A skóciai várkastélyt mintha csak a világ végén építették volna, mégis csodálatos környezetben. Ezen a helyen sokáig egy kápolna állt, ám a nagy hatalmú Sir William Keith úgy gondolta, a keskeny földszoros a legmegfelelőbb helyszín egy erődítmény felépítésére, amely a környék védelméről hivatott gondoskodni.
Szándéka azonban sértette a jámbor vallásos embereket, hisz ehhez le kellett rombolnia a kápolnát. A várépítés terve kapcsán kirobbant vita eljutott egészen a pápáig, aki azonban megértette, hogy a helyi lakosságnak védelemre van szüksége mindenfajta támadással szemben. A pápai bulla ennek megfelelően elsimította a konfliktust, és így megépülhetett az első vártorony. Majd két évszázaddal később aztán hozzáépült a többi szárny is, és így fokozatosan igazi várkastély nőtt ki a földből.
Sziklaszirtek lábát a tenger hullámai csapkodják. A szertefröccsenő vízcseppek a hajnali párával keveredve ködbe burkolják a környéket. A várkastélyt titkok és legendák övezik. Hideg, nyirkos és mindentől elzárt hely. Egykor e vár börtönéve kerültek azok, akik meg merték vallani hitüket – mint 1685 telén a skót kálvinisták, akik elutasították az anglikán vallást. Százhuszonkét férfit és negyvenöt nőt zsúfoltak össze egy 16 m hosszú és 5 m széles alagútban. Aki szökni próbált a sziklaszirten át, azt elfogták, megkínozták, majd az Antillákra száműzték.
A jó öreg bástya , amely a 14. században épült, az első, 1681-es ostroma óta, sok mindennek volt tanúja. Cromwell hatalomra kerülése után azonban mást is őriztek Dunnottarban, nevezetesen a királyi kincstárat: a koronázási kardot, a koronát és a jogart! Ez az időszak nem tartott sokáig, hiszen a skót királyi jelvények hivatalos helye Edinburgh volt, mégis történelmi eseménynek számított. Amikor 1652-ben az angol csapatok elfoglalták Dunnottart –nem találták meg a kincseket! Három hónappal az ostrom előtt ugyanis az egyik lelkipásztor felesége nehéz ruháskosarakkal megrakodva hagyta el a várkastélyt … A kincsek csak tíz évvel később, a királyság visszaállítása után kerültek elő…
William Keith
William Keith (1614-1661), Marischal hetedik grófja – Dunnottar építőjének leszármazottja – látható George Jamesone olajfestményén, Keith 1683-ban 300 ezer hívének élén szembeszállt I. Károly döntésével, mely szerint a király erőszakkal akarta bevezetni az anglikán liturgiát, és e célból egyezségre lépett a skót Népszövetséggel (I. a fametszetet)). Vallási konfliktus lett az ügyből, hiszen Keith 14. században élt őse, akit szintén William Keithnek hívtak, egy kápolna helyén építtette fel a várkastélyt. E tettéért az egyház egy időre ki is közösítette.
Saint Andrews püspöke ugyanis Szent Niniannak, Skócia első keresztény hittérítőjének tiszteletére ajánlotta fel a helyet, aki már az 5. században szentélyt emeltetett ott. A skót uralkodó ezután a pápához, XIII. Benedekhez fordult, azzal érvelve, hogy a környék védelme érdekében feltétlenül fel kell építeni az erődítményt. Végül a pápa 1394 júliusában kelt bullájában arra kérte a püspököt, hogy vonja vissza a kiközösítési határozatot, amennyiben William Keith tekintélyes összeggel támogatja az egyházat.
 |
| A skót Aberdeenshire partvidékén néha nagyon kemény a tél. Hó borítja be egész Dunnottart, betakarja a romokat, amelyek szinte egybeolvadnak a tengerparti sziklákkal. Nehéz időszak ez a madarak számára, mégis minden tavasszal újra visszatérnek itteni fészkeikbe. A skótok nagyon szeretik a várat, a középkori romokat, de nem csak a helybéliek ismerik jól a környéket, különösen azóta, hogy Franco Zefferelli itt forgatta Hamlet című filmjét, Mel Gibsonnal és Glenn Close-zal a főszerepekben. |
Szándéka azonban sértette a jámbor vallásos embereket, hisz ehhez le kellett rombolnia a kápolnát. A várépítés terve kapcsán kirobbant vita eljutott egészen a pápáig, aki azonban megértette, hogy a helyi lakosságnak védelemre van szüksége mindenfajta támadással szemben. A pápai bulla ennek megfelelően elsimította a konfliktust, és így megépülhetett az első vártorony. Majd két évszázaddal később aztán hozzáépült a többi szárny is, és így fokozatosan igazi várkastély nőtt ki a földből.
Sziklaszirtek lábát a tenger hullámai csapkodják. A szertefröccsenő vízcseppek a hajnali párával keveredve ködbe burkolják a környéket. A várkastélyt titkok és legendák övezik. Hideg, nyirkos és mindentől elzárt hely. Egykor e vár börtönéve kerültek azok, akik meg merték vallani hitüket – mint 1685 telén a skót kálvinisták, akik elutasították az anglikán vallást. Százhuszonkét férfit és negyvenöt nőt zsúfoltak össze egy 16 m hosszú és 5 m széles alagútban. Aki szökni próbált a sziklaszirten át, azt elfogták, megkínozták, majd az Antillákra száműzték.
 |
Dunnottart várkastélyának romjai egy sziklás szirtfokon
állnak, amelyet az Északi-tenger hullámai ostromolnak. Ezt a természet alkotta
magaslatot keskeny, nehezen járható szoros köti össze a szárazfölddel: az isten
is arra teremtette, hogy erődítmény álljon rajta.
|
A jó öreg bástya , amely a 14. században épült, az első, 1681-es ostroma óta, sok mindennek volt tanúja. Cromwell hatalomra kerülése után azonban mást is őriztek Dunnottarban, nevezetesen a királyi kincstárat: a koronázási kardot, a koronát és a jogart! Ez az időszak nem tartott sokáig, hiszen a skót királyi jelvények hivatalos helye Edinburgh volt, mégis történelmi eseménynek számított. Amikor 1652-ben az angol csapatok elfoglalták Dunnottart –nem találták meg a kincseket! Három hónappal az ostrom előtt ugyanis az egyik lelkipásztor felesége nehéz ruháskosarakkal megrakodva hagyta el a várkastélyt … A kincsek csak tíz évvel később, a királyság visszaállítása után kerültek elő…
William Keith
William Keith (1614-1661), Marischal hetedik grófja – Dunnottar építőjének leszármazottja – látható George Jamesone olajfestményén, Keith 1683-ban 300 ezer hívének élén szembeszállt I. Károly döntésével, mely szerint a király erőszakkal akarta bevezetni az anglikán liturgiát, és e célból egyezségre lépett a skót Népszövetséggel (I. a fametszetet)). Vallási konfliktus lett az ügyből, hiszen Keith 14. században élt őse, akit szintén William Keithnek hívtak, egy kápolna helyén építtette fel a várkastélyt. E tettéért az egyház egy időre ki is közösítette.
 |
| William Keith |