Az eszményi közösség, valahol Ázsiában, az álomvilág, amely minden emberi vágyat megtestesít: James Hilton Shangri-Lája magával ragadta a nyugati világ képzeletét a XX. század elején.
Amikor James Hilton angol író A Kék Hold völgye (Lost Horizon) című romantikus kalandregényének színhelyéül Shangri-Lát választotta, új szóval gazdagította anyanyelvét. Az 1993-ban megjelent regény rabul ejtette az emberek képzeletét. Shangri-Lát és a támogatását élvező elszigetelt utópisztikus közösséget valósnak hitték.
A közösség, amelyre Hilton regényének két lezuhant pilótája bukkant, Tibet ismeretlen táján élt. A hegy sziklacsúcsára épített lámakolostorban 50 láma (szerzetes) töltötte napjait a tudományokban és a művészetekben való elmélyedéssel. A főláma felfedezte a hosszú élet titkát és meg tudta mondani a jövőt. Egyik jóslata szerint Shangri-Lának majdan barbárok fenyegetésével kell szembenéznie.
Az egyetemes mértékletesség elve által vezérelt lámák több mint 1000 tibetit kormányoztak, akik békében éltek a sziklacsúcs alatti termékeny völgyben. Ezen a mintegy 20 km hosszú és 8 km széles földterületen a tibetiek sokféle növényt termesztettek, s a közeli dús aranytelér kincseiből minden megvásárolhattak, ami nem termett meg Shangri-Lában. Idegenek azonban soha nem léptek a városba, a helyiek hagyták el a völgyet, hogy előre megbeszélt helyen találkozzanak a kereskedőkkel.
Shangri-La „előfutáraira” nem nehéz rálelni. A keleti kultúrák mondáiban minduntalan felbukkan egy rejtett földi édenkert. A korai buddhista írások Csang Sambalának nevezik, és az ősi bölcsesség forrásának tartják; egykor sokan hittek a létezésében. A kínai Kunlun-hegység egyik völgyébe halhatatlan lények tökéletes egyetértésben élő, boldog közösségét képzelték, az indiaiak pedig a Kalapa néven ismert helyet, a „tökéletes emberek” hazáját keresték a Himalájától északra. Az orosz néphit szerint, ha valaki a tatárok nyomát követi vissza Mongóliáig, eljut Belovogyéig, a „Fehérvíz-országig”, ahol szent emberek élnek, távol a világtól. A tibeti és mongol legendák ugyancsak szót ejtenek egy ilyen paradicsomról.
Ha Shangri-La nemcsak a mítoszokban létezne, hanem a valóságban is, az egyik legvalószínűbb helyszíne Tibet lehetne. Az országot joggal tartják a Föld „legtávolabbi pontjának”. Szinte megközelíthetetlen, vallási tabuk övezik, s politikai ellenségeskedés tartja távol az utazókat. Lhásza, a főváros 1904 óta „tiltott város” az európaiak számára, s kolostorerődjéből a dalai láma irányította alattvalói szellemi és anyagi életét. A puszta tény, hogy olya kevés nyugati láthatta Lhászát, misztikus képzeteket keltett vele kapcsolatban. A hiedelem természetesen a buddhista szerzeteseknek és beavatottaknak is rendkívüli képességeket tulajdonít. A lung gon nevű lenyűgöző gyakorlat révén például állítólag legyőzhetik a gravitációt, csökkenthetik a testsúlyukat és így fantasztikusan gyors mozgásra lehetnek képesek.
Alexandra David-Neel brit utazónő 14 évet töltött Tibetben a század elején. Látott egy lámát, akik hihetetlen sebességgel közlekedett: „Látszólag a talajról felemelkedve, szökellésekkel haladt előre. Olyan rugalmasnak tűnt, akár egy gumilabda” – írta. Tibeti kísérője nem engedte, hogy megállítsa, mondván a férfi valószínűleg meghalna, ha meditálás közben megzavarnák.
David-Nell a Teozófiai Társaság (a buddhizmusban gyökerező, 1875-ben alapított vallási szekta) tagja volt, s ez valószínűleg „színesítette” tibeti megfigyeléseit. Leírásai azonban bizonyára hatottak Nyikolaj Rjorih orosz utazóra, aki maga is többször ellátogatott az országba, és élményeit az 1930-ban megjelent Sambala című könyvében örökítette meg (Sambala – „az erény misztikus birodalma” – Shangri-La szinonimájává vált). A Kék Hold völgye megalkotásakor Hilton minden bizonnyal ebből a műből is merített, akárcsak David-Neel naplójából.
Az Agarta néven ismert föld alatti paradicsomról szóló buddhista mondát szintén összefüggésbe hozták Sambalával. 1924-ben, az Altaj hegység mongóliai részén tett expedíciója során, Rjorihnak egy láma mesélte, hogy Sambala óriási város Agarta szívében, ahol „a világ királya” uralkodik. Rjorih valóban nagy hasonlóságot fedezett fel a tibeti „sambala” és az Altaj hegységben élő oroszok „Fehérvíz-országa” között.
Edward Bulwer Lytton angol író The coming race (A jövő nemzedéke, 1871) című regényében szintén említést tesz egy föld alatti világról, amelyet egy felsőbb rendű fajta, a vril-ja népesít be. Az uralkodó női nemben jobban kifejlett „pszichokinetikus energia”, a vril felhasználásával a vril-ják a „fenti világ” meghódítására törnek.
A titokzatos erővel rendelkező uralkodó fajta képzete óriási vonzerőt gyakorolt az okkultistákra és a nácikra. Hitler hitt a föld alatt élő felsőbb rendű fajta létezésében, sőt expedíciókat küldött felkutatásukra.
A sors iróniája, hogy éppen A Kék Hold völgye főlámája által megjósolt barbárok igyekeztek saját céljaikra felhasználni ezt a titkos, utópisztikus birodalmat, ahol szent emberek élnek békében és egyetértésben. Az emberek szemében Shangri-La továbbra is egy derűsen nyugodt hely szimbóluma, ahol minden emberi vágy valóra válik.
 |
| REJTETT UTÓPIA A buja völgyeket rejtő, ködbe burkolódzó, látszólag áthatolhatatlan hegyek központi szereplői egy civilizációtól távoli, tökéletes helyről szóló csaknem valamennyi legendának. Ilyen heyl hely Hilton Shangri-Lája is. Nem meglepő, hogy a regényíró cselekményét a Távol-Kelet olyan részére helyezte, ahol termékeny zöld völgyeknek oltalmat nyújtó magas hegységek uralják a tájat. |
A közösség, amelyre Hilton regényének két lezuhant pilótája bukkant, Tibet ismeretlen táján élt. A hegy sziklacsúcsára épített lámakolostorban 50 láma (szerzetes) töltötte napjait a tudományokban és a művészetekben való elmélyedéssel. A főláma felfedezte a hosszú élet titkát és meg tudta mondani a jövőt. Egyik jóslata szerint Shangri-Lának majdan barbárok fenyegetésével kell szembenéznie.
 |
| VALÓSÁG ÉS ESZMÉNY A Kék Hold völgye 1937-es filmváltozata amelynek forgatókönyvét maga Hilton írta, érzékeny közönségre talált. Nem Hilton volt az első, aki a modern civilizáció romlottságától és barbárságától elszigetelt, eszményi közösségről írt regényt. A jövőbe látás képessége és a rendkívül hosszú élet szintén gyakori eleme az ilyen történeteknek. De a politikai és gazdasági zűrzavar korában Hilton és Frank Capra, a rendező, időszerű összehasonlítás tette a materialista, háború sújtotta Nyugat és a titokzatos Kelet bölcsessége és békéje között. |
Az egyetemes mértékletesség elve által vezérelt lámák több mint 1000 tibetit kormányoztak, akik békében éltek a sziklacsúcs alatti termékeny völgyben. Ezen a mintegy 20 km hosszú és 8 km széles földterületen a tibetiek sokféle növényt termesztettek, s a közeli dús aranytelér kincseiből minden megvásárolhattak, ami nem termett meg Shangri-Lában. Idegenek azonban soha nem léptek a városba, a helyiek hagyták el a völgyet, hogy előre megbeszélt helyen találkozzanak a kereskedőkkel.
Shangri-La „előfutáraira” nem nehéz rálelni. A keleti kultúrák mondáiban minduntalan felbukkan egy rejtett földi édenkert. A korai buddhista írások Csang Sambalának nevezik, és az ősi bölcsesség forrásának tartják; egykor sokan hittek a létezésében. A kínai Kunlun-hegység egyik völgyébe halhatatlan lények tökéletes egyetértésben élő, boldog közösségét képzelték, az indiaiak pedig a Kalapa néven ismert helyet, a „tökéletes emberek” hazáját keresték a Himalájától északra. Az orosz néphit szerint, ha valaki a tatárok nyomát követi vissza Mongóliáig, eljut Belovogyéig, a „Fehérvíz-országig”, ahol szent emberek élnek, távol a világtól. A tibeti és mongol legendák ugyancsak szót ejtenek egy ilyen paradicsomról.
 |
| TIBETI SZENT HELY Zászló és faliszőnyegek ábrázolják Sambalát, „a nyugalom északi helyét”, Tibetben vagy Tibettől északra, ahol a hegységek titkos völgyeket zárnak közre. |
Alexandra David-Neel brit utazónő 14 évet töltött Tibetben a század elején. Látott egy lámát, akik hihetetlen sebességgel közlekedett: „Látszólag a talajról felemelkedve, szökellésekkel haladt előre. Olyan rugalmasnak tűnt, akár egy gumilabda” – írta. Tibeti kísérője nem engedte, hogy megállítsa, mondván a férfi valószínűleg meghalna, ha meditálás közben megzavarnák.
David-Nell a Teozófiai Társaság (a buddhizmusban gyökerező, 1875-ben alapított vallási szekta) tagja volt, s ez valószínűleg „színesítette” tibeti megfigyeléseit. Leírásai azonban bizonyára hatottak Nyikolaj Rjorih orosz utazóra, aki maga is többször ellátogatott az országba, és élményeit az 1930-ban megjelent Sambala című könyvében örökítette meg (Sambala – „az erény misztikus birodalma” – Shangri-La szinonimájává vált). A Kék Hold völgye megalkotásakor Hilton minden bizonnyal ebből a műből is merített, akárcsak David-Neel naplójából.
 |
| HEGYI PARADICSOM A Himalája a helyszíne Nyikolaj Rjorih Abode of Light (A fény hazája) című művének. Az előszóban a kiadó „álmodozó misztikusnak” nevezi Rjorihot. |
Edward Bulwer Lytton angol író The coming race (A jövő nemzedéke, 1871) című regényében szintén említést tesz egy föld alatti világról, amelyet egy felsőbb rendű fajta, a vril-ja népesít be. Az uralkodó női nemben jobban kifejlett „pszichokinetikus energia”, a vril felhasználásával a vril-ják a „fenti világ” meghódítására törnek.
A titokzatos erővel rendelkező uralkodó fajta képzete óriási vonzerőt gyakorolt az okkultistákra és a nácikra. Hitler hitt a föld alatt élő felsőbb rendű fajta létezésében, sőt expedíciókat küldött felkutatásukra.
A sors iróniája, hogy éppen A Kék Hold völgye főlámája által megjósolt barbárok igyekeztek saját céljaikra felhasználni ezt a titkos, utópisztikus birodalmat, ahol szent emberek élnek békében és egyetértésben. Az emberek szemében Shangri-La továbbra is egy derűsen nyugodt hely szimbóluma, ahol minden emberi vágy valóra válik.