A légkondicionálás ma már rengeteg otthon, autó és munkahely nélkülözhetetlen tartozéka, pedig eredetileg csak a gyárak hőmérsékletének, levegőjük páratartalmának szabályozására és a levegő pormentesítésére találták ki.
A mesterséges szellőző és levegőhűtő berendezéseket már az ősidőkben ismerték, bár akkoriban még csak az épületek tervezésével és a szellőzőnyílások, ajtók nedves lep nedves leplekkel való eltakarásával és a bejáratok elé épített szökőkutakkal oldották meg ezt a problémát. A 19. századra megjelentek a ventilátorok, eléjük nagy melegben jeget, jeges vizet helyeztek. Az első tudományos alapokon álló légkondicionáló rendszer azonban csak 1902-ben, az amerikai Willis H. Carrier jóvoltából született meg.
Carrier 1901-ben a Cornell Egyetemen szerzett elektormérnöki diplomát, és még az év júliusában munkát vállalt a Buffalo Forge társaságnál , New York állam Buffalo városában. Hat hónapban múlva egy olyan csapat élére került, amiből később a cég kutatási-fejlesztési osztálya lett. A csapat egyik első feladata azt volt, hogy határozzák meg, mennyit lehet melegíteni a levegőn, ha fűtőszálak között vezetik el. A vizsgálat eredményétől több ezer dollárnyi fűtésszámla függött. Egy másik korai programban nem a fűtés, hanem éppen a hűtés lehetőségeit kellett vizsgálnia. A brooklyni Sackett-Wilhelms Nyomda és Kiadó vállalatnál észrevették, hogy a színes nyomatok homályosak lesznek, mert a papír a hőmérséklet és a páratartalom függvényében tágul, illetve zsugorodik. Carrier 1902. július 17-én fejezte be a világ első légkondicionálójának, egy 30 tonnás gépezetnek a terveit, ami pontosan szabályozta a nyomda hőmérsékletét és a levegő páratartalmát.
Carrier ezután is folyamatosan fejlesztette a gépét és két évvel később, 1904. szeptember 16-án benyújtotta a „levegő kezelésére szolgáló szerkezetet”, vagyis a világ első vízpermetes légkondicionálójának szabadalmát. A szerkezetben egy ventilátor szívta be a levegőt, amit a gépben levő vízpermet léghűtött vagy felmelegített, majd különböző terelők segítségével kikerült belőle a permet és a por, a víz visszakerült a gépbe, végül a gyáregység kellő hőmérsékletre lehűtött levegőhöz jutott. A Carrier által alapított cég csak az 1920-as években kezdte otthoni használatra gyártani a légkondicionáló berendezéseket.
Tudtad?
A „légkondicionálás” kifejezés 1906-ban született, mégpedig az amerikai Stuart W. Cramernek köszönhetően, aki Willis H. Carrier gépét továbbfejlesztette, hogy alkalmas legyen a poros levegőjű gyapotüzemekben való használatra is.
Az úgynevezett „légiós betegség” onnan kapta a nevét, hogy első tömeges előfordulása egy philadelphiai légiós gyűlés után törtét 1976 júliusában. (Az Amerikai Légió a legnagyobb háborús veterán szervezet.) Ez a betegség egy időnként halálos tünetegyüttes, amelyet a légkondicionálóban termő baktériumok okoznak.
 |
| A Carrier-féle légkondicionáló reklámja |
Carrier 1901-ben a Cornell Egyetemen szerzett elektormérnöki diplomát, és még az év júliusában munkát vállalt a Buffalo Forge társaságnál , New York állam Buffalo városában. Hat hónapban múlva egy olyan csapat élére került, amiből később a cég kutatási-fejlesztési osztálya lett. A csapat egyik első feladata azt volt, hogy határozzák meg, mennyit lehet melegíteni a levegőn, ha fűtőszálak között vezetik el. A vizsgálat eredményétől több ezer dollárnyi fűtésszámla függött. Egy másik korai programban nem a fűtés, hanem éppen a hűtés lehetőségeit kellett vizsgálnia. A brooklyni Sackett-Wilhelms Nyomda és Kiadó vállalatnál észrevették, hogy a színes nyomatok homályosak lesznek, mert a papír a hőmérséklet és a páratartalom függvényében tágul, illetve zsugorodik. Carrier 1902. július 17-én fejezte be a világ első légkondicionálójának, egy 30 tonnás gépezetnek a terveit, ami pontosan szabályozta a nyomda hőmérsékletét és a levegő páratartalmát.
 |
| Dr. Willis H. Carrier egy jégkunyhó-díszletben, amit a légkondicionáló reklámozására épít- ettek a St. Lousisi Világkiállításra, kezében egy hőmérővel. A kunyhóban tartósan 15 fok volt a hőmérséklet a kiállítás ideje alatt 1939 áprilisában. |
Tudtad?
A „légkondicionálás” kifejezés 1906-ban született, mégpedig az amerikai Stuart W. Cramernek köszönhetően, aki Willis H. Carrier gépét továbbfejlesztette, hogy alkalmas legyen a poros levegőjű gyapotüzemekben való használatra is.
Az úgynevezett „légiós betegség” onnan kapta a nevét, hogy első tömeges előfordulása egy philadelphiai légiós gyűlés után törtét 1976 júliusában. (Az Amerikai Légió a legnagyobb háborús veterán szervezet.) Ez a betegség egy időnként halálos tünetegyüttes, amelyet a légkondicionálóban termő baktériumok okoznak.