A csillaglesők közössége egyre növekszik: az USA legnagyobb ilyen szervezete, az Astronomical League 1990 óta megkétszerezte tagjai számát, így mára 10 000 taggal büszkélkedhet. Nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy ma már néhány ezer euróért is kapható olyan félprofesszionális felszerelés, amely akkora teljesítményre képes, amekkorát néhány éve még csak profi teleszkópok voltak képesek felmutatni: GPS segítségével gombnyomásra találja meg a csillagokat, követi a kijelölt objektumokat és égi konstellációkat vet össze.
Régóta működnek már speciális feladatokat ellátó amatőr hálózatok is: az American Associtation of Variable Star Observers (AVVSO) világszerte 700 megfigyelővel rendelkezik, akik a csillagok fényerőváltozásait figyelik, és már 1911 óta üzemeltet egy adatbankot, amelyben több mint tízmillió bejegyzés található. A „Transit Search” elnevezésű NASA-projektet hétköznapi teleszkópokkal és digitális fényképezőgépekkel dolgozó amatőrök segítik az új bolygók utáni kutatásban.
A New York-i Columbia Egyetem otthoni asztrofizikára szakosodott központja világszerte szervez kataklizmus ikercsillagokat vagy csillagpárokat megfigyelő akciókat, ahol pl. végignézhető, amint gáz ömlik egy fehér törpére, amely egy idő után termonukleáris robbanás következtében elég. Az égen észlelt fontos változásokat az amatőr csillagászok e-mailen világszerte jelentik a hasonló érdeklődésűeknek. Így hamar felfedeztek és alaposabban vizsgálhattak néhány szuper szupernovát. Ezzel egy időben persze a profikat, vagy egyenesen a NASA-t is riasztják az amatőrök – hogy az ő különösen érzékeny teleszkópjaik időben megtalálják a fontos objektumot.
Hazánkban az 1989-ben újjáalakult Magyar Csillagászati Egyesület fogja össze az amatőr csillagászokat. Taglétszámuk meghaladja a 2500 főt, így az egyesület által kiadott Meteor című havi folyóirat, illetve a Meteor csillagászati évkönyv biztos olvasóközönségre számíthat. Az egyesület emellett rendszeresen szervez csillagásztáborokat és megfigyeléseket is.
Régóta működnek már speciális feladatokat ellátó amatőr hálózatok is: az American Associtation of Variable Star Observers (AVVSO) világszerte 700 megfigyelővel rendelkezik, akik a csillagok fényerőváltozásait figyelik, és már 1911 óta üzemeltet egy adatbankot, amelyben több mint tízmillió bejegyzés található. A „Transit Search” elnevezésű NASA-projektet hétköznapi teleszkópokkal és digitális fényképezőgépekkel dolgozó amatőrök segítik az új bolygók utáni kutatásban.
A New York-i Columbia Egyetem otthoni asztrofizikára szakosodott központja világszerte szervez kataklizmus ikercsillagokat vagy csillagpárokat megfigyelő akciókat, ahol pl. végignézhető, amint gáz ömlik egy fehér törpére, amely egy idő után termonukleáris robbanás következtében elég. Az égen észlelt fontos változásokat az amatőr csillagászok e-mailen világszerte jelentik a hasonló érdeklődésűeknek. Így hamar felfedeztek és alaposabban vizsgálhattak néhány szuper szupernovát. Ezzel egy időben persze a profikat, vagy egyenesen a NASA-t is riasztják az amatőrök – hogy az ő különösen érzékeny teleszkópjaik időben megtalálják a fontos objektumot.
Hazánkban az 1989-ben újjáalakult Magyar Csillagászati Egyesület fogja össze az amatőr csillagászokat. Taglétszámuk meghaladja a 2500 főt, így az egyesület által kiadott Meteor című havi folyóirat, illetve a Meteor csillagászati évkönyv biztos olvasóközönségre számíthat. Az egyesület emellett rendszeresen szervez csillagásztáborokat és megfigyeléseket is.