A duzzasztógátak nélkülözhetetlenek: megvédenek az árvizektől, enyhítik a vízhiányt, és biztosítják az áramellátást. Másrészt viszont emberi településeket és természeti ökoszisztémákat pusztíthatnak el, s hatással vannak még a Föld forgására is.
A világon eddig mintegy 45 000 duzzasztógátat építettek. Ezek a Föld áramkapacitásának 19%-át állítják elő, emberek milliói számára biztosítják a vízellátást, és az összes mezőgazdasági terület majdnem 20%-énak öntözését teszik lehetővé, így az összes termés egyharmadának előállításában szerepük van.
Másrészt viszont – miként a Világbank által finanszírozott, a duzzasztógátakat világszerte vizsgáló bizottság megállapította – a duzzasztógátak építése és hatalmas területek elárasztása következtében eddig 40-80 millió ember veszítette el eredeti lakhelyét vagy földjét. Sokukat egyáltalán nem vagy alig kártalanítottak kisebb hányaduk azonos értékű földet kapott, hogy megélhetését a földművelés révén biztosíthassa. Szántóföldek, páratlan biológiai élőhelyek, pótolhatatlan műemlékek és tájak tűntek el a felduzzasztott vizek áradatában.
Pusztító vízáradat
Az új duzzasztógátak tervezését általában heves viták kísérik. Az építkezések támogatói nemcsak olyan nyilvánvaló gazdasági érdekeket hoznak fel érvként, mint az áramtermelés és a vízellátás biztosítása, hanem azt is hangoztatják, hogy a duzzasztógátakkal katasztrofális árvizeket is meg lehet akadályozni. A legnagyobb ázsiai folyó, a Jangce mentén bekövetkező áradások csupán az 1930-as években több mint 330 000 ember életét követelték, és majdnem 20 millióan váltak hajléktalanná, és veszítették el mindenüket. A duzzasztógátak építése az ilyen katasztrófákat meg tudja akadályozni, vagy legalábbis enyhítheti a károkat.
A Föld forgástengelye
A duzzasztógátak ellenzői azzal érvelnek, hogy a mesterséges víztározók kapacitása nem elegendő ahhoz, hogy a nagy árvizeket ténylegesen megakadályozzák. Ezenkívül számos gátat földrengésveszélyes területen építettek vagy oda terveznek. Ha egy földrengés során a gátfalak széttöredeznek, akkor a rendkívül magas árhullámok egészen nagy földterületeket boríthatnak el rövid idő alatt, és ezeket bemoshatják a tengerekbe.
A világ leghatalmasabb duzzasztógátja A kínai Jangce folyó mellett épült Három-szurdok
duzzasztógát falat 185 m-es magasságot és 2309-m-es hosszúságot érnek el, miközben a
folyót egy 630 km hosszú tóvá duzzasztják. A víztározó elkészültével 22 város és falvak
ezrei tűntek el a hullámsírban.
Benjamin Fong Chao amerikai geofizikus egy másik veszélytől is tart. Meg van győződve arról, hogy a mesterséges víztározók számának gyors növekedése a Föld forgására is hatással lesz. mivel ezek főleg bolygónk északi féltekéjén épülnek, a víztömegek északra tolódnak el, és ezáltal a Föld tengelyének dőlésszöge is megváltozhat. Ha ez bekövetkezik, akkor a Föld gyorsabban kezd forogni. Kiszámította, hogy bolygónk körforgásának ideje máris 0,2 milliomod másodperccel megrövidült. Ennek egyelőre nincsenek káros következményei, de a kutató szerint hosszú távon az új duzzasztógátak építésénél figyelembe kell venni ezt a veszélyt is.
Legek terve
Hasonló problémák okoztak fejtörést a szakemberek számára a világ legnagyobb duzzasztógátjának építésénél. A Három Szurdok-gát munkálatai 1994 óta folytak Kínában, és 2012-re fejeződtek be. A létesítmény, amellyel a Jangce középső folyását duzzasztották fel 630 km hosszúságban, földrengésveszélyes területeken fekszik. A mérnökök számításai szerint a 2,3 km hosszú és 185 m magas gátfalnak akár 7-es erősségű földlökéseket is ki kell bírnia. Geológusok arra hívták fel a figyelmet, hogy a számítások során nem vették figyelembe a nemzetközileg elfogadott irányelveket.
Repedések a betonban
A kínai kormány ezzel szemben azt hangoztatta, hogy a duzzasztógát biztonságos, mivel kizárólag a legkiválóbb minőségű betont használják fel az építkezéshez. 2002 tavaszán ennek ellenére máris észlelték az első, 2,5 m mély és több, mint 1 mm széles repedéseket a gát és a zsilipkamra falaiban.
A megrongálódást az váltotta ki, hogy a téli hónapokban a betont az öntés során nem tartották melegen, ahogy pedig az szükséges lett volna.
Elsüllyedő városok
E gigantikus terv kivitelezéséhez 1,13 millió embert kellett elköltöztetni, 22 város és falvak ezrei tűntek el a vízáradatban, valamint 1600 üzem került víz alá. Környezetvédelmi szakértők attól tartottak, hogy az üzemekből kimosott veszélyes hulladékok, valamint a folyóban kerülő szennyvíz és egyéb hulladékok a víz tisztaságát beláthatatlan időre veszélyeztetik.
A gátfalba épített erőmű a maga 26 generátorával mindenesetre annyi áramot termel, mint 18 atomerőmű együttvéve. A kínaiak ezzel a gigantikus építménnyel még egy rekordot állítottak fel: eddig még sosem látott méretű duzzasztógátat építettek, öt gátfokozattal, amelyek egyenként mintegy 40 m-es szintkülönbséget tudnak áthidalni, és eközben 10 000 bruttóregisztertonna tömegű hajókat képesek a folyóból a mesterséges víztározóba emelni, illetve onnan a folyóba visszajuttatni.
A Lezudoló víztömeg Félelmetes erejű víztömegek törnek utat a szabadba, a brazíliai
Itaipú-gát túlfolyócsövei megnyitása után. A lezúduló áradat mellet az ember parányinak látszik.
Hatalmasak a világ eddig legnagyobb duzzasztógátjának méretei is. A brazíliai Paraná folyó melletti Itaipú-gát fala 196 m magas és 2,6 km hosszú. Brazíliában több tucat további duzzasztómű építését tervezik, illetve néhánynak már meg is kezdték az építési munkálatait.
A megszelídített Nílus
Az 1960-as években az egyiptomiak Asszuánnál elkezdték egy olyan gát építését, amelynek segítségével a Nílust szabályozzák, illetve felduzzasztották az óriási Nasszer-tavat. Ezzel egyszer s mindenkorra véget vetettek a Nílus völgyében és deltavidékén évente visszatérő áradásoknak. A jól megtervezett öntözőrendszerek jóvoltából a parasztok évente háromszor is arathatnak.
Egy szempontból a régebbi áradások is hasznosak voltak: iszaphordalékukkal megtrágyázták a földeket. Iszap most is keletkezik, de ez már a mesterséges tározóban gyűlik össze, amelynek vízszintje ennek következtében emelkedik. Mivel így egyre nagyobb területeket önt el a víz, folyamatosan egyre több víz párolog el, és ez a folyamat egyszer majd vízhiányhoz vezet. Ezenkívül a gát alatt elterülő földek a mesterséges öntözés nyomán sóssá válnak, és a talaj minőségét költséges módszerekkel kell javítani.
A török tervek
Törökország tervei is nagyszabásúak a duzzasztógátak terén: ilyen például a GAP elnevezésű projekt Délkelet-Anatóliában, de egyéb tervek is léteznek. Jelenleg 270 ilyen építkezés van folyamatban. Közülük az Ilisu-duzzasztógát a legnagyobb a magas 1,8 km-es hosszával és 135 m-es magasságával. A gátfal előtt egy 135 km hosszú és 313 km2 felszínű tó alakul ki. Az Eufrátesz és a Tigris folyók mentén további több tucat gátnak kell megoldani 18 000 km2 mezőgazdasági földterület öntözését, és fedeznie Törökország áramszükségletének egynegyedét.
A törökországi duzzasztógát-rendszerek terve azonban máris súlyos konfliktusokat eredményezett a szomszédos országokkal. Szíria és Irak attól tartanak, hogy a gát tőlük tereli el a mezőgazdaság számára és a lakosság megélhetéséhez égetően szükséges vízmennyiséget.
Még inkább nagyra törőek az indiai kormány terveit. Itt az elmúlt 50 évben összes 3600 duzzasztógátat emeltek, további 3200-at terveznek vagy már építenek csak a nagy folyónál, a Narmadnál. A problémát itt az jelenti, hogy a tervezett mesterséges víztározók óriási termékeny földterületeket árasztanának el. Azonos értékű, kárpótlásként szétosztható földek pedig alig állnak rendelkezésre. A lakosság ezért minden lehetséges eszközzel harcol a tervek ellen, és időről időre el is érnek részsikereket.
Háború a vízért?
A tájra és az emberekre gyakorolt hatásán túlmenően az összes ilyen tervnek azonban van még egy globális tekintetben is veszélyes vonatkozása. Egyes tudósok attól tartanak, hogy a következő világháború már nem csupán területekért vagy olajért folyik majd. Az USA-beli Cambridge-ben szervezett „Global Water Policy Project” (Globális Vízügyi Program) azt jósolja, hogy bolygónk édesvízellátása 30 éven belül összeomlik. Más tanulmányok szerint már ma naponta 35 000 gyerek hal meg vízhiány vagy szennyezett víz fogyasztása miatt. Tehát tulajdonképpen még több gátat kellene építeni, de ezeknek inkább kisebb méretűeknek kell lenniük. A Világbank ezért csak olyan duzzasztógátak építését finanszírozza, ahol a mesterséges tározók nem fosztják meg az embereket földterületeiktől, a vízfelületek elég kicsik maradnak ahhoz, hogy a maláriaszúnyogok ne szaporodjanak el, a talajt pedig megvédik az elszikesedéstől.
A kisebb gátak építésében is Kínáé a vezető szerep: 60 000 törpe vízerőművük révén a kínaiak már most nagy árammennyiséget nyernek a kisebb folyók vízenergiájából. Az ország egyébként az 50 milliárd eurós Jangce-projektet saját költségvetéséből fedezi.
A hatalmas Nílust végre megzabolázzák
Hogy a szeszélyes Nílus áradásait irányítani lehessen, az egyiptomiak 1960-ban elkezdték az óriási Asszuáni-gát építését. 11 éves építőmunkát követően – amelynek során 451 munkás vesztette életét – 1971. január 15-én ünnepélyesen átadták a létesítményt. A mesterséges víztározó, amelyet az építkezés időközben már elhunyt kezdeményezőjéről, Gamel Abden-Nasszer hajdani elnökről Nasszer-tónak nevezte el, több mint 500 km hosszan húzódik a szudáni határ közelében.
Egyiptom egyik legnagyszerűbb műemlékét, a fáraók idejéből származó Abu Szimbel-i templomegyüttest ez a tó elárasztotta volna. Minden idők egyik legkülönösebb régészeti mentőakciójának keretében azonban – az UNESCO támogatásával – sikerült Abu Szimbel két templomát kövenként egy 65 m magas dombra elszállítani, és ezzel a műemlékeket a régészek megmentették az utókor számára
 |
| Hajdan erős sodrású folyó Miután a Colorado folyót a Hoover-gáttal megfékezték, megkezdődhetett az USA szárazabb délnyugati területeinek öntözése. |
Másrészt viszont – miként a Világbank által finanszírozott, a duzzasztógátakat világszerte vizsgáló bizottság megállapította – a duzzasztógátak építése és hatalmas területek elárasztása következtében eddig 40-80 millió ember veszítette el eredeti lakhelyét vagy földjét. Sokukat egyáltalán nem vagy alig kártalanítottak kisebb hányaduk azonos értékű földet kapott, hogy megélhetését a földművelés révén biztosíthassa. Szántóföldek, páratlan biológiai élőhelyek, pótolhatatlan műemlékek és tájak tűntek el a felduzzasztott vizek áradatában.
Pusztító vízáradat
Az új duzzasztógátak tervezését általában heves viták kísérik. Az építkezések támogatói nemcsak olyan nyilvánvaló gazdasági érdekeket hoznak fel érvként, mint az áramtermelés és a vízellátás biztosítása, hanem azt is hangoztatják, hogy a duzzasztógátakkal katasztrofális árvizeket is meg lehet akadályozni. A legnagyobb ázsiai folyó, a Jangce mentén bekövetkező áradások csupán az 1930-as években több mint 330 000 ember életét követelték, és majdnem 20 millióan váltak hajléktalanná, és veszítették el mindenüket. A duzzasztógátak építése az ilyen katasztrófákat meg tudja akadályozni, vagy legalábbis enyhítheti a károkat.
A Föld forgástengelye
A duzzasztógátak ellenzői azzal érvelnek, hogy a mesterséges víztározók kapacitása nem elegendő ahhoz, hogy a nagy árvizeket ténylegesen megakadályozzák. Ezenkívül számos gátat földrengésveszélyes területen építettek vagy oda terveznek. Ha egy földrengés során a gátfalak széttöredeznek, akkor a rendkívül magas árhullámok egészen nagy földterületeket boríthatnak el rövid idő alatt, és ezeket bemoshatják a tengerekbe.
A világ leghatalmasabb duzzasztógátja A kínai Jangce folyó mellett épült Három-szurdok
duzzasztógát falat 185 m-es magasságot és 2309-m-es hosszúságot érnek el, miközben a
folyót egy 630 km hosszú tóvá duzzasztják. A víztározó elkészültével 22 város és falvak
ezrei tűntek el a hullámsírban.
Benjamin Fong Chao amerikai geofizikus egy másik veszélytől is tart. Meg van győződve arról, hogy a mesterséges víztározók számának gyors növekedése a Föld forgására is hatással lesz. mivel ezek főleg bolygónk északi féltekéjén épülnek, a víztömegek északra tolódnak el, és ezáltal a Föld tengelyének dőlésszöge is megváltozhat. Ha ez bekövetkezik, akkor a Föld gyorsabban kezd forogni. Kiszámította, hogy bolygónk körforgásának ideje máris 0,2 milliomod másodperccel megrövidült. Ennek egyelőre nincsenek káros következményei, de a kutató szerint hosszú távon az új duzzasztógátak építésénél figyelembe kell venni ezt a veszélyt is.
Legek terve
Hasonló problémák okoztak fejtörést a szakemberek számára a világ legnagyobb duzzasztógátjának építésénél. A Három Szurdok-gát munkálatai 1994 óta folytak Kínában, és 2012-re fejeződtek be. A létesítmény, amellyel a Jangce középső folyását duzzasztották fel 630 km hosszúságban, földrengésveszélyes területeken fekszik. A mérnökök számításai szerint a 2,3 km hosszú és 185 m magas gátfalnak akár 7-es erősségű földlökéseket is ki kell bírnia. Geológusok arra hívták fel a figyelmet, hogy a számítások során nem vették figyelembe a nemzetközileg elfogadott irányelveket.
Repedések a betonban
A kínai kormány ezzel szemben azt hangoztatta, hogy a duzzasztógát biztonságos, mivel kizárólag a legkiválóbb minőségű betont használják fel az építkezéshez. 2002 tavaszán ennek ellenére máris észlelték az első, 2,5 m mély és több, mint 1 mm széles repedéseket a gát és a zsilipkamra falaiban.
A megrongálódást az váltotta ki, hogy a téli hónapokban a betont az öntés során nem tartották melegen, ahogy pedig az szükséges lett volna.
Elsüllyedő városok
E gigantikus terv kivitelezéséhez 1,13 millió embert kellett elköltöztetni, 22 város és falvak ezrei tűntek el a vízáradatban, valamint 1600 üzem került víz alá. Környezetvédelmi szakértők attól tartottak, hogy az üzemekből kimosott veszélyes hulladékok, valamint a folyóban kerülő szennyvíz és egyéb hulladékok a víz tisztaságát beláthatatlan időre veszélyeztetik.
A gátfalba épített erőmű a maga 26 generátorával mindenesetre annyi áramot termel, mint 18 atomerőmű együttvéve. A kínaiak ezzel a gigantikus építménnyel még egy rekordot állítottak fel: eddig még sosem látott méretű duzzasztógátat építettek, öt gátfokozattal, amelyek egyenként mintegy 40 m-es szintkülönbséget tudnak áthidalni, és eközben 10 000 bruttóregisztertonna tömegű hajókat képesek a folyóból a mesterséges víztározóba emelni, illetve onnan a folyóba visszajuttatni.
A Lezudoló víztömeg Félelmetes erejű víztömegek törnek utat a szabadba, a brazíliai
Itaipú-gát túlfolyócsövei megnyitása után. A lezúduló áradat mellet az ember parányinak látszik.
Hatalmasak a világ eddig legnagyobb duzzasztógátjának méretei is. A brazíliai Paraná folyó melletti Itaipú-gát fala 196 m magas és 2,6 km hosszú. Brazíliában több tucat további duzzasztómű építését tervezik, illetve néhánynak már meg is kezdték az építési munkálatait.
A megszelídített Nílus
Az 1960-as években az egyiptomiak Asszuánnál elkezdték egy olyan gát építését, amelynek segítségével a Nílust szabályozzák, illetve felduzzasztották az óriási Nasszer-tavat. Ezzel egyszer s mindenkorra véget vetettek a Nílus völgyében és deltavidékén évente visszatérő áradásoknak. A jól megtervezett öntözőrendszerek jóvoltából a parasztok évente háromszor is arathatnak.
Egy szempontból a régebbi áradások is hasznosak voltak: iszaphordalékukkal megtrágyázták a földeket. Iszap most is keletkezik, de ez már a mesterséges tározóban gyűlik össze, amelynek vízszintje ennek következtében emelkedik. Mivel így egyre nagyobb területeket önt el a víz, folyamatosan egyre több víz párolog el, és ez a folyamat egyszer majd vízhiányhoz vezet. Ezenkívül a gát alatt elterülő földek a mesterséges öntözés nyomán sóssá válnak, és a talaj minőségét költséges módszerekkel kell javítani.
A török tervek
Törökország tervei is nagyszabásúak a duzzasztógátak terén: ilyen például a GAP elnevezésű projekt Délkelet-Anatóliában, de egyéb tervek is léteznek. Jelenleg 270 ilyen építkezés van folyamatban. Közülük az Ilisu-duzzasztógát a legnagyobb a magas 1,8 km-es hosszával és 135 m-es magasságával. A gátfal előtt egy 135 km hosszú és 313 km2 felszínű tó alakul ki. Az Eufrátesz és a Tigris folyók mentén további több tucat gátnak kell megoldani 18 000 km2 mezőgazdasági földterület öntözését, és fedeznie Törökország áramszükségletének egynegyedét.
A törökországi duzzasztógát-rendszerek terve azonban máris súlyos konfliktusokat eredményezett a szomszédos országokkal. Szíria és Irak attól tartanak, hogy a gát tőlük tereli el a mezőgazdaság számára és a lakosság megélhetéséhez égetően szükséges vízmennyiséget.
Még inkább nagyra törőek az indiai kormány terveit. Itt az elmúlt 50 évben összes 3600 duzzasztógátat emeltek, további 3200-at terveznek vagy már építenek csak a nagy folyónál, a Narmadnál. A problémát itt az jelenti, hogy a tervezett mesterséges víztározók óriási termékeny földterületeket árasztanának el. Azonos értékű, kárpótlásként szétosztható földek pedig alig állnak rendelkezésre. A lakosság ezért minden lehetséges eszközzel harcol a tervek ellen, és időről időre el is érnek részsikereket.
Háború a vízért?
A tájra és az emberekre gyakorolt hatásán túlmenően az összes ilyen tervnek azonban van még egy globális tekintetben is veszélyes vonatkozása. Egyes tudósok attól tartanak, hogy a következő világháború már nem csupán területekért vagy olajért folyik majd. Az USA-beli Cambridge-ben szervezett „Global Water Policy Project” (Globális Vízügyi Program) azt jósolja, hogy bolygónk édesvízellátása 30 éven belül összeomlik. Más tanulmányok szerint már ma naponta 35 000 gyerek hal meg vízhiány vagy szennyezett víz fogyasztása miatt. Tehát tulajdonképpen még több gátat kellene építeni, de ezeknek inkább kisebb méretűeknek kell lenniük. A Világbank ezért csak olyan duzzasztógátak építését finanszírozza, ahol a mesterséges tározók nem fosztják meg az embereket földterületeiktől, a vízfelületek elég kicsik maradnak ahhoz, hogy a maláriaszúnyogok ne szaporodjanak el, a talajt pedig megvédik az elszikesedéstől.
A kisebb gátak építésében is Kínáé a vezető szerep: 60 000 törpe vízerőművük révén a kínaiak már most nagy árammennyiséget nyernek a kisebb folyók vízenergiájából. Az ország egyébként az 50 milliárd eurós Jangce-projektet saját költségvetéséből fedezi.
A hatalmas Nílust végre megzabolázzák
Hogy a szeszélyes Nílus áradásait irányítani lehessen, az egyiptomiak 1960-ban elkezdték az óriási Asszuáni-gát építését. 11 éves építőmunkát követően – amelynek során 451 munkás vesztette életét – 1971. január 15-én ünnepélyesen átadták a létesítményt. A mesterséges víztározó, amelyet az építkezés időközben már elhunyt kezdeményezőjéről, Gamel Abden-Nasszer hajdani elnökről Nasszer-tónak nevezte el, több mint 500 km hosszan húzódik a szudáni határ közelében.
 |
| Az Asszuáni-gát megvéci a Nílus deltáját az árvizektől. |