Szókratészről az a hír járja, hogy egy delphoi jóslat szerint ő a legbölcsebb ember Görögországban. Társalgásai során ifjú tanítványok gyűltek köré, akik feljegyezték szavait az utókor számára.
Szókratész, a filozófus i.e. 470-399 között élt Athénban. Egyetlen írásművet sem alkotott, és sohasem tanított hivatásszerűen. Filozófiai működése kötetlen beszélgetésekből állt, melyeket barátainak és ismerőseinek kis csoportjaival folytatott. Általában az etika kérdéseit boncolgatták. A beszélgetések során célja nem saját nézeteinek kifejtése volt, hanem hallgatóit késztette saját elképzeléseik vizsgálatára, s a nem megalapozottak elvetésére.
Néhány, őt személyesen ismerő filozófus őrizte meg az utókor számára rendkívüli személyiségének és vitastílusának életszerű ábrázolását. Határozottan taszító külseje ellenére – tömpe orra és dülledt szeme volt – ragyogó intellektusa és feddhetetlen jelleme, amelyekhez nagy fizikai erő és kiemelkedő bátorság társult, mágnesként vonzották köré a legkülönfélébb embereket.
Platón által halhatatlan
Szókratész körébe sok szelleme és politikai célokat kitűző fiatal tartozott, közülük a legismertebb Platón. Írásaiban ő tette halhatatlanná Szókratészt mint az ideális filozófust. Ezeknek az írásoknak a többsége dialógus, amelyekben Szókratész az őt körülvevőket az erkölcs alapvető kérdéseiről faggatja, és rávilágít elméleteik helytelenségére.
Ez természetesen sokak szemében népszerűtlenné tette őt, akik szerint felforgató viselkedése a hagyományos értékek tagadására ösztönzött. Ezt az álláspontot az is alátámasztotta, hogy társaságának fiatal tagjai közül sokan támadták Athén korabeli demokráciáját, és részt vettek az azt megdönteni szándékozó próbálkozásokban. Miután az egyik ilyen, rövid időre hatalomra került antidemokratikus csoport megbukott, s helyreállt a demokrácia, Szókratészt perbe fogták. A homályosan megfogalmazott vádak az államvallás elleni támadást vetették szemére. Halálra ítélték és méreggel teli poharat itattak vele.
Platón Szókratész végzetszerű sorsa miatt adta fel korábbi politikai ambícióit, és életét a filozófiának szentelte. Egyik célja az volt, hogy megmutassa, mentorát milyen igazságtalanul bélyegezték meg hálátlan emberek, akiket elvakítottak a téves hiedelmek, melyektől Szókratész hiába igyekezett megszabadítani őket.
Nagyrészt Platón leírása alapján Szókratész a későbbi korok számára nemcsak a filozofikus élet, hanem a széles értelemben vett erkölcsi ideálok és a személyes feddhetetlenség megtestesítőjévé vált. Halála megrendítette a görög világot: a történelem első filozófuskivégzése volt.
 |
| Szókratész ismert volt megalkuvást nem ismerő jelleméről, feddhetetlenségéről. |
Néhány, őt személyesen ismerő filozófus őrizte meg az utókor számára rendkívüli személyiségének és vitastílusának életszerű ábrázolását. Határozottan taszító külseje ellenére – tömpe orra és dülledt szeme volt – ragyogó intellektusa és feddhetetlen jelleme, amelyekhez nagy fizikai erő és kiemelkedő bátorság társult, mágnesként vonzották köré a legkülönfélébb embereket.
Platón által halhatatlan
Szókratész körébe sok szelleme és politikai célokat kitűző fiatal tartozott, közülük a legismertebb Platón. Írásaiban ő tette halhatatlanná Szókratészt mint az ideális filozófust. Ezeknek az írásoknak a többsége dialógus, amelyekben Szókratész az őt körülvevőket az erkölcs alapvető kérdéseiről faggatja, és rávilágít elméleteik helytelenségére.
 |
| A halálos ítéletet a mérgező bürükből készült kivonat megitatásával hajtották végre. Szókratész életének utolsó pilllanatáig beszélgetett barátaival. |
Ez természetesen sokak szemében népszerűtlenné tette őt, akik szerint felforgató viselkedése a hagyományos értékek tagadására ösztönzött. Ezt az álláspontot az is alátámasztotta, hogy társaságának fiatal tagjai közül sokan támadták Athén korabeli demokráciáját, és részt vettek az azt megdönteni szándékozó próbálkozásokban. Miután az egyik ilyen, rövid időre hatalomra került antidemokratikus csoport megbukott, s helyreállt a demokrácia, Szókratészt perbe fogták. A homályosan megfogalmazott vádak az államvallás elleni támadást vetették szemére. Halálra ítélték és méreggel teli poharat itattak vele.
Platón Szókratész végzetszerű sorsa miatt adta fel korábbi politikai ambícióit, és életét a filozófiának szentelte. Egyik célja az volt, hogy megmutassa, mentorát milyen igazságtalanul bélyegezték meg hálátlan emberek, akiket elvakítottak a téves hiedelmek, melyektől Szókratész hiába igyekezett megszabadítani őket.
Nagyrészt Platón leírása alapján Szókratész a későbbi korok számára nemcsak a filozofikus élet, hanem a széles értelemben vett erkölcsi ideálok és a személyes feddhetetlenség megtestesítőjévé vált. Halála megrendítette a görög világot: a történelem első filozófuskivégzése volt.