói szívesen fordultak a múlt felé, hogy ezáltal erősítsék hatalmukat.
 |
| Érintetlenül fennmaradt festett koporsó a XXV. dinasztia idejéből. |
Egyre erőteljesebb archaizáló tendenciák figyelhetők meg a kultúra több területén (így a művészeti alkotásokban, az írásbeliségben vagy a halotti kultuszban). A korábbi időszakban, így úgynevezett Harmadik Átmeneti Korban gyökerezik e jelenség, majd a XXV. dinasztia alatt teljesedik ki, hogy a XXVI. dinasztia idején elérje klasszikus tökéletességét. A kiállítás az egyiptomi fáraókor eme utolsó virágkorát állítja a középpontba, miközben izgalmas áttekintést nyújt a hagyományait három évezreden át töretlenül megőrző kultúráról.
kkk
VálaszTörlés